2010. december 24., péntek

Áldott Karácsonyi Ünnepet

kíván mindenkinek a Simon család Homoródszentmártonból.

Az utóbbi időben egy nagyon kedves igémmel köszöntelek:

"Mert nem azért küldte az Isten az ő Fiát a világra, hogy kárhoztassa a világot, hanem hogy megtartassék a világ általa." Ján. 3:17

Ez ünnepen mi se kárhoztassunk senkit, hanem fáradozzunk az emberek megtartását eredményező ige hirdetésében. Mutassuk be az embereknek Isten szeretetét.

2010. december 10., péntek

Megőrzött az Úr

Ma este Homoród-darócon szolgáltam, figyelmeztetett az ige az utolsó idők veszélyei felől, szakadások, hamis tanítások, az antikrisztus megjelenése. Amint jöttem hazafele, még mindig ezeken gondolkoztam, csendesen hajtottam mert láttam hogy az út jeges. Amikor Jánosfalván a derékszögű kanyart akartam bevenni, a kocsim csak előre volt hajlandó menni, szinte tehetetlenül néztem, hogy az elég mély sánc fele tartok.
Mintha valami belülről tiltakozott volna bennem: de hát én nem akarok a sáncba menni... addig már jól megközelítettem és mintha valaki szólt volna, tegyél már valamit. Erre jól ráléptem a gázpedálra gondoltam ha pörgök is jobb lesz mint a sáncba. Ekkor mintha Isten keze kiterjesztve ott lett volna az út szélén és engem megőrzött. Nagyon hálás vagyok ezért az én kegyelmes Istenemnek.

Testvéreim, csak óvatosan hajtsatok, a téli viszonyokhoz alkalmazkodjatok. Az Úr őrizzen mindnyájatokat. Jó éjt mindenkinek.

2010. december 2., csütörtök

Tapasztaljuk Istenünk gondviselését

Mostanában csak nagyon ritkán ülök képernyő elé és akkor is csak informálódom, mi is történik másokkal.Az a helyzet, hogy nappal dolgozom, délután misszió, este pedig ami kevés idő marad az a családé, így inkább a csendes hallgatás mellett döntök a legtöbbször.Azt nagyon érezzük, hogy jó hozzánk az Úr.
Már egy ideje téma nekünk, hogy kell-e tovább folytatni vagy nem azt a kis üzletet, amit azért nyitottunk, hogy a feleségemnek is teljenek a munkaévei. Mostanra letisztult, hogy nyugodt szívvel felszámolhatjuk, ugyanis eddig is Istenünk viselt gondot rólunk és ezután is ő fog. Amióta ezt letettük Isten kezébe, azóta sokféleképpen szólott hozzánk és bizonyítja hogy szeret. Hála neki minden tökéletes és jó ajándékáért.
Bátorítok minden kedves olvasót, merd életed teljesen letenni az Ő kezébe, hiszen ott a legnagyobb biztonságban van.
A családban mindenki jól van. Péter napról-napra okosodik, figyel, gügyög,ha énekelek neki tapsol stb. A nagyobbak suliba, Abigél oviba, a feleségem pedig nemrég fejezte be a hecserli(csipkelekvár készítése) szezont, nagyon sokat dolgozott az ősszel. Hála az ő szorgos kezeiért, sokat pótolt a konyhára. Hát így vagyunk mi és ha ránk gondolsz, imádkozz értünk, hogy bölcsen végezzük a munkánk. Amikor Jézus Krisztus visszajön az ég felhőin, legyünk mind készen, örömmel várjuk őt.Legyen szívből jövő az az énekünk:

Ó én várom az Urat, szemem figyelve kutat,
Várom boldog örömmel, szívem néki énekel. Ámen.

