"Ő pedig monda nékik: Jertek el csupán ti magatok valamely puszta helyre és pihenjetek meg egy kevéssé. Mert sokan valának a járó-kelők, és még evésre sem volt alkalmas idejük." (Mk.6:31) Az Úr Jézus nagyon jól tudta, hogy tanítványainak ugyanúgy szükségük van pihenésre, mint minden más embernek, mert ők is elfáradnak, meggyengülnek idővel. Ilyen "félrevonulási" kiváltságban volt nekünk is részünk egy néhány napra.
Hétfő este miután eltemettük Kürti Bálint testvért, szépen összecsomagolva elindultunk Szilágy-ballára szüleimhez. Nem sokkal éjfél előtt meg érkeztünk. Találkozhattunk testvéreimmel, meglátogattuk a rokonokat nemcsak otthon, hanem elmentünk Szilágysámsonba is a két nagynénémhez. Édesapámnak és édesanyámnak is él egy-egy testvére ott. Közben a fiatalokkal volt alkalmam még sportolni is egy keveset. Jót tett a mozgás. Csütörtökön Rátonba mentünk a feleségem családjához. Ott is kellemes időt töltöttünk együtt. Vasárnap délelőtt Ballán délután 3-tól Rátonba szolgáltam, aztán vacsora után indultunk haza. Hála érte még éjfél előtt békességben hazaértünk. Az Úr megőrzött minket, pedig Élesd és Nagyvárad között a jeges út miatt három gépkocsit is sáncba borulva láttunk. Ma már megkezdődött az iskola és az óvoda is, zajlik az élet. Hálásak vagyunk Istennek ezért a hét pihenési lehetőségért. Most már megújult erővel folytathatjuk tovább a munkát. Ma este épp imaközösségünk lesz, amikor imádkozunk, megújulásért, megtérésekért, az előttünk álló evangelizációért és bemerítésért. Hisszük hogy bő áldást tartogat számunkra az Úr. Ámen.
| 