Emlékezni jó

különösen ha kellemes dolgokról van szó. Amióta a Székelyföldön szolgálok, nem volt rá példa, hogy a nagy ünnepeken legalább egy/vagy két napot ne legyünk itthon. Ez magától érthető, ugyanis azért hívtak ide a testvérek, hogy szolgáljunk az itteni gyülekezetekbe. Ez a nagypéntek és húsvét kivételes volt. A vakáció is lehetővé tette, az egész család ki tudtunk mozdulni, meg a Zilahi testvérek szeretete akik eljöttek és szolgáltak helyettünk az ünnep második napján. Most is köszönöm nekik az áldott szolgálatokat, a testvérek csak amúgy áradoztak milyen jó volt.
A gyerekeknek külön élmény volt először átlépni az országhatárt Magyarország felé. Nagypénteken meglátogattuk a Budapesten tartózkodó Molnár Józsi testvéréket, akik nagyon hálásak voltak a látogatásért. Nagypéntek este és az ünnep első napja délelőttjén Gödöllőn szolgáltam. Nagyon szép volt együtt lenni az egész Kovács családdal egy étteremben (29-en voltunk, csak Márton hiányzott), ahol megemlékeztünk az Attila sógorom eddig kapott kegyelmi négy évtizedéről. Az Úr áldja meg családjával együtt.
A délutáni istentiszteleten a kis - néhai )): Ráton-i énekkarral szolgáltunk.
Vacsora után indultunk Aradra, ahová nemsokkal éjfél után megérkeztünk. Nagyon nagy szeretettel fogadtak a testvérek. Így az egész családdal most voltunk először ott. Örülök, hogy a feleségem is megtalálta a közös hangnemet az ottani testvérnőkkel, most már nem fél annyira, hanem tudatosan készül az odaköltözésre. Abigél annyira szerette, hogy hazafele már azt kérdezte: Miért megyünk Szentmártonba? A többiek is hamar megbarátkoztak a gyerekekkel és a fiatalokkal. Egyszóval élvezték az új lehetőséget.
Hazafele még Vajdahunyadra is ellátogattunk egy rövid időre a nagynénémhez.
Hát így telnek a napjaink, gyors egymásutánban és lassan így telik el az életünk.
Mindössze ne teljen hiába és céltalan. Ámen.

Ismét Gödöllőn

A tegnap érkeztünk meg az egész családdal békességben. Útközben egy kicsit megpihentünk Ballán a szüleimnél. Mivel most van a szántás-vetés ideje, mire reggel felkeltünk ők már elmentek a mezőre. Mikor indultunk kimentünk mi is hogy találkozzunk velük és olyat tettem amit már kb. 10 év nem. Gondoltam míg a bátyám pihen, fordulok egyet a lovakkal és szántok. No hát szót fogadtak nekem is a lovak, de nem egy könnyű munka. Azért élménynek jó volt. Eszembe jutott Elizeus, aki 12 pár ökörrel szántott és ő maga ment az utolsó fogattal. Szép példa, hogy együtt dolgozik a munkaadó a munkásokkal. Úgy gondolom a gyülekezetben is így megy jól a munka ha együtt dolgozik a pásztor a tagokkal. Nem fölényeskedve, hanem mint "példányképei a nyájnak".
Nagypénteken és a Húsvét első napján még Gödöllőn leszünk, aztán az ünnep másodok napjára megyünk Aradra, hogy együtt örüljünk az ottani testvérekkel is.

ÁLDOTT FELTÁMADÁSI ÜNNEPET KÍVÁNUNK MINDENKINEK.

