A mi örömünk

A Petek- i romák és a feleségem, az összejövetel végén

Petken a gyerekek lelkesen éneklik: aki ránéz sose veszit, mindig győztes a harcban!

Ma délután ismét Petek felé vettük az útunkat a feleségemmel. Menet még beugrottunk, meglátogattuk ifj. Máté Zoltán és Imoláékat, akiknek nemrég született a kislányuk, Petra. Nagyon aranyos, életre való, az Úr tartsa meg szüleivel és testvéreivel együtt. Ahogy mentünk az úton, a csendes havas táj, meg talán a heti tanulás fáradtsága, eszembe juttatta nagyapám(Simon János) egyik újévre írt versét, valahogy így van: Elindúlt a vándor a lét tágas útján, /Az öröm s a derü, feltünt bájos arcán./ Utazása közben nem is sokára,/ Elébe lett szórva, e létnek bogáncsa./ Álmosság, restség, fáradtság, kétség,/ Melyek arra intenek: Menni érdemes még? Mondtam is a feleségemnek, olyan álmos, fáradt vagyok. Ahogy már majdnem oda értünk, egy kis dombra kellett volna felmenjünk, de két- három nekifutásra sem sikerült a nagy hó miatt. Végül megértettem és a domb alján hagytam az autót. Csak az alkalom végén értettem meg, miért akart az ördög mindenképp visszafordítani. Ő érezte a vesztét, én pedig csak a fáradtságot. Hála a jó Atyának, a végére minden megváltozott. A Mt. 7:13-20 ígéből szolgáltam, s míg én arra bíztottam a jelenlevőket, hogy be kell menni a szoros kapun és járni a keskeny úton, mert a széles út a kárhozatra visz, addig Isten lelke végezte bennük a munkát. A végén többen közülük töredelmesen hívták Jézust a szívükbe és tettek vallást bűneikről. Megtanítottam nekik az "Öröm van a mennyben egy bűnös felett" éneket, amit nagy örömmel énekeltek, majd utánna még egy páran hálát is adtak, hogy Jézus a szívükbe költözött. Kérlek imádkozzatok értük, hogy tarsanak ki, és az ördög ne tudja őket becsapni. Haza fele már úgy jöttünk, mint a Szerecsen komornyik.... és méne az ő útján örömmel. Így örvendeztetett meg minket az Úr! Legyen áldott az Ő neve Ámen.