A nyárról röviden

A legutóbbi bejegyzés óta eltelt szinte egy másfél hónap. Nincs is ezzel semmi gond, jó volt nekem csendbe maradni, szóval csendesen munkálkodni a körzetben meg a családom körében. Egy hónapot csak itthon voltunk, aztán az utóbbi két héten felpörögtek az események. Épp ma két hete este indultunk a Szilágyságba, hogy augusztus 14-én együtt ünnepeljünk Torkos Anita és Tóth Gábor menyegzőjén Szilágynagyfaluba. Egy kicsi időre beugrottunk Ballára is meg Rátonba is. Már a menyegzőbe indulásra kész voltunk, amikor a kis Péterünk leesett az ágyból és akkora lék lett a homlokán, hogy a zilahi sürgősségin három öltéssel kellett korigálni.Így majdnem csak az istentisztelet végére érkeztünk meg. No de hála érte mostanra már szépen begyógyult a seb.
A menyegző aztán jó hangulatban telt, sok ének és köszöntéssel és számomra egy jó meglepetéssel. Találkoztam egy mozdonyvezetővel akivel együtt dolgoztam annak idején a vasútnál, mint fűtővagonos és ő megengedte egyszer, hogy vezessem a vonatot Ipptól - Nagyfaluig. Nagy örömömre szolgált a találkozás és külön öröm volt látni életében a változást. Nagyon keresi Istent. Jó beszélgetés után, imádkoztam érte. Hiszem hogy a ki kér kap, aki keres talál és a zörgetőnek megnyittatik.
Vasárnap délelőtt Ballán szolgáltam, később pedig indultunk haza. Hétfőtől Péntekig, aug 16-20-ig egy felejthetetlen lelkipásztori héten voltam a Hargita táborban. Nagyon jó légkörben, jó buzdításokat kaptunk az imádkozásra Gerhard Du Toit testvértől.
Ahogy hazajöttünk, a feleségem nekilátott a ruhák kimosásának, újból csomagolt mert szombat délután már utaztunk Vajdahunyadra, édesanyám egyik testvéréhez, akinek rég megígértünk egy látogatást de most jött össze. Vasárnap délelőtt az egész családdal és nagynénémmel a Lupényi testvéreket kerestük fel. Rég kívánkoztam eljutni ide, sok jót és szépet hallottam felőlük és most meg is győződtem a dolgok valódiságáról.Áldja meg az Úr őket gazdagon. Egy kicsit félreeső hely az ország minden tájától(gyülekezetétől), de nem lehetetlen ide sem eljutni és ha valakit indít a Lélek az látogassa meg a testvéreket, mert örömmel várják a látogatókat. Délbe ebédre Borzási Sándor testvérék fogadtak nagy szeretettel, aztán a felesége, mivel ápoló nő még, a szálakat is kiszedte a Péter homlokából. Mi pedig Sándorral csendben ellátogattunk a bányatelepig, egy kicsit bevitt a bánya bejáratig és végig magyarázta a munkájának folyamatát én pedig élveztem a dolgot. Végül kissé elfáradva a nagy meleg miatt, de időben megérkeztünk a délutáni alkalomra Vajdahunyadra. Hétfőn és kedden végiglátogattuk a Hunyadi és a Dévai várakat egy kicsit még a strandra is maradt idő, a tegnap délután pedig békességben hazaérkeztünk Homoródszentmártonba. Most ennyit írok, aztán később teszek fel képeket is az eseményekről. Jó éjt mindenkinek.

Menyegző Szilágyballán

Az elmút hétvégnén örömmel mentünk haza, hogy együtt osztozzunk egy ifjupár örömében, Domokos Noémi és Kaszta Attila menyegzőjén. Sok jó tulajdonságról tettek bizonyságot úgy a vőlegény mint a menyasszony rokonai. Én csak Noémit ismerem inkább és tudom hogy komoly megtért leány, de a vőlegény megjelenése is szerénységről, alázatról tanúskodott. Áldja meg az Úr az ő életüket.

Bár nem volt tervbe, hogy a két nagyobbik Beatrix és András a nagyszülőknél maradjanak, de a mamák közbejárására mégis ott hagytuk őket vakációzni egy kicsit. Mi aztán vasárnap reggel indultunk vissza a Székelyföldre, mert délután urvacsorai alkalmunk volt Darócon, este pedig itthon szolgáltam. Hamar elrohan ez a nyár is, de bárcsak ne telne hasztalanul. Segítsen a jó Atya mindenkit hűségesen szolgálni neki. Ámen.

Szlovákiában

 A Krivan csúcson azért vagyunk csak haton, mert Norbert fényképezett, hárman pedig kissé a csúcs előtt feladták, amúgy nagy élmény volt fenn lenni a süvítő szélben. A legutolsó kép az egy másik helyen készült hétfőn, 2450 méteres csúcson, de akkor gyönyörűen sütött a nap. Ott egy órát időztünk, imádkoztunk énekeltünk, nagyon felemelő érzés töltött el mindannyiunkat.

Az elmúlt héten csütörtökön ahogy véget ért a szóbeli vizsga és a szakdolgozat román nyelven való megvédése, hogy a dolgokat feledni tudjuk, tízen a Tátra hegyekbe mentünk túrázni a teológusok közül.Felejthetetlen élmény marad mindannyiunk számára ez a túrázás. Négy nap hegymászás volt a programunk,Vasárnap pedig a Vavrisovo-i szlovák imaházba szolgáltunk egy ottani tolmács segítségével. A legmagasabb csúcs amit megmásztunk a Kriván volt amely 2497 méter magas. Ott már nagyon jól jött a téli sapka és a kesztyű is. Gyönyörű tavakat és vízeséseket is bőven láttunk, egyszóval csodálatos helyeken jártunk. Amikor a hatalmas sziklák mellé álltam, akkor éreztem igazán, mennyire porszem vagyok. Hálás a szívem, hogy Isten előtt mégis kedves minden teremtménye bár kicsinyek vagyunk, ő mégis nagyon szeret.

