Apad a Homoródszentmártoni baptista gyülekezet

Egy kedves testvérünket szólította magához az Úr ma hajnalban. Molnár József testvér aki Lókodban lakott kedves feleségével és minden vasárnap hűségesen jöttek Szentmártonba az imaházba, életének 73. évében hirtelen elhunyt.
A tegnap még az imaházban voltak mindketten,jól érezték magukat, ma hajnalban Józsi bácsi kiment a hűvösön kaszálni, ott rosszul lett és azonnal mag is halt. Ilyen váratlanul jött a behívó.
Egy ének szövege cseng a szívemben:
"Lásd sokaknál hirtelen jön, a halál gyakran,
Nem kopogtat, se nem kérdez, de betör gyorsan...."

Nekünk is készen kell lennünk, mert bármely pillanatban szólíthat Urunk.
Istenünk vigasztalását kívánjuk az özvegy és a család minden tagja részére.

A temetési istentisztelet szerda (2011 június 1-én)
délután 2 órakor lesz Lókodban a családi háznál.

Örülni az örülőkkel, sírni a sírókkal

Ez a mi keresztyéni feladatunk a Biblia szerint. Engem is nagyon megdöbbentett a kedves Szabolcs elköltözése. Bár csak csendben fohászkodva kértem Istenünk vigasztalását a próbában levő családnak, a temetést követve az interneten engem megfogott a család csendes szenvedése. Kívánok nekik teljes vigasztalást, az Úr pótolja a hiányt. Vigasztaljon titeket az a sok jótett, ami nagyon sok bizonyságtevéséből kicsendült.
A tegnap rövid látogatást tettem ifj. Veress Ernőnél a székelyudvarhelyi kórházban. Örömmel láttam, hogy már lábadozik a műtét után. Gyógyulást neki. Aztán igyekeztem, hogy az autómon lecseréljem a vezérműszíjat. A szétszedéssel nem volt gond, csak mikor raktam volna össze, nagy meglepetésemre egy alkatrész sem talált. Mint kiderült, valószínű kicserélték a motort még mielőtt én megvettem volna, így a katalógus szerint semmi sem talált.
Hála kedves Kertész Zoltán atyámfiának, hamar intézkedett és ma délelőttre már megjött a nekem megfelelő szíj. Nemrég sikerült befejezni és hazajönni Udvarhelyről.
Éppen csomagol a feleségem és indulunk a Szilágyságba, mert szombaton menyegzőnk lesz Szilágysámsonban. Most megyünk örülni az ürülőkkel.
Az az ige van a szívemben:"taníts minket úgy számlálni napjainkat, hogy bölcs szívhez jussunk".
Erre van szükségünk, hogy amíg élünk, jól használjuk ki időnket amit kegyelemből kapunk, ha pedig mennünk kell, legyünk készen.
"Ti is azért legyetek készen, mert amely órában nem gondoljátok, abban jő el az embernek fia".
Még egy énekrész: "halállal hív-e majd haza, vagy angyal ajkival"? Bárhogy történne is, hogy nevem, ott álljon, csakis azt kívánom,hogy az élet könyvében, nevem is ott álljon.

