Anyáknapja

Péntek - ebéd után a családdal együtt felmentünk a Harghita táborba, ahol a vasárnapi iskola tanitóknak volt továbbképzés, ebbe kívánkozott bekapcsolódni a feleségem, legalább egy kevés időre. A gyerekek nagy örömükre sokat ugráltak az ugrálószőnyegen, nekem pedig lehetőségem volt röplabdázni és ping-pongozni. Vacsora után még volt csoportos beszélgetés, ezen is részt vett a feleségem. Hazafele jövet borvizet töltöttünk Homoródfürdőn és mire hazaérkeztünk valami megölt egy tyukunkat(gondolom görény volt, mert a nyakáról hiányzott egy kevés toll). Még ilyen is előfordul. Szombaton - elmaradt a tervezett kirándulásunk a gyülekezettel, mivel esett az eső, így aztán volt időm többet foglalkozni az ígével. Vasárnap - délelőtt Székelyderzsben szolgáltam a Nain-i özvegyasszony fia feltámasztásáról. Különösen foglalkoztatott, hogy nem feltétlenül éri meg minden ember a 70-80 éves kort! Meghalhat az ifjú is. Egy másik dolog, amit sokszor lehet hallani hitetlen emberek ajkairól:"Nem jött onnan vissza senki!" mármint a halálból. Íme egy jó bizonyíték, hogy Jézusnak van hatalma a halál felett is. Ebéd után felkerestem Káló Ivánt, akit bátorítani kellett, hála érte hogy fogadta a tanácsot és már a dálutáni alkalomra ott volt. Az imaház udvarán, nagyon gyönyörű virágoktól pompázott az almafa, nem győztem eleget gyönyörködni benne.

ilyen volt távolabbról

Székelymuzsnán a délutáni alkalommal, megemlékeztünk az édesanyákról. Együtt szolgáltam Máté Zoltán tesvérrel és urvacsorához is járult a gyülekezet. A gyerekek nagyon szép versekkel és énekkel szolgáltak. Áldott légkörű alkalmunk volt. A végén minden anyuka kapott egy szál szegfűt. Homoródszentmártonban is készültek az anyukák köszöntésére a gyerekek, valamint Bedő Juliánna és Pál Márti szolgáltak. Itt gyöngyvirágcsokrot kaptak az édesanyák(az én kedvenc virágomat). Az Úr áldja meg az édesanyákat, adjon nekik erőt, kitartást az ő sokrétü munkáikhoz!

ilyen közelről

Mennybemenetel

Ma délelőtt itthon szolgáltam. Ahogy vége volt az alkalomnak igyekeztem Homoródalmásra és útközben sok embert láttam pihenni a Homoród folyó partján, másokat meg szántani, vetni, túl keveset gondolva e nap jelentőségére. Vajjon milyen lehetett Jézus mennybemenetele napja a tanítványok számára? Mi foglalkoztatta őket a legjobban? Lepörgött előttem a két költözködés: Szilágyballáról Rátonba, majd onnan Homoródszentmártonba. Egyik sem volt könnyű, mivel mindenütt ismerősök, rokonok vettek körül akiket szerettünk. Nem lehetett az egyszerű a tanítványoknak sem. Három évig éjjel-nappal vele lenni, drága szavait hallgatni, látni csodáit és most csak egyből vége mindennek........ Milyen bíztató, hogy megmondta hova megy ! Helyet készíteni a mennybe! Az útat is világosan kijelölte és ha ezen az úton jársz, egy nap én is,te is ott lehetünk az Ő országában mert értünk jön. Te ismered-e Jézust? Készül-e számodra a mennyei hajlék? Ha igen, akkor találkozni fogunk az Ő országában. Délután 4-től Homoróddarócon is volt Istentisztelet, este 6-tól pedig itthon fejeztük be az ünneplést. Utánna a családdal együtt felsétáltunk Molnár Józsi testvérékhez.