2010. november 14., vasárnap

Temettünk és ismét temetni kell

A tegnap még Székelyderzsben Kerestely Dénes testvér temetésén vettünk részt, ma reggel pedig kaptuk a hírt, hogy a feleségem apai nagyanyja is az éjjel elhunyt.
Így már valószínű, még ma este haza megyünk a Szilágyságba.
A tegnap gyönyörű, napsütéses időt kaptunk az ige hirdetésére, amit kihasználva, bátran hirdettem Mt 24:35-44 alapján, hogy készüljünk Jézus visszajövetelére. Mivel sem a napot, sem az órát nem tudjuk ezért vigyáznunk kell és kész lenni arra a napra. A temetőkertben, Erdő Endre testvér az Ézs 40:6-8 alapján szólt életünk mulandóságáról és arról ami ezzel ellentétben állandó, örökké megmarad:Isten beszédéről.

2010. november 7., vasárnap

A Tichilest-i lepratelepen jártam

Abban a különös kegyelemben volt részem, hogy Nyári Jenő testvérrel (Magyarországról) meglátogathattam a Duna Deltai lepra telepet. Érdekes látvány fogadott, bár nem voltak mind olyan betegek, mint ahogyan elképzeltem én. Egy igazán leprást azonban láthattam. Jó volt látni, hogy lelkesen énekeltek, fogadták az igét. Van egy kicsi baptista imaház is a telepen. Megkérdeztem az alábbi képen látható nénit, hogy zúgolódott-e valamikor Isten ellen a betegsége miatt? A válasz az volt, hogy soha. Nagyon megszégyelltem magam, hogy milyen sokszor zúgolódtam Isten ellen, azóta jobban kezdem értékelni az ép kezem, lábam.
A héten volt a tizennégy éves házassági évfordulónk is. Jó volt visszaemlékezni és látni Isten áldásait, amit akkor csak áhítottunk, négy gyereket kértünk és Isten megadta nekünk.
Tegnap férfi konferencián is voltam a táborban, áldott nap volt.
Ma este pedig Baróton hálaadó ünnepélyen voltunk. Jó volt látni a lelkes baróti testvéreket, velük énekelni és imádkozni.

 Komppal keltünk át a Dunán


 
 A lepratelep Baptista Imaháza


 Csonka kezekkel


 Csonka lábakkal, de elégedett szívvel


 a férfi csendes-nap résztvevői


 
 a baróti hálaadó gyülekezet


énekkel szolgáltunk

2010. október 30., szombat

Temetésre készülünk

Székelymuzsnán meghalt Kovács Zsuzsánna testvérnő(Kovács Vilmos testvér felesége). Ma este volt a virrasztó, ahol a Jel.21:1-4 alapján buzdítottam a gyászoló családot, hogy bár most gyász, fájdalom, könnyek között vannak, eljön az idő amikor Isten letöröl a szemű(n)kről minden könnyet. Elmúlik minden ami most fájdalmat okoz nekünk.
   A temetés, holnap azaz vasárnap okt.31-én de. 11 órakor lesz.

Azért ilyen korán, mert még lesz a faluban egy másik temetés is. Ha valaki el akar jönni részvétet nyilvánítani, mindenkit szeretettel várunk.

2010. október 28., csütörtök

Budapesten és Gödöllőn

jártunk az elmúlt hétvégén négyen a gyülekezetünkből. A célunk az volt, hogy meglátogassuk Molnár Józsi testvéréket, de aztán még a sógoraimhoz is eljutottam Gödöllőre és vasárnap délelőtt is ott voltunk. Jó volt találkozni a már negyedik éve lebénult Józsi bácsival. Úgy láttam hogy valamennyit épült az utóbbi időben, elég érthetően beszélt és egy rövid időre lábra is áll. Ez kegyelem.
   A lehetőséget kihasználtuk arra is hogy egy kicsit ismerkedjünk Budapesttel, több helyen is jártunk. Erről teszek egy néhány képet.




