2009. március 16., hétfő
Az élet menetrendje
Lassan hat éve annak, hogy Isten beállított az Ő szolgálatába itt a Székelyföldön. Amikor megértettem mit kíván tőllem, nehezen vállaltam fel ezt a munkát, mert éreztem hogy ez nagy felelősséggel jár. Amikor végül igent mondtam Istennek, többek között volt egy érdekes kérésem:
"Uram, add hogy előbb menyegző legyen, temetés pedig csak utánna". Nem telt el sok idő, s hát temetni kellett! Utánna ismét és ismét, összesen hét testvért a körzetből. Menyegző ez idő alatt egy sem volt.
Úgy elgondolkoztam néha...... Nem jó dolgot kértem? Vagy Isten nem hallgatta meg ezt a kérésem? Tudom én, hogy Ő sokkal jobban tudja mikor mi jó nekem, nekünk! Ezért tovább bíztam benne várva válaszát.
Hála érte, elérkezett az idő amikor örvendhettünk vőlegény és menyasszony jelenlétében. Szombaton, március 14-én Homoródszentmártonból ifj. Pál Ervin, eljegyezete menyasszonyának Bálint Esztert a Zilah-i gyülekezetből. Ezen a meghitt légkörű alkalmon vettem részt én is. Együtt voltunk a két családdal, valamint Budai Lajos helyi lelkipásztor és Győrfi Tóbiás Barót-i lelkipásztorral. Szivem nagyon hálás Istennek azért, hogy a kedves menyasszony felvállalja a székely emberek sorsát(aki olvassa, értse meg). Az Úr áldása legyen az ifjú pár életén.
Vasárnap délelőtt Zilahon szolgáltam, délben Lajos testvér hívására még a március 15-ei megemlékezésen is részt vettem. A gyülekezet zenekara szolgált, miután Budai testvér szólt az ígéből: Akiket a Fiú megszabadít, azok valósággal szabadok. Bárcsak kedves magyar népünk, necsak a fizikai szabadságot keresné, hanem az igazit is, mely Jézus Krisztusban található!
Ebéd után haza indultunk és békességben haza érkeztünk. Jó hozzánk az Úr! Álldva legyen az Ő neve!
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
1 megjegyzés:
Aldja meg a Ur az ifjakot es vigyazon rajuk a hosszu uton.
Megjegyzés küldése