Ismét itthon

Nemrég érkeztünk haza békességben a szilágyságból. Jó volt újra látni szeretteinket, ismerőseinket. Különösen a gyerekek vágytak nagyon, mivel január óta nem voltak a nagyszülőknél. Én még Nagyváradra menet, vagy jövet be-be kanyarodtam. Vasárnap délelőtt Rátonba szolgáltam és urvacsorát osztottam a testvéreknek, délután pedig Szilágyballa következett. Itt együtt szolgáltunk Kelemen Szabolcs testvérrel akinek a felesége Krisztina ballai és ők is haza jöttek egy időre. Hétfő este részt vettem az ifi alkalmon és azt figyeltem meg, hogy egy teljesen új generáció nőtt fel mióta megnősültem. Telik az idő! Kedden segítettem az öcsémnek egy kicsit az udvar szépítésben, homokos földet hordtunk a Zilah patak partjáról, este pedig a Szilágyi István barátom családját kerestük fel. Ma hazafele jövet, még megálltunk Székelykeresztúron a Kiss József családjánál, egy kicsit beszélgettünk, imádkoztunk. Úgy láttam kissé el vannak fáradva, a 8 gyerek nevelése(2 saját, 6 pedig nevelt- lényegében nevelőszülőként dolgoznak) eléggé leterheli őket. Kérlek imádkozzatok értük, hogy Atyánk adjon nekik erőt, bölcsességet a munkájuk végzéséhez! Áldott ünneplést kívánok mindenkinek a holnapi napra!

Imaház szépítés

Szerda délelőtt vásároltam a Székelyderzsi baptista gyülekezet részére 20 db. díszcserlyét(tulya ha jól írom), amit délután el is vittem. Megérkeztem kicsit hamarabb a gyerekfoglalkozásra, mégis már várt 3 gyerek, akik készségesen ségítettek az ültetésben. Ott volt Elza néni, aki hűségesen takarít az imaháznál, hamar szerzett egy kaszát, villát én vittem az ásót. Így nekiláttunk a munkának, én ástam a gödröket, Elza néni két gyerekkel ültetett, egy nagyobb gyerek Ervinke kaszált és hamarosan megszépűlt az imaház udvara. Nagyon lelkesek voltak a gyerekek, hogy egy ilyen akcióban részt vehettek. Mondtam nekik, jegyezzék meg a pontos dátumot és kövessék figyelemmel hogy évente mennyit fejlődnek a növények. Mire ők: " hát nem tudjuk megjegyezni!" Na nem baj megjegyzem én, mert a tegnap volt a feleségem szülinapja- erre jót derültek és kívánták Isten áldását feleségem számára.Én is kívánom áldja meg a jó Atya! Utánna jó hosszan megtartottuk a gyerekfoglalkozást, mert a felnőttek nem jöttek.Mindenkinek megvolt az oka(azokért akik ismerik őket:Iván estibe jár liceumba, Dani Magyarországon van, Ervin kőműveseknek segít, Attiláék a csordahajtáshoz készítik a karámot, a két idős mama pedig valószínű az esős idő miatt nem jött). Remélem máskor nem lessz mindenki így elfoglalva, mert még ilyen nem volt hogy csak egy felnőtt jöjjön! Tehát volt időnk a lecke után sokat énekelni és beszélgetni. Székelymuzsnán is volt Istentisztelet, ahol Éli és fiai gonoszságából vontuk le a tanulságot. Röviden, akik Isten akaratát teljesítik azok áldásban részesűlnek, de akik annak ellenére, hogy Isten kiválasztottai-nem őt dícsőitik- nagyon kemény bűntetésre számíthatnak. A végén imádkoztunk, alázatos, engedelmes lelkületért. Ma szeretnénk hazautazni Rátonba, majd utánna Szilágyballára, a szülőket meglátogatni, ezért most csomagolás, készülődéssel vagyunk elfoglalva. Ahogy Bea és Andris hazaérkeznek az iskolából, indulunk amit még Abigél is nagy izgalommal vár. Az Úr áldjon meg minden olvasót, minket pedig őrizzen az úton! Ámen.