Tartozom egy vallomással

Ami ugyan már nem újdonság sokaknak, különösen azoknak nem, akik ott voltak Szilágyballán a választókongresszuson, de talán még vannak a barátaim közül akik esetleg nem tudják. Tehát arról van szó, hogy az Arad Belvárosi Magyar Baptista Gyülekezet meghívott, hogy legyek a lelkipásztoruk, amit Istenünk vezetésére figyelve el is fogadtam.
Nagyon világosan, félreérthetetlenül kaptam az igét amely így hangzik:
(zsid.11:16) "Így azonban jobb után vágyódnak, tudniillik mennyei után, azért nem szégyenli őket az Isten, hogy Istenüknek neveztessék, mert készített nékik várost." Ezenkívül még sok más bátorító igét kaptam és szolgatársaim, barátaim bátorítását.
Ezért ha élünk a nyáron Aradra fogunk költözni, hogy ott szolgáljunk hűséges testvérekkel együtt. Emiatt kapok ilyen kérdéseket:"tiszteletes úr, hááá nem szereti a Szentmártoni embereket? Vagy nem jó itt lakni?" A válaszom pedig egyszerű. Sem az emberekkel nincs gond én is szeretem őket, ők is engem, mi szeretünk itt lakni, csak egyszerűen én azt kell tegyem amit Isten kíván tőlem(lünk). Így tehát most meggyőződésem hogy ezt kívánja és én örömmel engedelmeskedem, mert tudom, jót akar nekem.
Még egy-két dolog. Vasárnap volt egy hete, hogy Bölönben voltam evangélizációs hét befejező alkalmán, telt imaház volt, sok hallgatóval, úgy kívántam volna, bárcsak egy lélek megtérne. Akkor a felhívásra nem válaszolt nyilvánosan senki, de hiszem hogy az ige nem tér vissza üresen. Ezt az alkalmat Győrfi Tóbiás lelkipásztor kollégám jóvoltából meghallgathatod itt. Miközben mindennap dolgozom, délutánonként amikor nem kell a misszióba menjek, kerül egy kis idő a kiskertre, meg favágásra, jólesik kinn lenni a természetben.Itt is most már szép tavaszias az idő. Üdvözletem minden kedves testvéremnek, barátomnak.

Sírtunk, imádkoztunk és énekeltünk

A mi Istenünk nagyon kegyelmes és jó hozzánk. Ma délután a családom hallgatta az Arad Belvárosi Baptista Gyülekezet istentiszteletét, ezen a helyen te is meghallgathatod.
A bizonyságtételek és az ige nagyon meghatotta Beatrix lányunkat.Ő azonban megpróbált lefeküdni, de az alvás már nem ment. Egyszer csak kisírt szemekkel kijött és elmondta, hogy nagyon terhelik a bűnei. Majd miután imádkoztunk a feleségemmel együtt vele, boldogan adott hálát,"most már érzem, hogy megkönnyebbültem és szabad vagyok".
Mi is hálát adtunk a szabadulásáért, utána elénekeltük az "Öröm van a mennyben egy bűnös felett, ha megtérve haza érkezett".
Kedves Arad-i testvéreim! Mi még nem sokat szolgáltunk felétek, de ti már igen. Jutalmazzon meg az Úr titeket ezért is gazdagon.
Istenünké legyen a dicsőség minden jótéteményéért.

Evangélizáció, imaközösség és temetés

Ezekben volt részem az utóbbi időben szép sorban. Székelymuzsnán az elmúlt héten egy nagyon jó központi témával foglalkoztunk. "Életbevágó kérdések." Olyan kérdésekre kaptunk válaszokat mint:
- Miért van annyi veszekedés?
- Miért van annyi szegénység?
- Kerülhet-é a hívő ember is nyomorúságba?
- Mi lesz ha meghalok?
- Kicsoda üdvözül?
Minden este sokan eljöttek a faluból és a szolgálatok is áldásosak voltak. Az az öröm is megadatott, hogy imádkozhattunk olyanokkal akik döntöttek és megvallották bűneiket. Az Úr tartsa meg őket és erősítse.
Hétfőn Csíkszeredába voltunk feleségemmel lelkipásztori imaközösségbe. Most kivételesen kevesebben tudtak eljönni mint máskor, de azért nagyon jó beszélgetés és imaközösségünk volt. Most már a gyerekek annyira önállók, hogy egy rövidebb ideig el vannak együtt. Örült a feleségem is a kiruccanásnak.
Ma Székelyderzsben volt temetésünk, egy olyan férfit temettünk aki elzüllött életet élt, de most egy fél éve pártfogásba vette egy hívő roma házaspár. Sokat mondták neki, hogy el kell hagyni az italt és a többi bűnöket, ez őt megérintette és azt kérte, hogy a baptista lelkipásztor temesse el. Így tehát igét hirdettem a Gal.6:7,8
Ne tévelyegjetek Isten nem csúfoltatik meg, mert amit vet az ember azt aratja is.
Nem sok ember jött, de a családból egy hozzátartozó máris jelezte hogy neki nagyon új volt ez a fajta igehirdetés. Elmondtam neki, hogy mi nem a halottat prédikáljuk, sem nem a halottról, hanem az élőknek hirdetjük az élő igét, hogy megtérjenek és ne jussanak az elhunyt sorsára.
A temetőkertbe pedig a II Kor.5:10 alapján beszéltem a megjutalmazásról, persze aszerint amint ki hogy élt e testben. Hiszem hogy az ige nem hull a porba, hanem megteszi a kellő hatást.

