2008. október 7., kedd
100 éves jubileum Székelymuzsnán
Vasárnap október 5-én a zuhogó eső ellenére több mint 230 személy gyült össze Muzsnán megemlékezni a gyülekezet fennállásának 100-ik évfordulójáról. Szinte napra pontosan 1908 okt. 3-án tartották az első imaórát ebben a faluban( amiről jegyzőkönyv is létezik) a Kinda István testvérék házában, kik Amerikából költöztek haza, hozva az új hitet. Nem ment minden épp olyan zökkenőmentesen, mert gyakran zaklatták őket, hitehagyottaknak nevezték azokat akik eme közösségbe csatlakoztak. Pár év mulva azonban a községi jegyző lecsendesítette a népet( akárcsak Efézusban) hogy hagyjanak békét ennek a közösségnek, mert akkorra már jogilag elismerték a Baptista közösséget mint felekezetet.
1926-ban épült fel a jelenlegi imaház, amelynek az építésénél már nagyon sok falubeli is segített. Ki munkával, ki pénzzel, vagy építőanyaggal. 1940-43-ig az imaház ajtaja be volt zárva és lepecsételve. Hála érte hogy azóta nyitva áll, minden oda kívánkozó ember előtt.
Az alkalmat de. 11-kor kezdtük, hogy a távolabbi testvérek is nyugodtan elérkezzenek.
Az imaórát id. Máté Zoltán, Boros Róbert és Tőtős János testvérek tartották, utánna Borzási Gyula testvér hírdetett ígét az V Móz 33:29 alapján. Ezután a gyülekezet Krónikáját olvastam fel, miután a köszöntések következtek. A gyülekezeteink testvériségén kivül még üdvözletet hoztak a helyi református és unitárius lelkészek, valamint a község alpolgármestere. Voltak vendégeink még Magyarországról is a Nyári Jenő testvér feleségével és egy munkatársukkal.
Záró igehírdetés a Lk 24:28-35 alapján hangzott, Veress Efraim elődöm részéről.
Az Úr áldja meg az elhangzott ígét. Közös ebéddel fejeztük be az alkalmat.
Este 6 órától Efraim testvér itthon Homoródszentmártonba szolgált, hálaadó ünnep keretében emlékeztünk Isten sokféle jóságáról amit ebben az évben ránk árasztott. Mindenért hála neki.
Balról jobbra, első sor:Veress Efraim, Tőtős János, Borzási Gyula- második sor: Boros Róbert,
id. Máté Zoltán, Simon András és Nyári Jenő,( lenn a sarokban Veress Jémina apukát várja)
2008. október 1., szerda
Temetes
Szombaton szept.27 én reggel kaptuk az értesítést, hogy feleségem nagyapja Fazakas Márton, 87 éves korban megkapta a mennyei behivót. Ezért az egész családdal Vasárnap hajnalban elindultunk Szilágynagyfaluba ás idejében megérkeztunk a temetésre ami d. u. 4 órától kezdődött.Menet közben még beugrottunk Szilágyballára, hogy meglátogassuk az öcséméket, akiknek kisbabájuk született, a neve Simon Erik. Az Úr áldja meg őket
A temetésen a háznál Szekrényes Pál és én szolgáltunk, a temetőkertben pedig Papp László és Péter István (ügyintéző lelkipásztor) testvérek hirdették az igét. Szépen szolgált a helyi énekkar és a zenekar. Nagy békességgel a szivünkben vettünk búcsut a kedves nagytatátol, mert tudtuk hogy az Urban halt meg. Erről tett bizonyságot, amikor egy hónapja meglátogattuk, azt mondta ő már szeretne haza menni.Mondtam neki: Tata, meg kell várni még az Ur Jézus hív. Hát nem kellett sokat várjon. Bárcsak amikor rám kerül a sor, én is ilyen békességgel léphetném át az örökkévalóság küszöbét.Még akkor este hazaindultunk és éjjel 3 órára haza is érkeztünk .
Ha az Úr éltet, Vasarnap a Muzsnai gyülekezetnek 100 éves jubileuma lessz, most arra készülünk. Kivánom hogy Isten áldja meg ezt az alkalmat minden velünk ünnepelni kivánkozó testvér számára.Ámen.
2008. szeptember 18., csütörtök
Elgondolkozhatsz rajta
Nemrég ahogy mentem az egyik gyülekezetbe, felvettem egy utast és beszélgetni kezdtünk. Mindennapi álltalános dolgok után, egyszer csak szóba jött a hit, lévén vasárnap. Megkérdeztem tőlle: Hiszel-e a feltámadásban? Kissé sanda mosollyal- Hát én nem igazán. Na jó, de hát akkor mi értelme van a tamplomba menni? Ha nincs feltámadás, élő reménység, örök élet. Egyáltalán miben hiszel. Hááááát , talán inkább a reinkarnációba. De ennek szerinted mi az alapja? Hát talán a buddhizmusból ered. Jó- jó, de a biblia egy szót sem említ erről és te mégis inkább ebben hiszel? Ami a bibliában világosan le van írva az I kor 15. részben azt nem hiszed, amit pedig ki tudja honnan ered, ki találta ki, az neked jó?
