A rostában

"Monda pedig az Úr: Simon! Simon! ímé a Sátán kikért titeket, hogy megrostáljon mint a búzát. De én imádkoztam érted. hogy el ne fogyatkozzék a te hited: te azért idővel megtérvén, a te atyádfiait erősítsed."(Lk 22:31,32). Valahogy most talál ez az igevers, nemcsak azért mert Simonnak is hívnak, hanem mert érezzük hogy mozog a rosta. Eléggé felkavart egyik testvérem kijelentése Homoróddarócon, miszerint ő úgy érzi vissza kell térjen a régi gyülekezetbe ahonnan az Úr kihívta és megtérhetett, újjászületett. Egy ideje megingott a hitében, de nemrég kezdett ismét jönni a közösségbe. Úgy láttam helyreáll, azonban most kijelentette: úgy érzi lelkében, vissza kell térnie a katolikus egyházba. Próbáltuk tanácsolni négyszemközt, gyülekezetileg is, de nem hallgatott a tanácsra. Mondtam neki, nem gondolom hogy Isten Lelke ilyen irányba vezetné, vagy hogy senki ne tudna ráhangolódni közülünk a Szentlélek vezetésére, attól tartok az ördög becsapta. Imádkoztunk érte a gyülekezettel az ő jelenlétében is , bárcsak kijózanodna és megtérne. Kérlek imádkozz te is Dénes barátunkért, hogy találja meg a megbánás helyét amíg nem késő. Így próbál az ördög felkavarni, elcsüggeszteni, de milyen jó a biztatás Jézus részéről: Én imádkoztam érted! Szükségem van a ti imatámogatásotokra is. Bölcsességért, erőért, kitartásért minden helyzetben, erre van szükségem. Engem is, mást is hadd bátorítson a 654 es ének a hithangjaiból: "Sújtson bár próba, érjen száz veszély, Sötét ijesztőn törjön rám az éj. Csapdossa hullám gyenge hithajóm, Rendüljön meg minden hegy és halom. refrén: Akkor sem félek, nem csüggedek el, Mert hű Megváltóm keblére ölel :/