Röviden

Március negyedikétől hetedikéig evangélizációs alkalmakat tartottunk Székelymuzsnán. Minden este voltak hallgatók elég szép számban és az ige hangzott. Várjuk, hogy az ige megtegye a kellő hatást és megtérések legyenek. Ahogy vége volt a vasárnap délutáni alkalomnak, indultam Nagyváradra az utolsó félévi anyag meghallgatására és a feladatok átvételére. Nagyon reméltem, hogy a végén már csak kevés feladatot kapunk, hogy legyen idő a szakdolgozatra. Hát elég bőkezűen mérték tanáraink a feladatokat. Na de sebaj! Valahogy meglesz! Az elmúlt szombat este, Kisgalambfalván a református templomban szolgáltam. Az I Jn. 1:1-10 ige alpján válaszoltam három rövid kérdésre a Bizonyságtétel témakörben. Kiről kell bizonyságot tegyünk? Miért? és Hogyan? Remélem megértették a kedves hallgatók mit akartam elmondani nekik. Ami meglepetés volt számomra, hogy elég lendületesen énekelték a közös énekeket, aztán a női kar, nagyon szép ismerős énekekkel szolgált: - Isten hord karjain - Olyan sokáig éltem a bűnben - Minden nap új lapot kezdhetünk. Az alkalom után felkerestem Kelemen Dezső testvér családját, akinek combnyaktörése volt, most már kezd lábadozni. Jó beszélgetésünk volt, otthon volt Piroska lányuk is a férjével Lőrinc Péterrel. Miután imádkoztunk békességben hazajöttem. A tegnap urvacsorához járultunk itthon és Homoróddarócon. A mai nap hozzáfogtam a szokdolgozathoz. Így telnek napjaink, egyre sűrűbb programmal de egyszer ez is lejár.Már várom. A kicsi Péter is napról-napra növekszik, elég jó gyermek eszik, alszik. Most itt megállok, nem akarlak minden gondommal megterhelni..... Kívánok sok erőt mindenkinek a saját harcaihoz, küzdelmeihez. Talán neked is van bőven. Ha megterhelt vagy, visszajelezhetsz, hogy imádkozzam érted. Ezt te is teheted értem. Köszönöm. Majdnem elfelejtettem! A héten csütörtöktől- vasárnapig evangélizációs alkalmaink lesznek Homoródszentmártonban. Gondolj reánk imáidban. Hadd bátorítson ez az ige: "Annakokáért mi is, kiket a bizonyságoknak ily nagy fellege vesz körül, félretéve minden akadályt és a megkörnyékező bűnt, kitartással fussuk meg az előttünk levő küzdő tért. Nézvén a hitnek fejedelmére és bevégezőjére Jézusra, aki az előtte levő öröm helyett, megvetve a gyalázatot, keresztet szenvedett, s az Isten királyi székének jobbjára ült." (Zsid. 12:1,2)