2011. február 3., csütörtök

Két áldott napot töltöttünk

a Hargita Táborban Hétfő ebédtől, Szerda reggelig lelkipásztorcsaládok és a Székelyföldi missziómunkások. A gyerekek nagy örömükre szánkóztak, játszottak, még mi a felnőttek igével foglalkoztunk, imádkoztunk. Persze mi is megtaláltuk a módját a lazításnak is. Mindkét délután a hóban jót fociztunk, este pedig amíg csak bírtuk pingpongoztunk. Ahogy vége lett Szerda reggel, egy kicsit hazamentünk, átrendezte a feleségem a ruhatárat és délután háromkor már indultunk Rátonba. Este nyolcra meg is érkeztünk.
Útközben megállított egy barátságos rendőr, aki közölte egy kicsit gyorsan közlekedtem helységben.(hetvenegy Km./óra) Udvariasan mondta lehet helyben fizetni, vagy két napon belül bárhol az országban. Mikor mondta mennyit kell, kicsit meglepődtem, de mondtam megnézem, s ha van annyi kifizetem. Hát épp annyi volt nálam.(százharmincnégy lej) Mondom O K fizetek. Mikor megírta a pappírformát, közli, hogy végül elengedett nekem egy kilométert és csak hatvanhét lejt kér. Mondom neki: maga egy nagyon úri ember és még pénzem is marad. Hála érte.
Ebből levontam a következtetést: Ha már hibáztam, legalább legyek csendben. Pontosabban " Jó várni és megadással lenni az Úr szabadításáig."
Ma és holnap este ha élünk Hadad-Nádasdon fogok szolgálni, evangelizációs estéken. Bárcsak érintene meg Isten igéje minden szívet. Ámen.