2008. szeptember 18., csütörtök

Elgondolkozhatsz rajta

Nemrég ahogy mentem az egyik gyülekezetbe, felvettem egy utast és beszélgetni kezdtünk. Mindennapi álltalános dolgok után, egyszer csak szóba jött a hit, lévén vasárnap. Megkérdeztem tőlle: Hiszel-e a feltámadásban? Kissé sanda mosollyal- Hát én nem igazán. Na jó, de hát akkor mi értelme van a tamplomba menni? Ha nincs feltámadás, élő reménység, örök élet. Egyáltalán miben hiszel. Hááááát , talán inkább a reinkarnációba. De ennek szerinted mi az alapja? Hát talán a buddhizmusból ered. Jó- jó, de a biblia egy szót sem említ erről és te mégis inkább ebben hiszel? Ami a bibliában világosan le van írva az I kor 15. részben azt nem hiszed, amit pedig ki tudja honnan ered, ki találta ki, az neked jó? Folytattam: Ha nincs feltámadás, hiábavaló a hit, de hiábavaló a prédikálás is! Ámde Krisztus feltámadt a halottak közül, zsengéjök lőn azoknak akik elaludtak! - Mondja Pál apostol és én ezt hiszem amit a biblia mondd! Jó lenne változtatni a gondolkozásodon. Tudd meg, hogy van és lessz feltámadás, sőt neked is meg kell állj Isten ítélőszéke előtt! Akkor vajjon mi lessz veled? Nemsokára elköszöntünk,így fejeződött be a beszélgetésünk. Tovább haladva az úton, lelkem háborgott bennem. Arra gondoltam, milyen sok ember nem ismeri az igazságot, emiatt pedig elkárhozik. A ma esti igénk, amivel itthon Homoródszentmártonban foglalkoztunk az I Pét. 1:13-25 , újból eszembe juttatta ezt a beszélgetést. "Annakokáért felövezvén elmétek derekait, mint józanok, tökéletesen reménykedjetek abban a kegyelemben, a melyet a Jézus Krisztus hoz néktek mikor megjelen."13. vers Milyen reménységed(ünk) van és milyen kegyelemben lesz részed(ünk)? Gondolkozz el ezen és ha még nincs élő reménységed, kérj kegyelmet még ma, hogy megálhass az ítélet napján! Ámen. Kérlek imádkozz velem együtt az elveszett emberekért, megtérésükért.

2008. szeptember 15., hétfő

Házasságkötés

Az elmult két hét alatt sikerült a lelkipásztori lakás felujitását befejezni. Kissé tovább húzódott mint terveztük, de most már lassan a helyükre kerültek a butrok, kezdjük megtalálni mindennek az új helyét, még a takarításból maradt egy kevés és az ablakok ajtók festése. Ilyen akció után, épp jól jött a Hajas István és Kocsis Katalin menyegzője Szilágykrasznán, amely szombaton szept. 13-án volt. Az imaházban a Préd. 4:9-12 igéből bíztattam őket hogy: "Sokkal jobban van dolga a kettőnek, hogynem az egynek, mert azoknak jó jutalmok vala az ő munkájokból." Kívánjuk, hogy ezt tapasztalják meg úgy a fizikai, mint a lelki áldásokban egyaránt. A meghivottak a gyülekezet alagsorában fogyaszthattuk az ízletes ételeket. Mikor vége lett, Ballára mentünk szüleimhez egy kicsit pihenni és vasárnap reggel indultunk haza. Mikor hazaértünk, kipakoltunk, még ha egy kis késéssel is, felmentem a Hargita táborba, hogy találkozhassak a székely testvérekkel, akik hálaadó napon voltak ott. Jó volt még úgy fáradtan is hallgatni a bizonyságtételeket és az igehírdetést amit János Csaba testvér az 51. Zsoltár 18-21 alapján hírdetett. Ma megkezdődött az iskola, ezért a délelőtt sokkal csendesebb volt az átlagnál. Este megemlékeztünk családunk két Enikő tagjáról. Az Úr áldja meg a kicsit és a nagyot is!
A szilágykrasznai imaház
Katalin és István
a kis csemeték
éneklés közben
a menyasszonyi torta