2010. október 11., hétfő

Áldás a gyermek

  Zsoltárok könyve 128. rész

1. 
Grádicsok éneke.
Mind boldog az, a ki féli az Urat; a ki az ő útaiban jár!
2. 
Bizony, kezed munkáját eszed! Boldog vagy és jól van dolgod.
3. 
Feleséged, mint a termő szőlő házad belsejében; fiaid, mint az olajfacsemeték asztalod körül.
4. 
Ímé, így áldatik meg a férfiú, a ki féli az Urat!
5. 
Megáld téged az Úr a Sionról, hogy boldognak lássad Jeruzsálemet életednek minden idejében;
6. 
És meglássad fiaidnak fiait; békesség legyen Izráelen!

 Ebből az igéből szolgált ma délelőtt Györfi-Elek Tóbiás baróti lelkipásztor Homoródszentmártonban. 
ifj. Pál Ervin és Eszter hozták Ráhel kislányukat, hogy imádkozzunk érte.
 a boldog család

 Ráhelért és a szüleiért imádkoztunk

 Abigél és Péter egyik délután így összebújva aludtak, nem győztem bennük eleget gyönyörködni
Remélem mikor nagyobbak lesznek is ilyen békésen elviselik egymást

Erre az alkalomra vendégeink voltak Zilahról(az Eszter családjából), Székelyudvarhelyről, Szentegyházáról és Homoródalmásról. Mielőtt imádkoztunk Ráhelért elmondtam, hogy mi nem tudjuk megáldani a gyermeket, de imádkozni igen hogy áldja meg az Úr Jézus. Ezt tettük és kértük amikor majd felnövekszik, legyen Isten hűséges szolgája.Köszöntések hangzottak el: Tóbiás és Annamária egy szép énekkel, a húsz+ ifi is énekkel köszöntött, valamint Erdő Endre, Pál Ervin és Bálint Gyula köszöntötték az ifju családot. A végén urvacsorához járult a gyülekezet. Áldott alkalmunk volt. Délután tovább folytatjuk az ünneplést hálaadóünnep keretében.    
Az igehirdetéseket meghallgathatjátok itt a délelőttit és itta délutáni szolgálatot.










2010. szeptember 27., hétfő

Bemerítés és hálaadónap volt Gernyeszegen

Szeptember 26-án délelőtt Rusz Szidónia tett vallást hitéről a népes gyülekezet előtt.

 Többen eljöttek az osztálytársai közül ami engem nagyon megfogott. Különösen azért voltam hálás, hogy még ma is vannak akiket érdekel az Isten igéje. A szerecsen komornyik történetéből szolgáltam és elmondtam azt hogy a megtérés őszinte kereséssel kezdődik. Aki vágyik az üdvösségre, arról Isten gondoskodik hogy valaki kerüljön mellé aki taníthassa a hit dolgaira, ami szívbeli döntéshez vezet.A bemerítést pedig úgy mutattam be, mint ami az igazi megtérés egyenes következménye."Imhol a víz. Mi gátol hogy megkeresztelkedjem?" A keresztség feltétele pedig a teljes szívből való hit. Aki hiszi, hogy Jézus Krisztus az Isten fia, azt alá lehet meríteni. Az alkalom végén imádkoztunk Tóth Attila testvérrel egy lánnyal aki megvallotta bűneit és felszabadult, bocsánatot nyert.
   A közös ebéd után fél három órától hálaadó jelleggel folytattuk az ünneplést. Bizonyságtételek, énekek és a gyerekek szolgálata után a Kol. 3: 1-17 ből szolgáltam.A sok fizikai áldás számbavétele után, arról szóltam, hogy ki tud igazán hálát adni és melyek azok a terhek, kötelékek amelyeket levetni kell és mik azok amiket fel kell öltöznünk.

