2011. május 19., csütörtök

Örülni az örülőkkel, sírni a sírókkal

Ez a mi keresztyéni feladatunk a Biblia szerint. Engem is nagyon megdöbbentett a kedves Szabolcs elköltözése. Bár csak csendben fohászkodva kértem Istenünk vigasztalását a próbában levő családnak, a temetést követve az interneten engem megfogott a család csendes szenvedése. Kívánok nekik teljes vigasztalást, az Úr pótolja a hiányt. Vigasztaljon titeket az a sok jótett, ami nagyon sok bizonyságtevéséből kicsendült.
A tegnap rövid látogatást tettem ifj. Veress Ernőnél a székelyudvarhelyi kórházban. Örömmel láttam, hogy már lábadozik a műtét után. Gyógyulást neki. Aztán igyekeztem, hogy az autómon lecseréljem a vezérműszíjat. A szétszedéssel nem volt gond, csak mikor raktam volna össze, nagy meglepetésemre egy alkatrész sem talált. Mint kiderült, valószínű kicserélték a motort még mielőtt én megvettem volna, így a katalógus szerint semmi sem talált.
Hála kedves Kertész Zoltán atyámfiának, hamar intézkedett és ma délelőttre már megjött a nekem megfelelő szíj. Nemrég sikerült befejezni és hazajönni Udvarhelyről.
Éppen csomagol a feleségem és indulunk a Szilágyságba, mert szombaton menyegzőnk lesz Szilágysámsonban. Most megyünk örülni az ürülőkkel.
Az az ige van a szívemben:"taníts minket úgy számlálni napjainkat, hogy bölcs szívhez jussunk".
Erre van szükségünk, hogy amíg élünk, jól használjuk ki időnket amit kegyelemből kapunk, ha pedig mennünk kell, legyünk készen.
"Ti is azért legyetek készen, mert amely órában nem gondoljátok, abban jő el az embernek fia".
Még egy énekrész: "halállal hív-e majd haza, vagy angyal ajkival"? Bárhogy történne is, hogy nevem, ott álljon, csakis azt kívánom,hogy az élet könyvében, nevem is ott álljon.