Az elmút hétvégnén örömmel mentünk haza, hogy együtt osztozzunk egy ifjupár örömében, Domokos Noémi és Kaszta Attila menyegzőjén. Sok jó tulajdonságról tettek bizonyságot úgy a vőlegény mint a menyasszony rokonai. Én csak Noémit ismerem inkább és tudom hogy komoly megtért leány, de a vőlegény megjelenése is szerénységről, alázatról tanúskodott. Áldja meg az Úr az ő életüket.
Bár nem volt tervbe, hogy a két nagyobbik Beatrix és András a nagyszülőknél maradjanak, de a mamák közbejárására mégis ott hagytuk őket vakációzni egy kicsit. Mi aztán vasárnap reggel indultunk vissza a Székelyföldre, mert délután urvacsorai alkalmunk volt Darócon, este pedig itthon szolgáltam. Hamar elrohan ez a nyár is, de bárcsak ne telne hasztalanul. Segítsen a jó Atya mindenkit hűségesen szolgálni neki. Ámen.