2010. április 29., csütörtök

Kutattam a napokban

a székely nép eredetét és érdekes eredet-levezetést olvastam ezen az oldalon,ha érdekel te is belenézhetsz. Nem azért kutattam ezt, mert olyan nagy székelynek érzem magam, habár minden valószínűséggel az őseim innen a székelyföldről költöztek Mocsojára (Szilágy megye)az 1910-es években.Ennek egyik bizonyitéka az is, hogy itt Csík és Székelykeresztúr környékén sok Simon és Simó nevü család él.
Mivel a székelyföldi baptista misszióról irom a szakdolgozatom,ezért kellet kutassam a székelyek eredetét. Lassan most már kezd kialakulni a dolgozat, ezért is írok ritkábban blogbejegyzést.
Ezúton is köszönöm a szolgatársak megértését,most többet vállalnak a misszió szolgálatokból, hogy haladjak én is.Valahogy csak vége lesz ennek "a tíz napig való " nyomorúságnak. :)))
Ma reggel nagyon jó bátorítást olvastam az - Ösvényem világossága - áhitatos könyvből. "A hit pedig a remélt dolgoknak valósága és a nem látott dolgokról való meggyőződés".Zsid 11:1
John Greenleaf, amarikai kvéker a közetkezőket mondta :" Az ember a hit lépéseit a látszólagos ürességbe teszi, és azután sziklát érez a lába alatt".
Csakhogy a hit nem ugrás a sötétbe. Megkívánja a bizonyitékokat és meg is találja az igében.Ámen.
Más valaki azt mondta:"A hit ott kezdődik, ahol a lehetőségek véget érnek.Ha valami lehetséges, akkor ez nem jelent különösebb dicsőséget Istennek".
Kivánom, hogy tanuljunk meg hitben járni,nem látásban.

2010. április 22., csütörtök

Szülinap és vendéglátás

A mai nap a feleségem szülinapja volt.Mi ketten már a tegnap délután egy kicsit ünnepeltünk, a nagyobbakra bízva Pétert, együtt pizzáztunk Székelyudvarhelyen. Noha nem nagy ügy, de neki jól esett egy kicsit kiruccanni, "csak úgy kettesben".
Mivel ma reggelre ígérkezett egyik testvér a lovával, ezért kissé ünneprontóan, vagyis pityókaültetéssel kezdtük a (szili)napot. Most a kicsi Péterre ifj. Pál Ervinné- Eszter nagy örömmel vigyázott, így Bea és Andris segítettek nekünk. Nagyon hamar végeztünk és jó is volt, hogy siettünk, mert mire elvégeztük, jött egy kiadós eső. Azért külön hála.
Délután Bea leleményesen diszítette az anyukája toráját. Egy nagy E betüt tett piskótából a torta tetejére.
Este bibliaórát tartottunk itthon és amikor bementem három vendégünk volt.Kettő Recsenyédről a szomszédfaluból, egy pedig Udvarhelyről, akit én nem ismertem.
Az igénk az Ap.csel-ből az "Ékes kapu sántája" volt és ami az egésszben érdekes, hogy az egyik vendég testvérnő éppen lábaira rokkant.
Isten úgy indított, hogy a fizikai gyógyulás helyett, ami nagy áldás lenne a beteg Vilma számára, beszéljek arról hogy a lelki gyógyuláshoz is hasonló dolgokra van szükség, mint az itteni gyógyulásnál!
1.Nézz mireánk!
- annak az apostolokra kellet felnézni, nekünk a hitnek fejedelmére és bevégezőjére Jézusra
2.A sánta lábaira állt,fölegyenesedett
- Ma is csak az tud lábraállni, egyenesen járni, akit Jézus kigyógyított minden bűnéből (betegségből)és levette róla bűneienek terhét.
- annak lesz tartása, kiállja a próbákat, egyenesen járva követi Jézust és végül Isten minket önmaga elé állít szentségben, tisztaságban
3.Aki meggyógyúlt, ahhoz illik az öröm, ugrándozás, dícséret
- aki ismer, az jól tudja, hogy hívőhöz nem tartom illendőnek a táncot, de azt mondtam:"Ha Vilma most meggyógyúlna, részéről el tudnám nézni, hogy örömében ugrándozna, táncolna és hiszem, hogy nem színből tenné, csodálkozna Isten művén!!!
- a mi örömünket nem csak a külső öröm kell kifejezze, hanem a belső békesség, egy olyan tartás, ami megmarad a próbák, betegségek, nehézségek közt is
4.Végül Péter betelve Szentlélekkel, úgy szólt, hogy az ellenség elnémúlt
- mint hívő emberek,amikor Isten Lelke álltal szólunk,Jézus neve felmagasztaltatik,az ellenség pedig elnémúl

