Áldott Karácsonyi Ünnepet

kíván mindenkinek a Simon család Homoródszentmártonból.

Az utóbbi időben egy nagyon kedves igémmel köszöntelek:

"Mert nem azért küldte az Isten az ő Fiát a világra, hogy kárhoztassa a világot, hanem hogy megtartassék a világ általa." Ján. 3:17

Ez ünnepen mi se kárhoztassunk senkit, hanem fáradozzunk az emberek megtartását eredményező ige hirdetésében. Mutassuk be az embereknek Isten szeretetét.

Megőrzött az Úr

Ma este Homoród-darócon szolgáltam, figyelmeztetett az ige az utolsó idők veszélyei felől, szakadások, hamis tanítások, az antikrisztus megjelenése. Amint jöttem hazafele, még mindig ezeken gondolkoztam, csendesen hajtottam mert láttam hogy az út jeges. Amikor Jánosfalván a derékszögű kanyart akartam bevenni, a kocsim csak előre volt hajlandó menni, szinte tehetetlenül néztem, hogy az elég mély sánc fele tartok.
Mintha valami belülről tiltakozott volna bennem: de hát én nem akarok a sáncba menni... addig már jól megközelítettem és mintha valaki szólt volna, tegyél már valamit. Erre jól ráléptem a gázpedálra gondoltam ha pörgök is jobb lesz mint a sáncba. Ekkor mintha Isten keze kiterjesztve ott lett volna az út szélén és engem megőrzött. Nagyon hálás vagyok ezért az én kegyelmes Istenemnek.

Testvéreim, csak óvatosan hajtsatok, a téli viszonyokhoz alkalmazkodjatok. Az Úr őrizzen mindnyájatokat. Jó éjt mindenkinek.

Tapasztaljuk Istenünk gondviselését

Mostanában csak nagyon ritkán ülök képernyő elé és akkor is csak informálódom, mi is történik másokkal.Az a helyzet, hogy nappal dolgozom, délután misszió, este pedig ami kevés idő marad az a családé, így inkább a csendes hallgatás mellett döntök a legtöbbször.Azt nagyon érezzük, hogy jó hozzánk az Úr.
Már egy ideje téma nekünk, hogy kell-e tovább folytatni vagy nem azt a kis üzletet, amit azért nyitottunk, hogy a feleségemnek is teljenek a munkaévei. Mostanra letisztult, hogy nyugodt szívvel felszámolhatjuk, ugyanis eddig is Istenünk viselt gondot rólunk és ezután is ő fog. Amióta ezt letettük Isten kezébe, azóta sokféleképpen szólott hozzánk és bizonyítja hogy szeret. Hála neki minden tökéletes és jó ajándékáért.
Bátorítok minden kedves olvasót, merd életed teljesen letenni az Ő kezébe, hiszen ott a legnagyobb biztonságban van.
A családban mindenki jól van. Péter napról-napra okosodik, figyel, gügyög,ha énekelek neki tapsol stb. A nagyobbak suliba, Abigél oviba, a feleségem pedig nemrég fejezte be a hecserli(csipkelekvár készítése) szezont, nagyon sokat dolgozott az ősszel. Hála az ő szorgos kezeiért, sokat pótolt a konyhára. Hát így vagyunk mi és ha ránk gondolsz, imádkozz értünk, hogy bölcsen végezzük a munkánk. Amikor Jézus Krisztus visszajön az ég felhőin, legyünk mind készen, örömmel várjuk őt.Legyen szívből jövő az az énekünk:

Ó én várom az Urat, szemem figyelve kutat,
Várom boldog örömmel, szívem néki énekel. Ámen.

Temettünk és ismét temetni kell

A tegnap még Székelyderzsben Kerestely Dénes testvér temetésén vettünk részt, ma reggel pedig kaptuk a hírt, hogy a feleségem apai nagyanyja is az éjjel elhunyt.
Így már valószínű, még ma este haza megyünk a Szilágyságba.
A tegnap gyönyörű, napsütéses időt kaptunk az ige hirdetésére, amit kihasználva, bátran hirdettem Mt 24:35-44 alapján, hogy készüljünk Jézus visszajövetelére. Mivel sem a napot, sem az órát nem tudjuk ezért vigyáznunk kell és kész lenni arra a napra. A temetőkertben, Erdő Endre testvér az Ézs 40:6-8 alapján szólt életünk mulandóságáról és arról ami ezzel ellentétben állandó, örökké megmarad:Isten beszédéről.

A Tichilest-i lepratelepen jártam

Abban a különös kegyelemben volt részem, hogy Nyári Jenő testvérrel (Magyarországról) meglátogathattam a Duna Deltai lepra telepet. Érdekes látvány fogadott, bár nem voltak mind olyan betegek, mint ahogyan elképzeltem én. Egy igazán leprást azonban láthattam. Jó volt látni, hogy lelkesen énekeltek, fogadták az igét. Van egy kicsi baptista imaház is a telepen. Megkérdeztem az alábbi képen látható nénit, hogy zúgolódott-e valamikor Isten ellen a betegsége miatt? A válasz az volt, hogy soha. Nagyon megszégyelltem magam, hogy milyen sokszor zúgolódtam Isten ellen, azóta jobban kezdem értékelni az ép kezem, lábam.
A héten volt a tizennégy éves házassági évfordulónk is. Jó volt visszaemlékezni és látni Isten áldásait, amit akkor csak áhítottunk, négy gyereket kértünk és Isten megadta nekünk.
Tegnap férfi konferencián is voltam a táborban, áldott nap volt.
Ma este pedig Baróton hálaadó ünnepélyen voltunk. Jó volt látni a lelkes baróti testvéreket, velük énekelni és imádkozni.

 Komppal keltünk át a Dunán

 

 A lepratelep Baptista Imaháza

 Csonka kezekkel

 Csonka lábakkal, de elégedett szívvel

 

 a férfi csendes-nap résztvevői

 

 a baróti hálaadó gyülekezet

énekkel szolgáltunk

Temetésre készülünk

Székelymuzsnán meghalt Kovács Zsuzsánna testvérnő(Kovács Vilmos testvér felesége). Ma este volt a virrasztó, ahol a Jel.21:1-4 alapján buzdítottam a gyászoló családot, hogy bár most gyász, fájdalom, könnyek között vannak, eljön az idő amikor Isten letöröl a szemű(n)kről minden könnyet. Elmúlik minden ami most fájdalmat okoz nekünk.
   A temetés, holnap azaz vasárnap okt.31-én de. 11 órakor lesz.

Azért ilyen korán, mert még lesz a faluban egy másik temetés is. Ha valaki el akar jönni részvétet nyilvánítani, mindenkit szeretettel várunk.

Budapesten és Gödöllőn

jártunk az elmúlt hétvégén négyen a gyülekezetünkből. A célunk az volt, hogy meglátogassuk Molnár Józsi testvéréket, de aztán még a sógoraimhoz is eljutottam Gödöllőre és vasárnap délelőtt is ott voltunk. Jó volt találkozni a már negyedik éve lebénult Józsi bácsival. Úgy láttam hogy valamennyit épült az utóbbi időben, elég érthetően beszélt és egy rövid időre lábra is áll. Ez kegyelem.
   A lehetőséget kihasználtuk arra is hogy egy kicsit ismerkedjünk Budapesttel, több helyen is jártunk. Erről teszek egy néhány képet.