 a népes hallgatóság délelőtt

 a gyerekek is szépen szolgáltak

   Ahogy vége lett a délutáni alkalomnak, hat fiatallal Gernyeszegről elmentünk és 5 órától Szászrégenben is szolgáltunk énekekkel,bizonyságtevéssel, igehirdetéssel utánna pedig az Abafái cigány testvéreknél zártuk a napot. Jól elfáradva, de örömmel és hálával a szívemben érkeztem haza.Áldott nappal ajándékozott meg Isten. Dicsőség neki mindenért.
  Itthon jó rendben zajlik az élet. Péter egyre értelmesebb kezd lenni, nem sok hijja annak hogy elinduljon, most van a felfedező stádiumban. Mindent megnéz amit pedig elér ahogy kúszik, vagy a járókába megy azt le is rántja. Abigél az oviba a két nagyobb pedig suliba jár. A feleségem készíti a hecserlit (csipkelekvár) és azon kívül még sok mindent ami jön a sorba. Az Úr áldjon meg minden kedves olvasót.

2010. szeptember 8., szerda

Szépül az imaházunk Homoródszentmártonban

Két napi kitartó munka nyomán, már félig elkészültek a kőburkolással a Muzsnai atyafiak. Azért volt erre szükség, mert a kocsik mindig lefröcskölik a falat amikor esős az idő, így pedig a követ le lehet majd mosni. Majd ha elkészül lefényképezem. Jó éjt mindenkinek.

2010. augusztus 30., hétfő

100 éves jubileum volt Székelyudvarhelyen





Egy szép és tartalmas ünnepe volt az udvarhelyi gyülekezetnek ahova a környék testvérisége is hivatalos volt. A délelőtti alkalommal imaáhítat,a krónika egy részének felolvasása Bot József testvér által, valamint igeszolgálat Budai Lajos testvér részéről és köszöntések hangzottak el. Közös ebédre hívták az ünneplőket, ami után a délutáni istentiszteletig, megragadva az alkalmat, Szabó Szilárd a jegyesével és még Miklós Reginával Marosvásárhelyről kimentünk a Muzsnai gyülekezetbe. Bár alig egy fél óránk maradt a szolgálatra, mégis mindenki szólt röviden, bizonyságot téve és buzdítva a testvéreket odaadó, hűséges hívő életre.Délután a kezdésre pontosan érkeztünk és tovább ünnepeltünk. Minden szolgálat és köszöntés felemelő volt és egész nap szépen szolgált az ének és a zenekar. Az Úr vezesse és oltalmazza meg az ő népét szerte e világon.
Ma meglátogattam Veress Ernő testvért a kórházban, bár a hangja elég halk volt és láttam rajta hogy még gyenge, de egy keveset javult az állapota. Tovább imádkozzunk érte! Hiszem hogy Istennek van hatalma őt meggyógyítani . Ámen.

     A képek igazából az előbbi bejegyzéshez tartoznak.

