Ne dobjátok el hát bizodalmatokat

Ezen a hétvégén vendégünk volt Antal Tamás Paptamási-ból(Bihar megye), így a tegnap elvittem magammal Székelyderzsbe és Muzsnára. A bibliaórai ígével foglalkoztunk délelőtt a Zsid 10:19-39, ami nagyon kedves, bátorító ige. "Ne dobjátok hát el bizodalmatokat melynek nagy jutalma van."(35 v) Jézus kereszthalála álltal megnyílt az út a mennybe, az igazi szentélybe. Ahova maga Jézus az út! Mivel bízunk abban, hogy mi is egy napon bemehetünk a kapukon a városba, azért nem élhetünk akárhogy. Jézushoz igaz szivvel kell jöjjünk, mert Ő a szivet érzéseivel, gondolataival együtt ismeri. Nem csaphatjuk be, mint ahogy embereket félre lehet vezetni. Legfenneb önmagunkat. Aztán teljes hittel, reménységgel kell bízzunk benne. Egyedül Ő adhat nekünk üdvösséget, senki más. Fontos hogy bíztassuk egymást jó cselekedetekre, szeretetre, mert ha valaki az igazság megismerése után széndékosan vétkezik, az kieshet a kegyelemből. Óvjon meg minket ettől Isten! Várjuk türelemmel, bizalommal azt a napot amikor Jézus értünk jön. Bizodalmunknak, reménységünknek nagy lessz a jutalma. Délután mind a két gyülekezetbe urvacsorához járultunk. Hálát adtunk Jézus Krisztus tökéletets áldozatáért, mely álltal "örökre tökéletesekké tette a megszentelteket"(Zsid 10:14). A Lk5:1-11, ből az ragadott meg leginkább, hogy bár Péter elismeri egész éjszakai fáradozásukat, kudarcukat, Jézus parancsára mégis kész volt engedelmeskedni. Így élhették át a csodát. Az engedelmesség több az áldozatnál. Bárcsak én is tudnék mindig ilyen engedelmes lenni!