Holnap már két hete lesz, hogy először mentünk haza a Szilágyságba, innen Aradról. Érdekes volt más irányból megközelíteni a szülőföldünk. Másnap Szombaton menyegzőn voltunk Szilágykrasznán és ugyanott szolgáltam Vasárnap délelőtt, míg délután otthon Szilágyballán. Hétfőtől kezdődött a lelkipásztor családok hete a Hargita táborban. Amikor onnan visszafele jöttünk, még tettünk egy kis kitérőt a nemrégiben még LAKHELYÜNKBEN, kiástuk a zöldséget, találkoztunk a kedves testvérekkel, aztán este későn indultunk, így csak hajnalra érkeztünk haza. Ezen a héten már teljesen Aradiakként munkálkodtunk. Megkaptuk az ideiglenes tartózkodásit, vezetik a földgázvezetéket hozzánk, egy festő is javítja a pince szintet, mi pedig hol a házban, hol kint dolgoztunk. Iskola és ovodába beíratkozás, meg imaközösség, bibliaóra, megbeszélés stb.
Ma délután a gyülekezetvezető testvérrel, Szűcs Jánossal végiglátogattuk a betegeket és urvacsorát vittünk nekik. Jó volt látni, hogy akik élő reménységet nyertek Krisztusban, azok még ha fizikailag gyengék, fáradtak is, nagyon hálásak hogy örök üdvösség tudatában élhetnek.
" Ezt tudni oly jó, ezt tudom én, Jézusé lettem, Jézus enyém". Szép bizonyság ez. Szeretnék én is öreg koromban is ha megérem kitartani, hűséges lenni drága Uramhoz.
Szűcs Feri testvér és Szűcs János a gyülekezet előljárója a nagybátyjával
Az idős Lipták házaspár
A Püsök házaspár Patricia unokájukkal
Hevesi Juliánna és a lánya immár Hadi Juliánna egymást bátorítják és gondozzák
Ilyen szép a városháza éjjeli kivilágítással