2013. január 8., kedd

Egy vers

amit néhai nagyapám Simon János írt, akit csak képen láttam mert tavaly volt 60 éve hogy meghalt, így édesapám 14 éves gyerekként maradt árva. Tatával egy agyhártyagyulladás végzett, így befejeződött az írói és zeneszerzői karrierje. Egy érdekesség, hogy annak idején az "Örömmel lépj elő" című ének dallamát meg akarták venni a Román állam himnuszának. Erre a válasza az volt: "Én ezt az Úrnak írtam, nem az államnak."  Több karéneket és verset írt. Ezek közül, ez az újévi vers, úgy gondolom még néhány évtized után is aktuális üzenetet hordoz.

Utad jól kezdd!

Elindul a vándor a lét tágas útján
Az öröm s a derű, feltűnt bájos arcán.
Nem látott bánatot, akadályt sehol sem,
Nem is gondolt arra, hogy még rossz jöhessen.

Utazása közben nem is sokára
Elébe lett szórva e létnek bogáncsa.
Álmosság, restség, fáradtság, kétség, 
Ami arra inti: menni érdemes még?

Széjjelnéz a vándor, nem talál védelmet,
Nehéz ködfelhők bolyongtak körülte.
Visszanéz a vándor, félve és rettegve
Felkiált: most utam nem jól van elkezdve!

Én most elindultam ahogy én akartam
De a vezetőmet, mesterem elhagytam.
Útólért hamar a félelem, a baj,
Nem jött az öröm, csak a sok panasz.

Te vagy ez a vándor ki most így elindulsz
Aki mesteredhez tanácsért nem fordulsz.
Vigyázz ki most indulsz egy szép jövő felé,
Nehogy csak baj, bánat jöjjön folyton eléd.

Mestered legyen utadon a vezér,
Akkor nem ér téged soha baj és veszély.


Kívánom ebben az évben is bízzuk teljesen mesterünkre életünk irányítását.

Nincsenek megjegyzések: