2009. január 12., hétfő
A rostában
"Monda pedig az Úr: Simon! Simon! ímé a Sátán kikért titeket, hogy megrostáljon mint a búzát.
De én imádkoztam érted. hogy el ne fogyatkozzék a te hited: te azért idővel megtérvén, a te atyádfiait erősítsed."(Lk 22:31,32).
Valahogy most talál ez az igevers, nemcsak azért mert Simonnak is hívnak, hanem mert érezzük hogy mozog a rosta. Eléggé felkavart egyik testvérem kijelentése Homoróddarócon, miszerint ő úgy érzi vissza kell térjen a régi gyülekezetbe ahonnan az Úr kihívta és megtérhetett, újjászületett.
Egy ideje megingott a hitében, de nemrég kezdett ismét jönni a közösségbe. Úgy láttam helyreáll, azonban most kijelentette: úgy érzi lelkében, vissza kell térnie a katolikus egyházba. Próbáltuk tanácsolni négyszemközt, gyülekezetileg is, de nem hallgatott a tanácsra. Mondtam neki, nem gondolom hogy Isten Lelke ilyen irányba vezetné, vagy hogy senki ne tudna ráhangolódni közülünk a Szentlélek vezetésére, attól tartok az ördög becsapta. Imádkoztunk érte a gyülekezettel az ő jelenlétében is , bárcsak kijózanodna és megtérne.
Kérlek imádkozz te is Dénes barátunkért, hogy találja meg a megbánás helyét amíg nem késő.
Így próbál az ördög felkavarni, elcsüggeszteni, de milyen jó a biztatás Jézus részéről: Én imádkoztam érted! Szükségem van a ti imatámogatásotokra is. Bölcsességért, erőért, kitartásért minden helyzetben, erre van szükségem.
Engem is, mást is hadd bátorítson a 654 es ének a hithangjaiból:
"Sújtson bár próba, érjen száz veszély,
Sötét ijesztőn törjön rám az éj.
Csapdossa hullám gyenge hithajóm,
Rendüljön meg minden hegy és halom.
refrén: Akkor sem félek, nem csüggedek el,
Mert hű Megváltóm keblére ölel :/
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)