Ezek után elmondta Vilma, hogy mit értett meg az ígéből, az álltalam ismeretlen testvérnő, pedig azt, hogy ő épp levert állapotban érkezett az imaházba, s neki kimondottan ezekre volt szüksége. Áldott legyen az Úr neve mindenért.
Az alkalom végén behívtuk hozzánk és megkínáltuk a szülinapi tortából.
Jó beszélgetés,imádkozás után elbocsájtottuk őket.

2010. április 21., szerda

Két nap, két temetés

Már arra gondoltam, hogy csak temetési beszámolókból fog állni ez a blog,ezért inkább nem írok. Azonban az tény, hogy itt a székelyföldön szinte több az elhalálozás, mint a születés. Hétfőn Parajdon volt a Sütő Iluska temetése, akiről már említést tettem az előbbi bejegyzésben.Az utóbbi időben elég sokat szenvedett.Az Úr neki 57 kegyelmi évet adott. Nagyon sok ember jött el, együttérezni a gyászoló családdal. Kedden Kisgalambfalván temettük Vékás Bertuska testvérnőt akit életének 90-ik évében szólította magához az Úr.(akik nem ismerték azokért jegyzem meg,a Vékás Zoltán Szatmárnémeti lelkipásztor édesanyja volt) A háznál ifj.Veress Ernő beszélt Isten kegyelméről, amit kedves elhunyt testvérnőnk is élvezett. Utánna röviden Vékás Zoltán testvér arra buzdított, hogy ne hozzunk szégyent a mi Istenünkre, hanem éljünk neki tetszően.Majd a temetőkertben Szűcs Sándor Szatmárnémeti,Vékás testvérrel társlelkipásztor hirdette az élő reménységről, hitről, feltámadásról szóló igéket.A háznál énekeltünk három éneket,majd az úton és a temetőkertben derekasan szolgált a fúvószenekar,a folyamatosan kitartó esőben. Erről nincs fotóm, épp az eső miatt.

2010. április 19., hétfő

Rohan könyörtelen az idő

Vele századok ezredek / A rang dicsőség porba hullik ...... Ítélet elé fogunk állni,/ Ó erre gondoltál-e te ? Ez a temetési ének olyan sokmindent kifejez. Amig az ember egészségesnek érzi magát, távolinak tünik az elköltözés e földről. Pedig hamar eltelik az élet. Szerdán meglátogattuk ifj. Máté Zoltánné - Imola édesanyját Parajdon. Látszott rajta,nagyon szenved. Ezért röviden elolvastam neki a Jób hitvallását :" Mert én tudom,hogy az én megváltóm él és utoljára az én porom felett megáll!" Megkérdeztem tőlle: Iluska néni, van-e ilyen reménysége? Alig hallhatóan, de igent mondott.Hála érte. Majd imádkoztunk és elénekeltük "A bárány vére megtisztít" éneket. Szombat reggelre már megszünt minden fájdalma, ma délután 3 órakkor lesz a temetése Parajdon. Istenünk vigasztalja a gyászoló családot. A tegnap délelőtt Muzsnán voltam, itt Kovács Vilmosné (Zsuzsika testvérnő)elég régóta betegeskedik. Őt is bíztattam,hogy ha ez a külső sátorházunk elbomol,van épületünk Istennél, nem kézzel csinált hajlék. Oda kell mindannyiunknak készülnni. "Fehér, fehér, kell hófehér ruha, Krisztus vérében megmosva, hogy bejussunk oda."

