Vasárnap

Egy nagyon csendes, kellemes nyugalomnapot ünnepelhettünk a tegnap. Itthon az imaórai igéből, mely arra buzdított hogy munkálkodva együk kenyerünk, Pál Ervin testvér azt mondta, hogy talán arról kellene szóljon legyünk mértéktartók a munkában. Amikor az Úr házába jönnek a testvérek, jobb lenne ha éberebbek, figyelmesebbek tudnának lenni. Ezt lehet hogy még más helyen is el kellett volna mondani. Azért természetesen imádkoztunk azért is ha olykor megrestülnénk, tétlenekké válnánk, hadd legyünk figyelmeztethetők. A délelőtti ígéből a Mk 2:23-28 -ból egy néhány kérdés foglalkoztatott, ami alapján szolgáltam:

• Létszükséglet volt-e a tanítványok kalász szedegetése, vagy nem?
• Mit tehetünk meg a nyugalomnapon, hogy azt ne rontsuk meg?
• Miért adatott a nyugalomnap?
• Ki álltal és kire nézve teremtettek mindenek?(így a nyugalomnap is)

Azzal fejeztem be szolgálatom, vigyázzunk, hogy a kivételes esetekre ne alapzzunk, ne váljanak azok szokásainkká! Jó volt megemlékezni a szentjegyekben az Úr Jézus szenvedéseiről, haláláról, amit a mi megváltásunkért vállalt. Az alkalom után Molnár testvérékkel is megujítottuk a szövetséget. Délután 4 órától Homoróddarócon, szintén urvacsorához járult a gyülekezet. Az Istentisztelet után még beszélgettünk és imádkoztunk a betegekért, meglankadtakért. Este 6-tól itthon a Préd 5:1-7 -ből tanultuk az Isten tiszteletét, méltó imádatát.