2008. május 19., hétfő

Kovászna

A tegnapi napot a jó Isten kegyelméből a kovásznai testvérekkel tölthettem Beatrix lányommal. A család többi tagja azért nem kísért el, mert feleségemnek nagyon fájt a dereka(valószínű idegbecsípődés) a kissebbek pedig maradtak vele. Hála hogy most már jobban van. Ahogy megérkeztünk egy nagyon barátságos imaterem fogadott, persze a lelkipásztor és a kedves testvérekkel együtt. Hamar kiderült, hogy bár még soha nem jártam eddig kovásznán, mégis elég sok ismerős arcot láttam. A szilágyballai születésű Mátis Erzsébet, aki még vasárnapiiskola tanítóm is volt ( most Zágoni), aztán Gnott testvér aki a körzeti gyűlésekről volt ismerős, valamint említett testvérem sógora Fegyver tv. családjával együtt, akik Csernátonból voltak ott. A jó légkörű imaóra után az I Ján 5:6-13 ígéből szóltam "Az üdvbizonyosságról" három fő gondolat alapján:
  • Bizonyságtétel a mennyben
  • Bizonyságtétel a földön
  • Bizonyságtétel a szívben
Jó volt együtt kérni hogy Isten erősítse meg bennünk az örök életre szóló reménységet. János Csaba testvéréknél az ebéd közben sokat beszélgettünk, testvéreim elmondták hogyan vezette őket az Úr Magyarországra a teológiára, majd onnan Kovásznára. Jó volt hallani beszámolójukat. Ebéd után testvérem ajánlatára kimentünk egyet sétálni a volt diktátorunk(Nicolae Ceausescu) kestélyához. Látva a rendezett kertet amiből nem hiányzott a helikopter leszálló pálya sem, a gyönyörű növények, díszvilágítással körülvett impozáns épületet, aminek az alagsorában álítólag sportpálya, úszoda meg miegymás van, eszembe jútott Nabukodonozor megaláztatása: " Abban az órában betelék a beszéd Nabukodonozoron: és az emberek közül kivetették, és füvet evék mint az ökrök, és égi harmattal öntözteték az ő teste, mígnem szőre megnöve, mint a saskeselyű tolla, és körmei mint a madarakéi." Dán 4:30. Úgy megfogott ez engem! Annyi minden luxust megengedhetett magának , talán mondhatná valaki " volt esze magához", de azt kell meglátni hogy bölcsessége nem volt ! Istenre tekinteni, aki neki mindezeket megadta. Úgy gondolta ő a leghatalmasabb! Sajnos neki már ilyen kegyben sem lehetett része mint Nabukodonozornak, hogy megtérjen, hanem végleg elvettetett. Mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri is, de lelkében kárt vall? Engem ez nagyon elgondolkoztatott, s talán téged is aki olvasod e blogot!? MI a célom(od)? Mit akarok(sz) elérni ez életben? A legfontosabb hogy örök életed legyen ! Délután az édesanyákról emlékeztünk meg a II Móz 2: 1-10 ige alapján. Beszéltem Mózes szüleinek istenfélelméről, bátorságáról, leleményességéről, Isten gondviselő szeretetéről és arról a jutalomról hogy Isten visszaadta gyermeküket nevelés céljából. Bíztattam a kedves édesanyákat, merjék Istenre bízni saját életüket, gyermekeiket és ha Isten akar adni, vállalják a gyermekáldást, mert az anyaméh gyümölcse jutalom. Hála Istennek ezért az egész napért!