Villámlátogatás

Szombaton délután kimentem a faluba kocsival egy rövid időre, mire visszajöttem beállt az udvarra egy TEA rendszámú szilágysági kocsi. Rögtön felismertem hogy ilyen csak az én barátomnak-testvéremnek az Úrban- Borzási Pálnak van. Hát ők jöttek családostól, nagy örömünkre. Mindössze az összefüggést nem értettem. Bíztosra vettem, hogy erre jártak és bejöttek. De nem. Ők kimondottan babalátogatóba jöttek. Na jó, akkor örvendünk és holnap együtt szolgálunk. Erre azt a választ kaptam : - Mi jöttünk, de mindjárt megyünk is ! - Hova ? - Hát haza ! - De hát nem értem, csak ennyi időre jöttetek olyan messziről ? Bármennyire is próbáltam győzködni, hogy maradjanak vasárnapra, csak annyit tudott vállalni Pál, este 6 órától szolgált az imaórán. Ezért is hála. Végül belenyugodtam testvéreim tervébe. Rövid beszélgetés és vacsora után hazaindultak. Hát ezuton is köszönöm a meglepetést és látogatást, remélem a következő ittlétetek egy kicsit hosszabb lessz.

Borzási Pál, Anna, Thelma, Emil és Áron (innen ered a rendszám TEA)

kislányaink Abigél és Thelma, hamar megbarátkoztak

egy kevés idő jutott babázódásra is

Vasárnap Homoródsznetmártonban és Homoróddarócon urvacsoravételi alkalmunk volt. Jó volt tapasztalni, az imahét felmelegítette a testvériség szívét. A hétfői nap a kocsi azonosításával telt a RAR-nál, ahhoz hogy a következő héten irathassam a nevemre. Hálás vagyok a jó Istennek, hogy kellő időben rendelte ezt az autót, most már Péternek is van hely benne. Hisszük, hogy a pótláshoz szükséges pénzt is időben kirendeli. Jó hozzánk az Úr, ezt mondhatom.