Abban a különös kegyelemben volt részem, hogy Nyári Jenő testvérrel (Magyarországról) meglátogathattam a Duna Deltai lepra telepet. Érdekes látvány fogadott, bár nem voltak mind olyan betegek, mint ahogyan elképzeltem én. Egy igazán leprást azonban láthattam. Jó volt látni, hogy lelkesen énekeltek, fogadták az igét. Van egy kicsi baptista imaház is a telepen. Megkérdeztem az alábbi képen látható nénit, hogy zúgolódott-e valamikor Isten ellen a betegsége miatt? A válasz az volt, hogy soha. Nagyon megszégyelltem magam, hogy milyen sokszor zúgolódtam Isten ellen, azóta jobban kezdem értékelni az ép kezem, lábam.
A héten volt a tizennégy éves házassági évfordulónk is. Jó volt visszaemlékezni és látni Isten áldásait, amit akkor csak áhítottunk, négy gyereket kértünk és Isten megadta nekünk.
Tegnap férfi konferencián is voltam a táborban, áldott nap volt.
Ma este pedig Baróton hálaadó ünnepélyen voltunk. Jó volt látni a lelkes baróti testvéreket, velük énekelni és imádkozni.
Komppal keltünk át a Dunán
A lepratelep Baptista Imaháza
Csonka kezekkel
Csonka lábakkal, de elégedett szívvel
a férfi csendes-nap résztvevői
a baróti hálaadó gyülekezet
énekkel szolgáltunk