Emlékezni jó

különösen ha kellemes dolgokról van szó. Amióta a Székelyföldön szolgálok, nem volt rá példa, hogy a nagy ünnepeken legalább egy/vagy két napot ne legyünk itthon. Ez magától érthető, ugyanis azért hívtak ide a testvérek, hogy szolgáljunk az itteni gyülekezetekbe. Ez a nagypéntek és húsvét kivételes volt. A vakáció is lehetővé tette, az egész család ki tudtunk mozdulni, meg a Zilahi testvérek szeretete akik eljöttek és szolgáltak helyettünk az ünnep második napján. Most is köszönöm nekik az áldott szolgálatokat, a testvérek csak amúgy áradoztak milyen jó volt.
A gyerekeknek külön élmény volt először átlépni az országhatárt Magyarország felé. Nagypénteken meglátogattuk a Budapesten tartózkodó Molnár Józsi testvéréket, akik nagyon hálásak voltak a látogatásért. Nagypéntek este és az ünnep első napja délelőttjén Gödöllőn szolgáltam. Nagyon szép volt együtt lenni az egész Kovács családdal egy étteremben (29-en voltunk, csak Márton hiányzott), ahol megemlékeztünk az Attila sógorom eddig kapott kegyelmi négy évtizedéről. Az Úr áldja meg családjával együtt.
A délutáni istentiszteleten a kis - néhai )): Ráton-i énekkarral szolgáltunk.
Vacsora után indultunk Aradra, ahová nemsokkal éjfél után megérkeztünk. Nagyon nagy szeretettel fogadtak a testvérek. Így az egész családdal most voltunk először ott. Örülök, hogy a feleségem is megtalálta a közös hangnemet az ottani testvérnőkkel, most már nem fél annyira, hanem tudatosan készül az odaköltözésre. Abigél annyira szerette, hogy hazafele már azt kérdezte: Miért megyünk Szentmártonba? A többiek is hamar megbarátkoztak a gyerekekkel és a fiatalokkal. Egyszóval élvezték az új lehetőséget.
Hazafele még Vajdahunyadra is ellátogattunk egy rövid időre a nagynénémhez.
Hát így telnek a napjaink, gyors egymásutánban és lassan így telik el az életünk.
Mindössze ne teljen hiába és céltalan. Ámen.

Ismét Gödöllőn

A tegnap érkeztünk meg az egész családdal békességben. Útközben egy kicsit megpihentünk Ballán a szüleimnél. Mivel most van a szántás-vetés ideje, mire reggel felkeltünk ők már elmentek a mezőre. Mikor indultunk kimentünk mi is hogy találkozzunk velük és olyat tettem amit már kb. 10 év nem. Gondoltam míg a bátyám pihen, fordulok egyet a lovakkal és szántok. No hát szót fogadtak nekem is a lovak, de nem egy könnyű munka. Azért élménynek jó volt. Eszembe jutott Elizeus, aki 12 pár ökörrel szántott és ő maga ment az utolsó fogattal. Szép példa, hogy együtt dolgozik a munkaadó a munkásokkal. Úgy gondolom a gyülekezetben is így megy jól a munka ha együtt dolgozik a pásztor a tagokkal. Nem fölényeskedve, hanem mint "példányképei a nyájnak".
Nagypénteken és a Húsvét első napján még Gödöllőn leszünk, aztán az ünnep másodok napjára megyünk Aradra, hogy együtt örüljünk az ottani testvérekkel is.

ÁLDOTT FELTÁMADÁSI ÜNNEPET KÍVÁNUNK MINDENKINEK.

Tartozom egy vallomással

Ami ugyan már nem újdonság sokaknak, különösen azoknak nem, akik ott voltak Szilágyballán a választókongresszuson, de talán még vannak a barátaim közül akik esetleg nem tudják. Tehát arról van szó, hogy az Arad Belvárosi Magyar Baptista Gyülekezet meghívott, hogy legyek a lelkipásztoruk, amit Istenünk vezetésére figyelve el is fogadtam.
Nagyon világosan, félreérthetetlenül kaptam az igét amely így hangzik:
(zsid.11:16) "Így azonban jobb után vágyódnak, tudniillik mennyei után, azért nem szégyenli őket az Isten, hogy Istenüknek neveztessék, mert készített nékik várost." Ezenkívül még sok más bátorító igét kaptam és szolgatársaim, barátaim bátorítását.
Ezért ha élünk a nyáron Aradra fogunk költözni, hogy ott szolgáljunk hűséges testvérekkel együtt. Emiatt kapok ilyen kérdéseket:"tiszteletes úr, hááá nem szereti a Szentmártoni embereket? Vagy nem jó itt lakni?" A válaszom pedig egyszerű. Sem az emberekkel nincs gond én is szeretem őket, ők is engem, mi szeretünk itt lakni, csak egyszerűen én azt kell tegyem amit Isten kíván tőlem(lünk). Így tehát most meggyőződésem hogy ezt kívánja és én örömmel engedelmeskedem, mert tudom, jót akar nekem.
Még egy-két dolog. Vasárnap volt egy hete, hogy Bölönben voltam evangélizációs hét befejező alkalmán, telt imaház volt, sok hallgatóval, úgy kívántam volna, bárcsak egy lélek megtérne. Akkor a felhívásra nem válaszolt nyilvánosan senki, de hiszem hogy az ige nem tér vissza üresen. Ezt az alkalmat Győrfi Tóbiás lelkipásztor kollégám jóvoltából meghallgathatod itt. Miközben mindennap dolgozom, délutánonként amikor nem kell a misszióba menjek, kerül egy kis idő a kiskertre, meg favágásra, jólesik kinn lenni a természetben.Itt is most már szép tavaszias az idő. Üdvözletem minden kedves testvéremnek, barátomnak.