Folytattam: Ha nincs feltámadás, hiábavaló a hit, de hiábavaló a prédikálás is! Ámde Krisztus feltámadt a halottak közül, zsengéjök lőn azoknak akik elaludtak! - Mondja Pál apostol és én ezt hiszem amit a biblia mondd! Jó lenne változtatni a gondolkozásodon. Tudd meg, hogy van és lessz feltámadás, sőt neked is meg kell állj Isten ítélőszéke előtt! Akkor vajjon mi lessz veled?
Nemsokára elköszöntünk,így fejeződött be a beszélgetésünk. Tovább haladva az úton, lelkem háborgott bennem. Arra gondoltam, milyen sok ember nem ismeri az igazságot, emiatt pedig elkárhozik. A ma esti igénk, amivel itthon Homoródszentmártonban foglalkoztunk az I Pét. 1:13-25 , újból eszembe juttatta ezt a beszélgetést.
"Annakokáért felövezvén elmétek derekait, mint józanok, tökéletesen reménykedjetek abban a kegyelemben, a melyet a Jézus Krisztus hoz néktek mikor megjelen."13. vers
Milyen reménységed(ünk) van és milyen kegyelemben lesz részed(ünk)?
Gondolkozz el ezen és ha még nincs élő reménységed, kérj kegyelmet még ma, hogy megálhass az ítélet napján! Ámen.
Kérlek imádkozz velem együtt az elveszett emberekért, megtérésükért.
2008. szeptember 15., hétfő
Házasságkötés
Az elmult két hét alatt sikerült a lelkipásztori lakás felujitását befejezni. Kissé tovább húzódott mint terveztük, de most már lassan a helyükre kerültek a butrok, kezdjük megtalálni mindennek az új helyét, még a takarításból maradt egy kevés és az ablakok ajtók festése. Ilyen akció után, épp jól jött a Hajas István és Kocsis Katalin menyegzője Szilágykrasznán, amely szombaton szept. 13-án volt. Az imaházban a Préd. 4:9-12 igéből bíztattam őket hogy: "Sokkal jobban van dolga a kettőnek, hogynem az egynek, mert azoknak jó jutalmok vala az ő munkájokból." Kívánjuk, hogy ezt tapasztalják meg úgy a fizikai, mint a lelki áldásokban egyaránt. A meghivottak a gyülekezet alagsorában fogyaszthattuk az ízletes ételeket. Mikor vége lett, Ballára mentünk szüleimhez egy kicsit pihenni és vasárnap reggel indultunk haza. Mikor hazaértünk, kipakoltunk, még ha egy kis késéssel is, felmentem a Hargita táborba, hogy találkozhassak a székely testvérekkel, akik hálaadó napon voltak ott. Jó volt még úgy fáradtan is hallgatni a bizonyságtételeket és az igehírdetést amit János Csaba testvér az 51. Zsoltár 18-21 alapján hírdetett.
Ma megkezdődött az iskola, ezért a délelőtt sokkal csendesebb volt az átlagnál. Este megemlékeztünk családunk két Enikő tagjáról. Az Úr áldja meg a kicsit és a nagyot is!
2008. augusztus 26., kedd
Imaház megnyitó Szilágyballán
Az elmult héten aug 18-22. lelkipásztor családokkal voltunk együtt a Hargita táborban. Bár aránylag kevesen tudtak eljönni, különösen a Szilágyságból, akik ott lehettünk nagyon jó légkörben töltöttük a hetet az I. Korintus-i levelet tanulmányozva. Volt ott szó hűségről, kitartásról, bűnök rendezéséről, mindezek mellet pedig figyelhettük Pál apostol leleményességét a dolgok levezetésében. Olyan volt Korintus városa amilyen és a helyi gyülekezet is tele problémákkal, pártoskodás, széthuzás, de Krisztus szeretete egybekötötte őket. Azt a következtetést vontam le, hogy bármilyen is egy gyülekezet gondokkal, problémákkal együtt, sohasem az a megoldás, hogy odébbállunk, hanem szembenézve a valósággal, Krisztus szeretete álltal orvosolni kell a helyzetet.
Péntek délbe vége volt a táborozásnak, hazamentünk Homoródszentmártonba, a feleségem ujracsomagolt és este már indultunk a Szilágyságba.
Vasárnap aug 24-én reggel 8:30-kor a fuvószenekar szolgálata keltette fel a Szilágybalallai emberek figyelmét, itt valami történik! A baptista gyülekezet udvarára rengeteg helybeli és vendég érkezett.