 Torkos Anita és Tóth Gábor menyegzője


 a nagyon szép menyasszonyi torta


 a lelkipásztori héten készült

 a gyertyafényes, meglepetéses vacsorára készülve

2010. augusztus 26., csütörtök

A nyárról röviden

A legutóbbi bejegyzés óta eltelt szinte egy másfél hónap. Nincs is ezzel semmi gond, jó volt nekem csendbe maradni, szóval csendesen munkálkodni a körzetben meg a családom körében. Egy hónapot csak itthon voltunk, aztán az utóbbi két héten felpörögtek az események. Épp ma két hete este indultunk a Szilágyságba, hogy augusztus 14-én együtt ünnepeljünk Torkos Anita és Tóth Gábor menyegzőjén Szilágynagyfaluba. Egy kicsi időre beugrottunk Ballára is meg Rátonba is. Már a menyegzőbe indulásra kész voltunk, amikor a kis Péterünk leesett az ágyból és akkora lék lett a homlokán, hogy a zilahi sürgősségin három öltéssel kellett korigálni.Így majdnem csak az istentisztelet végére érkeztünk meg. No de hála érte mostanra már szépen begyógyult a seb.
A menyegző aztán jó hangulatban telt, sok ének és köszöntéssel és számomra egy jó meglepetéssel. Találkoztam egy mozdonyvezetővel akivel együtt dolgoztam annak idején a vasútnál, mint fűtővagonos és ő megengedte egyszer, hogy vezessem a vonatot Ipptól - Nagyfaluig. Nagy örömömre szolgált a találkozás és külön öröm volt látni életében a változást. Nagyon keresi Istent. Jó beszélgetés után, imádkoztam érte. Hiszem hogy a ki kér kap, aki keres talál és a zörgetőnek megnyittatik.
Vasárnap délelőtt Ballán szolgáltam, később pedig indultunk haza. Hétfőtől Péntekig, aug 16-20-ig egy felejthetetlen lelkipásztori héten voltam a Hargita táborban. Nagyon jó légkörben, jó buzdításokat kaptunk az imádkozásra Gerhard Du Toit testvértől.
Ahogy hazajöttünk, a feleségem nekilátott a ruhák kimosásának, újból csomagolt mert szombat délután már utaztunk Vajdahunyadra, édesanyám egyik testvéréhez, akinek rég megígértünk egy látogatást de most jött össze. Vasárnap délelőtt az egész családdal és nagynénémmel a Lupényi testvéreket kerestük fel. Rég kívánkoztam eljutni ide, sok jót és szépet hallottam felőlük és most meg is győződtem a dolgok valódiságáról.Áldja meg az Úr őket gazdagon. Egy kicsit félreeső hely az ország minden tájától(gyülekezetétől), de nem lehetetlen ide sem eljutni és ha valakit indít a Lélek az látogassa meg a testvéreket, mert örömmel várják a látogatókat. Délbe ebédre Borzási Sándor testvérék fogadtak nagy szeretettel, aztán a felesége, mivel ápoló nő még, a szálakat is kiszedte a Péter homlokából. Mi pedig Sándorral csendben ellátogattunk a bányatelepig, egy kicsit bevitt a bánya bejáratig és végig magyarázta a munkájának folyamatát én pedig élveztem a dolgot. Végül kissé elfáradva a nagy meleg miatt, de időben megérkeztünk a délutáni alkalomra Vajdahunyadra. Hétfőn és kedden végiglátogattuk a Hunyadi és a Dévai várakat egy kicsit még a strandra is maradt idő, a tegnap délután pedig békességben hazaérkeztünk Homoródszentmártonba. Most ennyit írok, aztán később teszek fel képeket is az eseményekről. Jó éjt mindenkinek.

2010. július 12., hétfő

Menyegző Szilágyballán

Az elmút hétvégnén örömmel mentünk haza, hogy együtt osztozzunk egy ifjupár örömében, Domokos Noémi és Kaszta Attila menyegzőjén. Sok jó tulajdonságról tettek bizonyságot úgy a vőlegény mint a menyasszony rokonai. Én csak Noémit ismerem inkább és tudom hogy komoly megtért leány, de a vőlegény megjelenése is szerénységről, alázatról tanúskodott. Áldja meg az Úr az ő életüket.
Bár nem volt tervbe, hogy a két nagyobbik Beatrix és András a nagyszülőknél maradjanak, de a mamák közbejárására mégis ott hagytuk őket vakációzni egy kicsit. Mi aztán vasárnap reggel indultunk vissza a Székelyföldre, mert délután urvacsorai alkalmunk volt Darócon, este pedig itthon szolgáltam. Hamar elrohan ez a nyár is, de bárcsak ne telne hasztalanul. Segítsen a jó Atya mindenkit hűségesen szolgálni neki. Ámen.

2010. július 3., szombat

Szlovákiában

 A Krivan csúcson azért vagyunk csak haton, mert Norbert fényképezett, hárman pedig kissé a csúcs előtt feladták, amúgy nagy élmény volt fenn lenni a süvítő szélben. A legutolsó kép az egy másik helyen készült hétfőn, 2450 méteres csúcson, de akkor gyönyörűen sütött a nap. Ott egy órát időztünk, imádkoztunk énekeltünk, nagyon felemelő érzés töltött el mindannyiunkat.

