A tegnap délután érkeztem haza Aradról. Vonattal mentem és jöttem is, hogy részt vegyek a temetésen. Míg hirdettem az igét a Jel.2:10 alapján "Semmit ne félj azoktól amiket szenvedned kell..." és biztattam a gyászoló családot, az ördög máris akcióba lépett. Megirigyelte a családi békénket és ahogy a temetőkertből jöttünk kifele, a feleségem már hívott, hogy eltört Andris fiunknak a keze. Ma ott töltöttem az időt, mert elég csúnya törése van és beutalták a kórházba. Ilyen az élet, minden van benne vegyesen. Hisszük, hogy nem nagyobb a kísértés mint elszenvedhetjük.
A temetésről még annyit, hogy nagyon sokan eljöttek, kezdve a Székelyföldtől Nagyváradig és ha valaki meg akarja nézni, megnézheti ezen a helyen.
Teszek egy néhány képet is.