Miért van az, hogy....?

Miért van az , hogy az ember aki nem jó lelkiállapotban van, sohasem magában látja a hibát, hanem másban? A tegnap felkerestem egy testvért, aki egy idelye nem jött az Istentiszteletekre. Néhány rövid kérdés után( Hogy vannak? Mit csinálnak? Nem betegek-e?) rátértem a lényegesebb kérdésre: Miért nem jön az imaházba? Hát beteg voltam testileg is lelkileg is! A hülés hallható volt a hangján, de kérdeztem a lelki probléma mi? Hát van elég. Na jó de mi? Hát elég baj van a testvérek közt, amit a testvér nem tud, amit nem mondanak meg a tetstvérnek. Tessék mondani. Hát az egyik ilyen a másik olyan, a harmadik azt teszi. Jó. Most tessék konkrétan mondani miről van szó. Hát a nemrég gyülekezetünkhöz csatlakozott személy így beszél, úgy cselekszik, igaz nem vagyunk tökéletesek egy sem, de mégis?! De mondom mit tanácsol az íge az erősseknek: " Tartozunk mi erőssek az erőtelenek gyengeségeit hordozni". Nem ezt kellene önnek tenni? Másrészt azt mondja az apostol " mostanában már kemény eledellel kellene tápláljalak.... de még mindig tejre van szükségetek " . Kérdezem tovább, nem éppen az ilyen gyenge atyafit kellene tudni elhordozni? De ön épp az ellenkezőjét teszi, megbotlik, elakad benne, rajta? Összegezve mondanivalómat, azt tanácsoltam: ne az emberekre nézzen mert hibát mindegyikbe könnyen találhat, még énbennem is! Úgy látom levette tekintetét az Úr Jézus Krisztusról, hitünk fejedelméről és bevégezőjéről, enélkül pedig nincs győzelmes hívő élet. Nézzen fel újból Jézusra, a többi testvérekért pedig inkább imádkozzon, semmint kritizálja őket! Egy régebbi beszélgetés jút az eszembe, azt mondta egyik testvér nekem egy más gyülekezetből: "Testvér! Nincs szeretet a gyülekezetünkbe!" Kérdeztem tőle: És ezt hogy tetszik érteni? Úgy mint aki bevállalja hogy egy a szeretetlen testvérek közül, vagy mint csupán külső szemlélő? Mert ez nagyon nem egyre vág? Persze világos, hogy ő hogy gondolta, ezért meglepődött a kérdésem hallatán! Azt tanácsoltam, ha nincs szeretet, akkor vigyen személyesen Ő! Sokkal könnyebb meglátni másban a hibát, mint hogy magamban felfedezzem, elítéljem! Készülve a holnapi szolgálatokra, azt figyelem, hogy ugyanezt tették a farizeusok is. Hamar megtalálták a hibát a tanítványokban . Sőt Jézust is megleckéztették volna, persze ha Ő nem lenne "A szombatnak is az Ura!" Az Úr őrizzen a farizeusi lelkülettől. A jó Atya legyen kegyelmes hozzánk, a szóban forgó testvért(eket) állítsa helyre és áldja meg mindenki számára a holnapi napot, hogy valóban nyugalom napja legyen úgy lelkünk, mint testünk számára.Ámen.