Az elmúlt héten csütörtökön ahogy véget ért a szóbeli vizsga és a szakdolgozat román nyelven való megvédése, hogy a dolgokat feledni tudjuk, tízen a Tátra hegyekbe mentünk túrázni a teológusok közül.Felejthetetlen élmény marad mindannyiunk számára ez a túrázás. Négy nap hegymászás volt a programunk,Vasárnap pedig a Vavrisovo-i szlovák imaházba szolgáltunk egy ottani tolmács segítségével. A legmagasabb csúcs amit megmásztunk a Kriván volt amely 2497 méter magas. Ott már nagyon jól jött a téli sapka és a kesztyű is. Gyönyörű tavakat és vízeséseket is bőven láttunk, egyszóval csodálatos helyeken jártunk. Amikor a hatalmas sziklák mellé álltam, akkor éreztem igazán, mennyire porszem vagyok. Hálás a szívem, hogy Isten előtt mégis kedves minden teremtménye bár kicsinyek vagyunk, ő mégis nagyon szeret.

2010. június 22., kedd

Apadunk a Székelyföldön



Egy hónap leforgása alatt két lelkipásztor testvér köszönt el a Székelyföldi közösségektől. Pünkösdben Tőtős János testvér Erdőszentgyörgyről, most vasárnap pedig Kiss Zoltán testvér Sepsiszentgyörgyről. Ez utóbbi alkalmon is részt vehettünk egy néhányan a szomszédos körzetekből. Erről bővebben olvashattok itt.

 a Sepsiszentgyörgyi fiatalok szépen énekeltek
 Kiss Zoltán családjával, a helyi elöljárók és a vendégek

Bár hiányozni fognak testvéreink, annak viszont örvendünk, hogy a frissen végzős teológusok közül hárman(hogy ne mondjam négyen, mert én már itt vagyok) a Székelyföldi misszió támogatására kaptak elhívást. Várjuk tehát az új szomszédokat, Csíkszeredába Szabó Szilárdot, Sepsiszentgyörgyre Dóczi Tibort és Brassóba Deák Zsolt testvéréket.


 Simon Péter-Dániel

Közben szépen növekszik a következő generáció is. A kis Péter-Dánielünk napról-napra értelmesebben figyel, ismerkedik a világgal, sőt reggelente jókedvűen ébredve egy kis tá-tá-tá-tá.....(saját szerkesztésű) szöveget mondogat. Az értelmét még nem tudom pontosan, de ha én kérdezem, hogy táj-táj??? , arra már kézzel-lábbal reagálva jelzi hogy apa vegyél ölbe és mehetünk. Sok örömünk van e legkisebb gyerekünkben is.
Hála mindegyikért az Úrnak és az a vágyunk, hogy Istenünk dicsőségére nevelhessük őket.
Délután indulok Nagyváradra, mert holnap szóbeli vázsgánk lesz az Emanuel egyetemen, a négy éves anyagból, csütörtökön pedig a szakdolgozat megvédése következik román nyelven. Az Úr őrizzen mindenkit és tartson meg az ő kegyelmében

2010. június 11., péntek

Visszazökkenni a megszokott kerékvágásba


nem is lesz olyan egyszerű.Nagyváradon voltam tizenkét napig a vizsgaidőszak alatt, ami már a vége fele kezdett nagyon hosszúnak tűnni. Én is nagyon vágytam már és a családom is hogy találkozzunk.Végre eljött az évzárók ideje, megvédtük a szakdolgozatokat magyar nyelven, aztán lefordítottuk román nyelvre és még ennek a megvédése maradt hátra. Alig hogy hazaértem, kívántam egy kis pihenést, már kaptunk is egy e-mailt hogy folytassuk a tanulást,(nehogy kiessünk a ritmusból) hát ez van, talán még rám is fér. Azonban most először az itthoni teendőknek kell utána nézzek, mert elég sok minden felhalmozódott amíg csak a tanulással foglalkoztam, a kertben is, meg a gyülekezetekben. Előttünk a nyár, sok teendővel, meg táborozás és reméljük egy kis szabadság is belefér. A gyerekek lassan befejezik a tanévet, ma épp Abigélnek voltam az évzáróján a feleségem jóvoltából, ő ugyanis főzi a finom eper ízt. Minden szépen pörög a maga rendjén, bárcsak ez a nyár is hasznosan telne Atyánk jóvoltából.Kívánok mindenkinek sok erőt a feladatok elvégzéséhez. Bátorítson mindenkit ez az ige: " ha az Úr velünk, kicsoda ellenünk?"

