Jobb a vége,sajnos nem mindenkinek

"Jobb akármi dolognak vége annak kezdetinél....."(Préd 7:8) írta Salamon, én pedig aláhúzom hogy ez igaz! Legalább ami a vizsga időszakot illeti. Hála érte most már vége, nekem is lehet egy kiss szusszanásom a tanulás után. No azért nem kell épp olyan tragikusan felfogni az elmúlt hetet, mert közbe még volt időnk a fiukkal áhítatot is tartani, egy jó alapos beszélgetéssel egybekötve, Szerda este a Rogériusz negyedi gyülekezetbe voltam Papp Lacival( ő szolgált), Csütörtökön pedig az 1-es számú nagy gyülekezetben szolgáltam. Jó volt látni a megtelt padokat még hétköznap is. Bárcsak mindenütt ez lenne jellemző. Vasárnap Rátonban voltunk az egész családdall, mert őket is vittem magammal. Ha visszagondolok a vizsgákra, az jut az eszembe, hogy nem véletlen húztam ETIKÁ- ból az "Öngyilkosság" témát. Miután elmondtam amit tudtam erről a témáról, tanárunk megkérdezte "Hogyan prédikálnék egy öngyilkos ember temetésén". Azt mondtam, elsősorban nem a halottról prédikálnék, hanem ígét hirdetnék, persze nagyon megfontoltan és óvatosan nehogy valaki célzást olvasson szavaim között, s talán nem szolgálna a zenekar, énekker... Nehéz egy ilyen helyzetben jól dönteni, ráadásúl biblikusan. Attól függ, mire teszek nagyobb hangsúlyt: a gyülekezetre, a gyászoló családra, vagy hitünk tisztaságára? Azt is mondtam, hogy sajnos Hargita megye az élen jár ezen a területen. Haza se érkeztem egésszen Szerdán, hanem mentem egyenesen Székelyderzsbe és már az úton azzal fogadtak, hogy egy 52 éves derzsi féfi megölte a 44 éves feleségét, aztán pedig magát felakasztotta. Épp akkor volt vége a temetésnek ahogy 5 órára az imaházba értem, sajnálom hogy soha nem találkoztam ezzel az emberrel, pedig alig 200 méternyire lakott az imaháztól. Borzasztó, hogy szedi az ördög az áldozatait. Másnap hallottuk a Csikszeredai esetet, ahol egy fiatalember saját édesanyját brutálisan meggyilkolta. Valahányszor ilyeneket hallok, elgondolkozom, ha nem kell az embereknek Isten kegyeleme, mit Jézus Krisztus váltsághalála álltal minden embernek kínál, az ördög nagyon csúnyán elbánik velük. Ó vajha felébrednének a székely emberek és meglátnák, hogy van értelme az életnek s ne dobnák olyan könnyen el maguktól. Mondhatnánk mind Pállal együtt:"Nékem az élet Krisztus és a meghalás nyereség" Kérlek imádkozz velem, keménnyakú magyar nemzetünk megtéréséért!

Német zenészek Székelyudvarhelyen

a zenekar szolgál

Ismét elrohant egy hét amit többnyire tanulással töltöttem, készülve a vizsgákra. Azért az esti alkalmak látogatása nem maradt el. Kedden Homoródalmáson voltunk feleségemmel. Azt figyeltem meg, hogy az imaház szomszédságából mióta oda járunk négy és fél éve, már vagy öt személy is meghalt. Most legutóbb egy olyan idős néni, aki szinte minden alkalommal ott volt az összejöveteleinken, de nagyon keveset fogott fel Isten kegyelméből. Úgy kívánom Isten legyen kegyelmes az Almás- i emberekhez, hadd tudnának megtérni.Ámen. Szerdán este egy Németország-i összevont fuvószenekar szolgálatát halgathattuk a Székelyudvarhelyi baptista gyülekezetben. Nagyon kellemes zenedarabokat játszottak, többnyire ismerős énekek dallamát pl. "Ó mily hű barátunk Jézus", "Az Úr az én jó pásztorom", "Lelked ha fáj, nehéz szived", stb. amelyeket együtt énekeltünk a zenekarral. Volt igeszolgálat, bizonyságtevés melyeket Alexander Seidel(a Vetés és Aratás munkatársa) fordított és egy rövid pantomim is. Csötörtökön itthon foglalkoztunk a Zsid 11. részből a hithősökkel,Pénteken Homoróddarócon is hasonlóképpen. Volt mit tanulnunk. Vasárnap délelőtt Homoródszentmártonban volt urvacsoravétel. Az imaórai íge is buzdított a kitartásra, álhatatosságra, míg a 3 Móz 1. részből az égő áldozatokkal foglalkozva láthattuk, Isten kedvesen fogadta azokat. De ezektől sokkal tökéletesebb volt az Úr Jézus áldozata, ezért nagyon hálásak lehetünk. Az ebédnél Veress Lidia és Bedő Juliánna voltak vendégeink gyülekezetünkből, jó volt együtt beszélgetni és imádkozni, hogy az Úr áldja meg a helyi missziót. Délután Darócon este pedig itthon szolgáltam az Isten előtt kedves bőjtről a Lk 5:33-39 íge alapján. Este a feleségemmel kettesben egy kis sétára indultunk. Nagyon kellemes volt az esti friss levegőn szemlélni a virágokat, fákat és a gyönyörű naplamantét. Elősször nem nagy kedvvel indult feleségem, de utánna úgy értékelte még máskor is menjünk, ennek örülök.

Ne dobjátok el hát bizodalmatokat

Ezen a hétvégén vendégünk volt Antal Tamás Paptamási-ból(Bihar megye), így a tegnap elvittem magammal Székelyderzsbe és Muzsnára. A bibliaórai ígével foglalkoztunk délelőtt a Zsid 10:19-39, ami nagyon kedves, bátorító ige. "Ne dobjátok hát el bizodalmatokat melynek nagy jutalma van."(35 v) Jézus kereszthalála álltal megnyílt az út a mennybe, az igazi szentélybe. Ahova maga Jézus az út! Mivel bízunk abban, hogy mi is egy napon bemehetünk a kapukon a városba, azért nem élhetünk akárhogy. Jézushoz igaz szivvel kell jöjjünk, mert Ő a szivet érzéseivel, gondolataival együtt ismeri. Nem csaphatjuk be, mint ahogy embereket félre lehet vezetni. Legfenneb önmagunkat. Aztán teljes hittel, reménységgel kell bízzunk benne. Egyedül Ő adhat nekünk üdvösséget, senki más. Fontos hogy bíztassuk egymást jó cselekedetekre, szeretetre, mert ha valaki az igazság megismerése után széndékosan vétkezik, az kieshet a kegyelemből. Óvjon meg minket ettől Isten! Várjuk türelemmel, bizalommal azt a napot amikor Jézus értünk jön. Bizodalmunknak, reménységünknek nagy lessz a jutalma. Délután mind a két gyülekezetbe urvacsorához járultunk. Hálát adtunk Jézus Krisztus tökéletets áldozatáért, mely álltal "örökre tökéletesekké tette a megszentelteket"(Zsid 10:14). A Lk5:1-11, ből az ragadott meg leginkább, hogy bár Péter elismeri egész éjszakai fáradozásukat, kudarcukat, Jézus parancsára mégis kész volt engedelmeskedni. Így élhették át a csodát. Az engedelmesség több az áldozatnál. Bárcsak én is tudnék mindig ilyen engedelmes lenni!