Apadunk a Székelyföldön

Egy hónap leforgása alatt két lelkipásztor testvér köszönt el a Székelyföldi közösségektől. Pünkösdben Tőtős János testvér Erdőszentgyörgyről, most vasárnap pedig Kiss Zoltán testvér Sepsiszentgyörgyről. Ez utóbbi alkalmon is részt vehettünk egy néhányan a szomszédos körzetekből. Erről bővebben olvashattok itt.

 a Sepsiszentgyörgyi fiatalok szépen énekeltek

 Kiss Zoltán családjával, a helyi elöljárók és a vendégek

Bár hiányozni fognak testvéreink, annak viszont örvendünk, hogy a frissen végzős teológusok közül hárman(hogy ne mondjam négyen, mert én már itt vagyok) a Székelyföldi misszió támogatására kaptak elhívást. Várjuk tehát az új szomszédokat, Csíkszeredába Szabó Szilárdot, Sepsiszentgyörgyre Dóczi Tibort és Brassóba Deák Zsolt testvéréket.

 Simon Péter-Dániel

Közben szépen növekszik a következő generáció is. A kis Péter-Dánielünk napról-napra értelmesebben figyel, ismerkedik a világgal, sőt reggelente jókedvűen ébredve egy kis tá-tá-tá-tá.....(saját szerkesztésű) szöveget mondogat. Az értelmét még nem tudom pontosan, de ha én kérdezem, hogy táj-táj??? , arra már kézzel-lábbal reagálva jelzi hogy apa vegyél ölbe és mehetünk. Sok örömünk van e legkisebb gyerekünkben is.

Hála mindegyikért az Úrnak és az a vágyunk, hogy Istenünk dicsőségére nevelhessük őket.
Délután indulok Nagyváradra, mert holnap szóbeli vázsgánk lesz az Emanuel egyetemen, a négy éves anyagból, csütörtökön pedig a szakdolgozat megvédése következik román nyelven. Az Úr őrizzen mindenkit és tartson meg az ő kegyelmében

Visszazökkenni a megszokott kerékvágásba

nem is lesz olyan egyszerű.Nagyváradon voltam tizenkét napig a vizsgaidőszak alatt, ami már a vége fele kezdett nagyon hosszúnak tűnni. Én is nagyon vágytam már és a családom is hogy találkozzunk.Végre eljött az évzárók ideje, megvédtük a szakdolgozatokat magyar nyelven, aztán lefordítottuk román nyelvre és még ennek a megvédése maradt hátra. Alig hogy hazaértem, kívántam egy kis pihenést, már kaptunk is egy e-mailt hogy folytassuk a tanulást,(nehogy kiessünk a ritmusból) hát ez van, talán még rám is fér. Azonban most először az itthoni teendőknek kell utána nézzek, mert elég sok minden felhalmozódott amíg csak a tanulással foglalkoztam, a kertben is, meg a gyülekezetekben. Előttünk a nyár, sok teendővel, meg táborozás és reméljük egy kis szabadság is belefér. A gyerekek lassan befejezik a tanévet, ma épp Abigélnek voltam az évzáróján a feleségem jóvoltából, ő ugyanis főzi a finom eper ízt. Minden szépen pörög a maga rendjén, bárcsak ez a nyár is hasznosan telne Atyánk jóvoltából.Kívánok mindenkinek sok erőt a feladatok elvégzéséhez. Bátorítson mindenkit ez az ige: " ha az Úr velünk, kicsoda ellenünk?"

énekkel szolgáltunk a teológosok a belvárosi imaházban

tanáraink és a végzősök

a rokonságból akik eljöttek az évzáróra, a szép virágokat pedig

anyósom küldte nekem, amit így is nagyon köszönök

a kis csemeték búcsúztatják az iskolába készülőket

  sok kis fürge ujj

Az Emanuel imaházba ünnepeltünk a tegnap

A szombati ünneplést folytattuk a nagy Emanuel imaházba. Még soha nem láttam ezt az imaházat csak kívülről,de belül is nagyon szép, impozáns terem. Több mint 2000 személy volt jelen és sok bizonyságtétel, ének, a végén pedig igehírdetés hangzott el. Ime egy néhány kép az ünnepről.

 

Végre ennek is eljött az ideje!

Ma délután volt az ünnepélyes évzáró az Emanuelnél, amikor a diplomaosztásra került sor. Kellemes ünnepély volt. Paul Negrut rektor, azt az igét olvasta Ezékielből, hogy keresek egy embert, aki falat falazna... Az egyik gondolata az volt, hogy Isten, aki teremtette az embert, "ember krízisben" van, vagyis nem kap alkalmas embert. Erre azt mondta, hogy mi itt felajánlunk 135-öt (annyian végeztünk az összes szakokon együtt). Holnap lesz az ünnepélyes évzáró az Emanuel imaházban. Jövő héten szakdolgozat megvédése és lassan a végére járunk a dolognak. Jó éjt mindenkinek.

A végzős diákok a dékánnal együtt (balról jobbra)

Dóczi Tibor, Deák Zsolt, Szabó Szilárd, Giorgiov Adrián, Tencut Zoltán és én