Leszálni a hegyről

még a tanítványok sem akartak, mivel jól érezték magukat. Hasonló érzésekkel jöttünk mi is haza a Gyergyó-i táborból tíz nap elteltével. Csodálni Isten alkotásait, tanulni a gyerekekkel, énekelni, imádkozni, hegyeket mászni, völgyeket bejárni, ezek után nem szívesen jön le az ember a völgybe. De nem járhatunk mindig a magaslatokon. A szép emlékeket a szívünkben őrizzük, azonban az élet megy tovább. Július 9-10-én Aradon és Pécskán voltunk a családdal együtt, aztán még az elmúlt Szombaton is ott voltam egy eljegyzésen. Egyre rohamosabban telik az idő és közeleg az elköltözésünk ideje. A tegnap meglátogattuk Baróton Győrfi Tóbiás és Annamáriáékat a kis Ákost csodálva milyen szép és fejlett kisgyerek. Aztán még betértünk egy "földi"-hez, Király Róbertékhez. Miután a férfiak a ház körül és a kertben beszélgettünk, a nők csendben a házban,aztán imában hálát adtunk az Otília gyógyulásáért, majd haza igyekeztünk. Este jó alkalmunk volt a daróci testvérnőkkel. Bárcsak megmaradna ez a buzgóságuk miután elmegyünk is. Hála érte nem unatkozunk, pörög az élet körülöttünk. Holnap kerül sor a Dóczi Tibor avatására Sepsiszentgyörgyön, ha az Úr megsegít, ott szeretnék lenni. Áldott Vasárnapot mindenkinek. Akkor hadd jöjjön egy néhány kép.