Beteg-e valaki közületek?

A tegnap ragyogó napsütéses idő volt. Kívánkoztam a szabadba és közben eszembe jutott, hogy a robogón egy kicsit álítsak, mert nehezen ment a dombra. Egész délután azzal foglalkoztam, estére pedig már belefáradtam, mivel még úgy se működött mint azelőtt. Két eset is eszembe jutott a bibliából: az egyik amikor Péter azt mondta, én elmegyek halászni! Kezdtem azon törni a fejem, hozzá se kellett volna fogjak. Miért nem elégedtem meg vele úgy ahogy volt? A másik eset, amikor a tanítványok egész éjjel semmit sem fogtak. Olyan jól át tudtam érezni a kudarcukat. Nehezen fogadtam el, de mégis úgy kellett letegyem a kis "robit", hogy nem működik. Tanít az Úr! Mára már elromlott az idő, így több folyóiratot is átlapoztam. Különösen megragadott az "Élményeim a háborúból és hadifogságomból" a Békehírnök- ből. Milyen nagy érték volt ott a fogságban egy biblia! Mennyire eltöltötte a foglyokat a reménység, mert volt miből táplákozzanak! Arra gondoltam ma amikor minden embernek lehet bibliája aki akarja, vajjon mennyi vágy van bennünk a kutatására? Bárcsak lenne olyan fontos nekünk, mint a foglyoknak volt akkor! Délután Homoródalmásra mentem. Ma két tinédzser lány jött el a foglalkozásra és nagyon jót beszélgettünk a barátságról, hogyan őrízkedjenek a világ csábításaitól. A végén mind a ketten imádkoztak, hogy Isten rendeljen nekik komoly, hívő férjet. Ámen! Az Istentiszteleten a Préd 8:9-13 igéből szolgáltam. Bíztattam a testvéreket, hogy bármennyi gonoszság venne is körül, ne csüggedjünk el, hanem nézzünk Jézusra, aki képes megtartani minket. Az alkalom végén meglátogattam egy családot, ahol az anyuka nagyon nagy cukorbeteg és a lába befertőzött, emiatt le akarják amputálni, még nincs 40 éves sem. Nagyon sirt mikor meglátott. Szinte szavakat sem kaptam mikor megláttam a reálistól mégegy akkorára megdagadt lábát. Lassan, amilyen bátorító igék eszembe jutottak elmondtam, kértem hogy bizza magát teljesen Jézusra, mert csak Ő tud egyedűl segíteni. Utánna imában kértem,hogy ha lehetséges gyógyuljon meg a lába, de ha Isten másképp döntött, akkor erősítse meg Piroskát tudjon belenyugodni az Ő akaratába. Kérlek imádkozzatok érte, hogy Isten tegyen csodát az életébe, a megpróbáltatásban forduljon hozzá!

