Ezekben volt részem az utóbbi időben szép sorban. Székelymuzsnán az elmúlt héten egy nagyon jó központi témával foglalkoztunk. "Életbevágó kérdések." Olyan kérdésekre kaptunk válaszokat mint:
- Miért van annyi veszekedés?
- Miért van annyi szegénység?
- Kerülhet-é a hívő ember is nyomorúságba?
- Mi lesz ha meghalok?
- Kicsoda üdvözül?
Minden este sokan eljöttek a faluból és a szolgálatok is áldásosak voltak. Az az öröm is megadatott, hogy imádkozhattunk olyanokkal akik döntöttek és megvallották bűneiket. Az Úr tartsa meg őket és erősítse.
Hétfőn Csíkszeredába voltunk feleségemmel lelkipásztori imaközösségbe. Most kivételesen kevesebben tudtak eljönni mint máskor, de azért nagyon jó beszélgetés és imaközösségünk volt. Most már a gyerekek annyira önállók, hogy egy rövidebb ideig el vannak együtt. Örült a feleségem is a kiruccanásnak.
Ma Székelyderzsben volt temetésünk, egy olyan férfit temettünk aki elzüllött életet élt, de most egy fél éve pártfogásba vette egy hívő roma házaspár. Sokat mondták neki, hogy el kell hagyni az italt és a többi bűnöket, ez őt megérintette és azt kérte, hogy a baptista lelkipásztor temesse el. Így tehát igét hirdettem a Gal.6:7,8
Ne tévelyegjetek Isten nem csúfoltatik meg, mert amit vet az ember azt aratja is.
Nem sok ember jött, de a családból egy hozzátartozó máris jelezte hogy neki nagyon új volt ez a fajta igehirdetés. Elmondtam neki, hogy mi nem a halottat prédikáljuk, sem nem a halottról, hanem az élőknek hirdetjük az élő igét, hogy megtérjenek és ne jussanak az elhunyt sorsára.
A temetőkertbe pedig a II Kor.5:10 alapján beszéltem a megjutalmazásról, persze aszerint amint ki hogy élt e testben. Hiszem hogy az ige nem hull a porba, hanem megteszi a kellő hatást.