"Munkádat siess végezd,

nézd a nap megy lefelé". Ez az ének jutott az eszembe, amikor tegnap volt két hete Ürmösre igyekeztem evangélizálni és az alábbi gyönyörű kép tárult elém.

ez engem mélyen érintett, mert lesz idő mikor már nem hirdethetjük az evangéliumot

Homoródszentmártonban is ebben a tudatban evangélizáltunk az elmúlt héten. Hálásak vagyunk azért, hogy eljöttek az emberek meghallgatni az igét. Minden este olyan lelkipásztorok szolgáltak, akik még nem jártak nálunk. A három frissen érkezett teológus Dóczi Tibor Sepsiszentgyörgyről, Szabó Szilárd Csíkszeredából(szolgálata meghallgatható) itt Deák Zsolt Brassóból, valamint Tóth Attila Szászrégenből. Attilát már többször is hívtam, de nem tudott eljönni, most viszont örömmel jött és szolgált feleségével együtt. Nagyon hálás vagyok mindegyik szolgatársamért. Jó volt látni hogy ifjú testvéreim jól felkészültek és bátran hirdették az igét. Áldja meg az Úr őket és a hirdetett igét. A magvetés után várjuk a termést és hisszük, hogy lesz aratás. Az Istené legyen mindenért a dicsőség.
Most ezen a héten Székelymuzsnán kívánjuk folytatni a magvetést és kívánjuk a bő áldást Urunktól. Ámen.

Gazdagon áldott napok

vannak a hátunk mögött ami az eltelt másfél hetet illeti. Szerdán volt egy hete Székelymuzsnán egy testvéri óra keretében átélhettük, hogy az Úr megkönyörült rajtunk, összetörtünk, sírtunk és imádkoztunk. Érezhettük, hogy a Szentlélek munkálkodik köztünk, így három testvér helyreállt és úrvacsorázhattak az első alkalommal. Csütörtökön feleségem elkísért Homoródalmásra, hogy az ottani nőtestvérekkel beszélgessen, jó volt látni amint közeledtek egymás felé és megbocsájtottak egymásnak.
Szombat este Radnóton szolgáltam, bár itt sokszor átutaztam, de a gyülekezetbe most voltam először. A város nagyságához képest elég kevesen voltak, de hiszem, hogy nem volt hiába az Isten igéje. Vasárnap este Ürmösön volt az evangelizáció befejező alkalma, hála érte sokan eljöttek.
Hétfő egy kis pihenőnapra sikeredett, aztán kedden már Hodgya következett. Itt a református templomban szolgáltam, az ottani lelkész nagyon jó barátom, aki itt Homoródszentmártonban szolgált ezelőtt. Nagyon jó témájuk volt:"Megmaradni az apostolok tudományában". Ezért bátran szólhattam arról, hogy a megmaradáshoz először meg kell ismeri az igét, tanulmányozni és kitartani az igei igazságok mellett.
Szerdán Székelyderzsben és Székelymuzsnán vettem részt a hétköznapi imaórán. Jó volt találkozni a megújult testvérekkel.
Csütörtökön Székelykeresztúron evangélizáción szolgáltam. Az alkalom végén egy Homoródszentmártoni születésű hölggyel beszélgettem aki őszintén keresi az Urat miután az ifju Veress házaspár vendégeként jól elbeszélgettünk az eltelt szolgálati évekről.
Szombaton délután id. Máté Zoltán testvérrel Szilágyballára utaztunk. A szüleimnél és az öcsémnél aludtunk, Vasárnap délelőtt pedig együtt szolgáltunk a gyülekezetben.
Már rég terveztük, hogy együtt elmegyünk, de csak most került rá sor, azonban most is nagyon örvendtek a Ballai testvérek. Délután Rátonban volt evangélizáció befejező alkalom és ott szolgáltunk. Kiss Zoltán testvér a nemrég még székely(vagy ahogy ő mondta Ótott székely) ott a lelkipásztor és egy kicsit felidéztük az együtt töltött szolgálati időt. Vacsora után haza indultunk és hajnali 2:30-kor békében hazaérkeztünk. Az Úr áldja meg mindenütt az elhintett igemagvakat.
Ezen a héten csütörtöktől itthon Homoródszentmártonban készülünk evangélizálni és kívánjuk hogy Isten áldjon meg gazdagon minden alkalmat. Ámen.