Ma is vannak éhes emberek

Az olykor meglankadt, elcsüggedt embert feleleveniti az a tudat amit Pál apostol mondd a korintusi testvéreknek az I Kor 15:58-ban: "Azért szerelmes atyámfiai erősen álljatok, mozdíthatatlanul, buzgólkodván az Úrnak dolgában mindenkor, tudván, hogy a ti munkátok nem hiábavaló az Úrban". A tegnap nagyon jó besszélgetés alakult ki az egyik családnál, egyszerű hétköznapi dolgoktól, eljútottunk a bibliához. Elmondta a bácsi hogy olvasott egy könyvet, amiben azt írja hogy a test halálakor a lélek is meghal. Igaz ez? Kihozta és kezdtem nézni a kiadót, persze az nem volt reklámozva, de hamar meg lehetett érteni hogy honnan ered(egy Jehova tanúja adta neki) . Vettem a bibliát és kezdtük együtt olvasni a "Gazdag és Lázár " történetét amiből kiderül hogy a lélek tudatos állapotban van a halál után is. Kibuggyant belőlle a kérdés: De akkor miért irnak ilyeneket? Hát azért hogy megtévesszenek, mert ha az ember elhiszi hogy nincs örökélet, nincs kárhozat, pokol(márpedig egyesek szerint nincs), akkor éli világát, mert úgyis egyre vág! Salamon-tól is volt idézve ebben a könyvben amikor azt állítja Salamon hogy nincs különbség az ember és az oktalan állat között.Meghal az egyik is, meghal a másik is - ezzel vége mindennek. Csakugyan? Akkor miért kéri számon Isten az ember életét? Miért írja a Biblia, hogy elvégezett dolog hogy az emberek meghaljanak, azután pedig következik az Ítélet? Ha a lélek is meghal, akkor mi megy az ítéletre? Levontam magamnak a következtetést, hogy ha nem hírdetjük az ígét, akkor az ördög elhiteti az embereket mindenféle hamissággal. Utánna a bácsi említette a jól ismert mondást: Nem jött onnan vissza senki! Ekkor az I Kor 15-ből olvastam neki a halottak feltámadásáról. Eközben megérkezett a bácsi menye- látva a bibliát a kezembe- azt mondta: én is szeretem a bibliai vitát. Később vele folytattuk a beszélgetést s mint kiderült, nem vitatkozni akart, hanem kérdése volt: Hogy vették Pál kézrátétele álltal az Efézusiak a Szentlelket?(Apcsel 19) . Beszélgetésünk tovább a Szentlélek munkájáról, a megváltásról folyt. Őszinte érdeklődést láttam benne is a hit iránt. Miután imádkoztunk, nagy örömmel jöttem el, kérve Istent, hogy ami jó munkát elkezdett, Ő folytassa tovább ezekben a személyekben.Meghívtam, hogy jöjjenek nálunk és folytassuk a témát. Bárcsak az Úr adna egy ébredést az egéssz népünk között, hogy felragyoghasson minden embernek KRISZTUS! Ámen. Ha fontosnak látod te is ezt, imádkozz velünk együtt ébredésért.

Vasárnap

Egy nagyon csendes, kellemes nyugalomnapot ünnepelhettünk a tegnap. Itthon az imaórai igéből, mely arra buzdított hogy munkálkodva együk kenyerünk, Pál Ervin testvér azt mondta, hogy talán arról kellene szóljon legyünk mértéktartók a munkában. Amikor az Úr házába jönnek a testvérek, jobb lenne ha éberebbek, figyelmesebbek tudnának lenni. Ezt lehet hogy még más helyen is el kellett volna mondani. Azért természetesen imádkoztunk azért is ha olykor megrestülnénk, tétlenekké válnánk, hadd legyünk figyelmeztethetők. A délelőtti ígéből a Mk 2:23-28 -ból egy néhány kérdés foglalkoztatott, ami alapján szolgáltam:

• Létszükséglet volt-e a tanítványok kalász szedegetése, vagy nem?
• Mit tehetünk meg a nyugalomnapon, hogy azt ne rontsuk meg?
• Miért adatott a nyugalomnap?
• Ki álltal és kire nézve teremtettek mindenek?(így a nyugalomnap is)

Azzal fejeztem be szolgálatom, vigyázzunk, hogy a kivételes esetekre ne alapzzunk, ne váljanak azok szokásainkká! Jó volt megemlékezni a szentjegyekben az Úr Jézus szenvedéseiről, haláláról, amit a mi megváltásunkért vállalt. Az alkalom után Molnár testvérékkel is megujítottuk a szövetséget. Délután 4 órától Homoróddarócon, szintén urvacsorához járult a gyülekezet. Az Istentisztelet után még beszélgettünk és imádkoztunk a betegekért, meglankadtakért. Este 6-tól itthon a Préd 5:1-7 -ből tanultuk az Isten tiszteletét, méltó imádatát.