Temettünk és ismét temetni kell

A tegnap még Székelyderzsben Kerestely Dénes testvér temetésén vettünk részt, ma reggel pedig kaptuk a hírt, hogy a feleségem apai nagyanyja is az éjjel elhunyt.
Így már valószínű, még ma este haza megyünk a Szilágyságba.
A tegnap gyönyörű, napsütéses időt kaptunk az ige hirdetésére, amit kihasználva, bátran hirdettem Mt 24:35-44 alapján, hogy készüljünk Jézus visszajövetelére. Mivel sem a napot, sem az órát nem tudjuk ezért vigyáznunk kell és kész lenni arra a napra. A temetőkertben, Erdő Endre testvér az Ézs 40:6-8 alapján szólt életünk mulandóságáról és arról ami ezzel ellentétben állandó, örökké megmarad:Isten beszédéről.

A Tichilest-i lepratelepen jártam

Abban a különös kegyelemben volt részem, hogy Nyári Jenő testvérrel (Magyarországról) meglátogathattam a Duna Deltai lepra telepet. Érdekes látvány fogadott, bár nem voltak mind olyan betegek, mint ahogyan elképzeltem én. Egy igazán leprást azonban láthattam. Jó volt látni, hogy lelkesen énekeltek, fogadták az igét. Van egy kicsi baptista imaház is a telepen. Megkérdeztem az alábbi képen látható nénit, hogy zúgolódott-e valamikor Isten ellen a betegsége miatt? A válasz az volt, hogy soha. Nagyon megszégyelltem magam, hogy milyen sokszor zúgolódtam Isten ellen, azóta jobban kezdem értékelni az ép kezem, lábam.
A héten volt a tizennégy éves házassági évfordulónk is. Jó volt visszaemlékezni és látni Isten áldásait, amit akkor csak áhítottunk, négy gyereket kértünk és Isten megadta nekünk.
Tegnap férfi konferencián is voltam a táborban, áldott nap volt.
Ma este pedig Baróton hálaadó ünnepélyen voltunk. Jó volt látni a lelkes baróti testvéreket, velük énekelni és imádkozni.

 Komppal keltünk át a Dunán

 

 A lepratelep Baptista Imaháza

 Csonka kezekkel

 Csonka lábakkal, de elégedett szívvel

 

 a férfi csendes-nap résztvevői

 

 a baróti hálaadó gyülekezet

énekkel szolgáltunk