Később az énekkar is szolgált majd igeolvasás, imádkozás , szallagvágás után ünnepélyesen bevonult a kb. 1000 főnyi személy. Ennyi embert ritkán lehet együtt látni. Nagyon sokan végig álltak az istentisztelet alatt, akik pedig mégis leülni kivántak, az alagsorban volt hely (ahol eddig voltak az alkalmak megtartva) és tv. képernyőn keresztül láthatták mi történik fent. Délelőtt imaáhitat, igeszolgálat után következett az épitkezés bemutatása képekben. Mint megtudtuk a jelenlegi épület a harmadik a gyül. történelmében. A másadik a jelenlegi helyén volt, az első pedig még ma is létező magánház a falunkban. Szégyelem magam, hogy nem tudtam arról a házról, bár sokszor elmentem mellette.
A délelőtti alkalom végén közös ebéd volt ami gulyás, kalács, szőlő és üditőből állt. Nagyon jól ellátták a honfitársaim azt a rengeteg embert. Délután tovább folytatódtak a köszöntések, igehirdetések a gyerekek szolgálata, az énekkar, férfikar és zenekar szinezésével. Nagyon áldott napunk volt.
2008. augusztus 14., csütörtök
Rohanó napok
Egy ideig nem működött megfelelően az internet, most pedig megszünt a szolgáltatónk, tehát most épp a szomszédban vagyok, egy néhány dolgot röviden leirok. Az elmult két hét, a szolgálatok mellett a pásztori lakás felújitásával telt. Változtattunk egy kicsit a belső berendezésen, ez pedig faltörés, ablakcsere és villanyszereléssel járt. Lassan alalkulnak már a dolgok, remélem mihamarabb meszelhetünk.Közben volt egy temetés is Felső- Boldogfalván ez Székelyudvarhelyhez tartozik, Boros Róberttel szolgáltunk. Elég hamar elröppent ez a nyár, igyekszünk az időt jól kihasználni. Még anyit, hogy ma este hivott Magyarországról Molnár Ildikó és elmondta , hogy az édesapja(Józsi bácsi) átesett egy szemműtéten, de a látása már csak a mennyben fog megjönni. Imádkozzatok érte, hogy tartson ki hűségesen az Úr Jézus mellett.
2008. július 28., hétfő
Gyergyó-i táborozás
Julius 15-25.ig Gyergyóban táboroztunk a Zilah-i gyerekekkel. Voltak még kissebb csoportok Syilágycseh-ből, Goroszlóról, Egrespatakról összesen 75 gyerek és kb. 20 felnőtt. Nagyon kellemesen telt az idő, bár volt részünk bőven esőből is, de a gyerekek olyankor is jól lefoglalták magukat társasjátékokkal. A napi programunk ilyen volt: reggel 7-kor ébresztő a személyzetnek, 7:30-kor pedig áhitat. A gyerekek 8-kor keltek, majd 9-kor reggeli. 10-től énekóra a tanitással egybekötve, utánna pedig csoportbeszélgetés. Délután 2 órakkor ebéd ami után vacsoráig szabad idő, sport, vetélkedők voltak szervezve. Este 7-kor vacsora majd utánna miszióstörténet. Két napot kirándultunk, julius 18.án ragyogó napsütésben megmásztuk a Nagyhagymást(kb.1770 m), 22-én pedig a Békási szoroshoz mentünk, amikor azonban nagyon megáztunk, de ettől eltekintve csodáltuk Isten hatalmát, kezének műveit és jól éreztük magunkat. Az egész idő alatt tapasztaltuk Istenünk oltalmát, senki nem getegedett különösebben meg, és a leckékre készülve sokat tanulhattam én is. Mig az elején nehéz volt a gyerekeket csendre utasitani, ahogz teltek a napok egyre figyelmesebben tanulták az énekeket és figyeltek a tanitásra. A tegnap délelőtt még Homoródszentmártonban szolgáltam, az alkalom után azonnal indultunk Zilahra ahol a táborból hazaérkezett gyerekek szolgáltak azzal amit ott tanultak, énekek, igeversek és persze tapasztalataikat is megosztva. Erre az alkalomra meghivták a szülőket is akik közül elég sokan eljöttek. A gyerekek szolgálata után a Lk 15:1-3, 11-32 igéből szolgáltam " A tékozló fiu" példázatából. Az istentisztelet után a szülőket szeretetvendégségre hivták, ahol beszélgethettek a tanitókkal, konyhai személyzettel és megtekinthettek negyon sok képet azokról a helyekről, ahol a gyerekek jártak. Jelenleg Rátonba vagyunk a családdal, majd reggel indulunk haza, hogy folytassuk a ránkbizott munkát. Az Úr áldja meg a gyerekek szivében az elhintett igemagvakat.
Néhány emlék a táborból:
reggeli látvány a táborból
indulás a Nagyhagymáshoz
elfáradnak az ifjak
nehéz a dombra mászni
pihenés a hegylábánál

Elekes Tamás a bátor hegymászó
fenn a csúcson megpihenni jó
együtt a család
Ezek a képek többnyire a "Nagyhagymás-i " gyalogtúráról készültek, kivétel az utolsó, a családdal a gyilkostónál vagyunk.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)