Sírtunk, imádkoztunk és énekeltünk

A mi Istenünk nagyon kegyelmes és jó hozzánk. Ma délután a családom hallgatta az Arad Belvárosi Baptista Gyülekezet istentiszteletét, ezen a helyen te is meghallgathatod.
A bizonyságtételek és az ige nagyon meghatotta Beatrix lányunkat.Ő azonban megpróbált lefeküdni, de az alvás már nem ment. Egyszer csak kisírt szemekkel kijött és elmondta, hogy nagyon terhelik a bűnei. Majd miután imádkoztunk a feleségemmel együtt vele, boldogan adott hálát,"most már érzem, hogy megkönnyebbültem és szabad vagyok".
Mi is hálát adtunk a szabadulásáért, utána elénekeltük az "Öröm van a mennyben egy bűnös felett, ha megtérve haza érkezett".
Kedves Arad-i testvéreim! Mi még nem sokat szolgáltunk felétek, de ti már igen. Jutalmazzon meg az Úr titeket ezért is gazdagon.
Istenünké legyen a dicsőség minden jótéteményéért.

Evangélizáció, imaközösség és temetés

Ezekben volt részem az utóbbi időben szép sorban. Székelymuzsnán az elmúlt héten egy nagyon jó központi témával foglalkoztunk. "Életbevágó kérdések." Olyan kérdésekre kaptunk válaszokat mint:
- Miért van annyi veszekedés?
- Miért van annyi szegénység?
- Kerülhet-é a hívő ember is nyomorúságba?
- Mi lesz ha meghalok?
- Kicsoda üdvözül?
Minden este sokan eljöttek a faluból és a szolgálatok is áldásosak voltak. Az az öröm is megadatott, hogy imádkozhattunk olyanokkal akik döntöttek és megvallották bűneiket. Az Úr tartsa meg őket és erősítse.
Hétfőn Csíkszeredába voltunk feleségemmel lelkipásztori imaközösségbe. Most kivételesen kevesebben tudtak eljönni mint máskor, de azért nagyon jó beszélgetés és imaközösségünk volt. Most már a gyerekek annyira önállók, hogy egy rövidebb ideig el vannak együtt. Örült a feleségem is a kiruccanásnak.
Ma Székelyderzsben volt temetésünk, egy olyan férfit temettünk aki elzüllött életet élt, de most egy fél éve pártfogásba vette egy hívő roma házaspár. Sokat mondták neki, hogy el kell hagyni az italt és a többi bűnöket, ez őt megérintette és azt kérte, hogy a baptista lelkipásztor temesse el. Így tehát igét hirdettem a Gal.6:7,8
Ne tévelyegjetek Isten nem csúfoltatik meg, mert amit vet az ember azt aratja is.
Nem sok ember jött, de a családból egy hozzátartozó máris jelezte hogy neki nagyon új volt ez a fajta igehirdetés. Elmondtam neki, hogy mi nem a halottat prédikáljuk, sem nem a halottról, hanem az élőknek hirdetjük az élő igét, hogy megtérjenek és ne jussanak az elhunyt sorsára.
A temetőkertbe pedig a II Kor.5:10 alapján beszéltem a megjutalmazásról, persze aszerint amint ki hogy élt e testben. Hiszem hogy az ige nem hull a porba, hanem megteszi a kellő hatást.