énekkel szolgáltunk a teológosok a belvárosi imaházban
tanáraink és a végzősök
a rokonságból akik eljöttek az évzáróra, a szép virágokat pedig
anyósom küldte nekem, amit így is nagyon köszönök
a kis csemeték búcsúztatják az iskolába készülőket
  sok kis fürge ujj

2010. május 31., hétfő

Az Emanuel imaházba ünnepeltünk a tegnap

A szombati ünneplést folytattuk a nagy Emanuel imaházba. Még soha nem láttam ezt az imaházat csak kívülről,de belül is nagyon szép, impozáns terem. Több mint 2000 személy volt jelen és sok bizonyságtétel, ének, a végén pedig igehírdetés hangzott el. Ime egy néhány kép az ünnepről.

2010. május 29., szombat

Végre ennek is eljött az ideje!

Ma délután volt az ünnepélyes évzáró az Emanuelnél, amikor a diplomaosztásra került sor. Kellemes ünnepély volt. Paul Negrut rektor, azt az igét olvasta Ezékielből, hogy keresek egy embert, aki falat falazna... Az egyik gondolata az volt, hogy Isten, aki teremtette az embert, "ember krízisben" van, vagyis nem kap alkalmas embert. Erre azt mondta, hogy mi itt felajánlunk 135-öt (annyian végeztünk az összes szakokon együtt). Holnap lesz az ünnepélyes évzáró az Emanuel imaházban. Jövő héten szakdolgozat megvédése és lassan a végére járunk a dolognak. Jó éjt mindenkinek.


A végzős diákok a dékánnal együtt (balról jobbra)
Dóczi Tibor, Deák Zsolt, Szabó Szilárd, Giorgiov Adrián, Tencut Zoltán és én

2010. május 22., szombat

Isten ígéretét láttuk mennybemenetel napján

Egy gyönyörű szivárványt láthattunk áldozó csütörtök este miután kijöttünk az imaházból. Amíg gyönyörködtem és fényképeztem, közben magyaráztam Abigélnek, hogy mit ígért Isten az özönvíz után. Majd a rövid tanítás után, tágra nyílt szemekkel azt kérdezte: Akkor nem lesz többet olyan nagy- nagy víz  ?????
Megnyugtattam hogy nem lesz, azonban a tűzről amire fenntartja Isten e világot, már nem szóltam neki azt még nem értené meg.
A csendes hallgatásom oka, hogy keményen küszködtem a szakdolgozattal és hála érte most mér elkészült. Még egy kis javítás, ellenőrzés és kész lesz. Nagyon hálás vagyok ezért a jó Atyámnak.
Kívánom hogy mindenkire árassza bőven az Ő drága Szentlelkét a pünkösd ünnepén, hogy megelevenedjünk és örömmel szolgáljuk ŐT.


így láttam a bejárati lépcsőről



így az udvarról nagyon szép látvány volt és jóleső érzés töltött el

Ezt mondta Isten Nóé családjának:
"Szövetséget kötök ti veletek, hogy soha ezután el nem vész özönvíz miatt minden test és soha nem lesz többé özönvíz a földnek elvesztésére.....
Az én ívemet helyeztetem a felhőkbe, s ez lesz jele a szövetségnek közöttem és a föld között."
I.Móz 9:11 és 13.vers

Legyünk hálásak Istenünk oltalmáért.