2010. április 13., kedd

Imaközösségben

A tegnap délután Homoródszentmártonban találkoztunk egy néhányan a Székelyföldi lelkipásztorok és missziómunkások közül.A célunk az, hogy együtt imádkozzunk, megosszuk örömeünket, terhünket és bátorítsuk egymást a kitartásra. Jó volt megtapasztalni, hogy az imáinkra válaszolt Isten. Szükségünk van Isten vezetésére, bíztatására,valamint nagyon szeretnénk a Szentlélek kiáradását a Székelyföldre. Erre kérjük a mi hatalmas Urunkat,cselekedjen az ő nagy irgalmassága és kegyelme szerint. A buzdításunk egyik kulcsígéje a Mt 26:41 volt:"Vigyázzatok és imádkozzatok, hogy kísértetbe ne essetek, mert jóllehet a lélek kész, de a test erőtelen." Az elmult héten,Húsvét harmadnapján Rátonban és Szilágyballán ünnepeltünk.Már vágytunk találkozni a szülőkkel,rokonokkal.Ők is nagyon vártak, mert a kis Pétert nem látták egy pár napos kora óta.Nagyon sokat fejlődött három hónap alatt, egyre jobban kezd figyelni az ismerősökre, már felismeri a családtagok hangját. Sok örömet adott a jó Atyánk álltala nekünk,ezért nagyon hálásak vagyunk.

2010. április 10., szombat

Ki van fizetve

Ezt a verset olvastam ma, nekem nagyon sokat mond. Talán más is épül belőle, ezért kiteszem .

Ki van fizetve

A Sátán még mindig kisértgetett.

Nemrég hozott egy jegyzéket,

Amelybe bűneim sorba

Egyenként le voltak írva.

Elém tett, és rám vigyorgott.

Jaj, Istenem! Mi minden volt ott!

Minden bűnöm, vétkem felírva...

Ó, mi lesz velem? – kérdeztem sírva.

Hát mi lenne? – mondá ő nevetve –

Nem jutsz az örök életre!

Az üdvösségből ki vagy zárva...

S én zokogtam, mint egy árva.

Ekkor valaki hozzám lépett

És keresztülhúzta a jegyzéket.

A keze át volt szegezve.

És aláírta: KI VAN FIZETVE!

( ha jól tudom, Gerzsenyi Sándor írta)

2010. április 4., vasárnap

Húsvét első napja

A Székelyderzsi testvérekkel kezdtem az ünnepet, amikor megérkeztem a férfiak mind ott voltak a nők közül viszont csak egy idős testvérnő, Ibolyanéni. Meg is jegyeztem nekik, hogy az első húsvétkor a nők keresték először Jézust, Derzsben pedig a férfiak jeleskedtek. Nemsokára megérkeztek a nők is. A feltámadás örömhíre mellett, ismét emlékeztünk Jézus szenvedéseire, mert úrvacsorához járultunk. Kora délután (dú.2 óra) Muzsnán örvendeztünk tovább, vendégünk volt Lajos Ferenc Érmihályfalváról, aki bizonyságot tett. Építő szolgálat volt. 4 órától Derzsben a gyerekek szolgáltak lelkesen versekkel és énekekkel.
Máté Imola lelkesíti a csapatot, a férje Zoltán, gitárral kíséri az éneket
Máté Obed a verset mondja (a fehér pólós kisfiú)
ifj. Máté Zoltán és Imola nagyon szépen megtanították őket. De nemcsak most, hanem szerdánként hűségesen tartják a gyerek foglalkozásokat. Áldja meg az Úr őket szolgálatukért. Még a kis Obed fiuk(4 éves) is egy szép verset mondott. Öröm volt látni, hogy eljött három olyan legény is akik már lemorzsolódtak a gyerekek sorából, mert "nagyfiúk" lettek. Hiszem hogy foglalkoztatta őket az Emmausi tanítványokról szóló ige. Várom hogy belássák, nem jó irányba haladnak ők sem, akárcsak a csüggedt tanítványok. Este 6 után egy kicsit megkésve értem haza Homoródszentmártonba, de a testvérek addig lelkesen énekelve megvártak. Itthon, Veress Tóbiás és családja volt a vendégünk Székelyudvarhelyről. Betöltött ma Isten igéje és készülök a holnapi nap áldásaira. További áldott ünneplést kívánok mindenkinek.

2010. április 3., szombat

Jókívánság

Áldott feltámadási ünnepet kívánok mindenkinek és aki még nem találkozott az Úr Jézussal, bárcsak találkozna vele ez ünnepen. Ámen.