Bemerítés és hálaadónap volt Gernyeszegen

Szeptember 26-án délelőtt Rusz Szidónia tett vallást hitéről a népes gyülekezet előtt.

 Többen eljöttek az osztálytársai közül ami engem nagyon megfogott. Különösen azért voltam hálás, hogy még ma is vannak akiket érdekel az Isten igéje. A szerecsen komornyik történetéből szolgáltam és elmondtam azt hogy a megtérés őszinte kereséssel kezdődik. Aki vágyik az üdvösségre, arról Isten gondoskodik hogy valaki kerüljön mellé aki taníthassa a hit dolgaira, ami szívbeli döntéshez vezet.A bemerítést pedig úgy mutattam be, mint ami az igazi megtérés egyenes következménye."Imhol a víz. Mi gátol hogy megkeresztelkedjem?" A keresztség feltétele pedig a teljes szívből való hit. Aki hiszi, hogy Jézus Krisztus az Isten fia, azt alá lehet meríteni. Az alkalom végén imádkoztunk Tóth Attila testvérrel egy lánnyal aki megvallotta bűneit és felszabadult, bocsánatot nyert.
   A közös ebéd után fél három órától hálaadó jelleggel folytattuk az ünneplést. Bizonyságtételek, énekek és a gyerekek szolgálata után a Kol. 3: 1-17 ből szolgáltam.A sok fizikai áldás számbavétele után, arról szóltam, hogy ki tud igazán hálát adni és melyek azok a terhek, kötelékek amelyeket levetni kell és mik azok amiket fel kell öltöznünk.

 a népes hallgatóság délelőtt

 a gyerekek is szépen szolgáltak

   Ahogy vége lett a délutáni alkalomnak, hat fiatallal Gernyeszegről elmentünk és 5 órától Szászrégenben is szolgáltunk énekekkel,bizonyságtevéssel, igehirdetéssel utánna pedig az Abafái cigány testvéreknél zártuk a napot. Jól elfáradva, de örömmel és hálával a szívemben érkeztem haza.Áldott nappal ajándékozott meg Isten. Dicsőség neki mindenért.
  Itthon jó rendben zajlik az élet. Péter egyre értelmesebb kezd lenni, nem sok hijja annak hogy elinduljon, most van a felfedező stádiumban. Mindent megnéz amit pedig elér ahogy kúszik, vagy a járókába megy azt le is rántja. Abigél az oviba a két nagyobb pedig suliba jár. A feleségem készíti a hecserlit (csipkelekvár) és azon kívül még sok mindent ami jön a sorba. Az Úr áldjon meg minden kedves olvasót.

Szépül az imaházunk Homoródszentmártonban

Két napi kitartó munka nyomán, már félig elkészültek a kőburkolással a Muzsnai atyafiak. Azért volt erre szükség, mert a kocsik mindig lefröcskölik a falat amikor esős az idő, így pedig a követ le lehet majd mosni. Majd ha elkészül lefényképezem. Jó éjt mindenkinek.

100 éves jubileum volt Székelyudvarhelyen

Egy szép és tartalmas ünnepe volt az udvarhelyi gyülekezetnek ahova a környék testvérisége is hivatalos volt. A délelőtti alkalommal imaáhítat,a krónika egy részének felolvasása Bot József testvér által, valamint igeszolgálat Budai Lajos testvér részéről és köszöntések hangzottak el. Közös ebédre hívták az ünneplőket, ami után a délutáni istentiszteletig, megragadva az alkalmat, Szabó Szilárd a jegyesével és még Miklós Reginával Marosvásárhelyről kimentünk a Muzsnai gyülekezetbe. Bár alig egy fél óránk maradt a szolgálatra, mégis mindenki szólt röviden, bizonyságot téve és buzdítva a testvéreket odaadó, hűséges hívő életre.Délután a kezdésre pontosan érkeztünk és tovább ünnepeltünk. Minden szolgálat és köszöntés felemelő volt és egész nap szépen szolgált az ének és a zenekar. Az Úr vezesse és oltalmazza meg az ő népét szerte e világon.
Ma meglátogattam Veress Ernő testvért a kórházban, bár a hangja elég halk volt és láttam rajta hogy még gyenge, de egy keveset javult az állapota. Tovább imádkozzunk érte! Hiszem hogy Istennek van hatalma őt meggyógyítani . Ámen.

     A képek igazából az előbbi bejegyzéshez tartoznak.

 Torkos Anita és Tóth Gábor menyegzője

 a nagyon szép menyasszonyi torta

 a lelkipásztori héten készült

 a gyertyafényes, meglepetéses vacsorára készülve

A nyárról röviden

A legutóbbi bejegyzés óta eltelt szinte egy másfél hónap. Nincs is ezzel semmi gond, jó volt nekem csendbe maradni, szóval csendesen munkálkodni a körzetben meg a családom körében. Egy hónapot csak itthon voltunk, aztán az utóbbi két héten felpörögtek az események. Épp ma két hete este indultunk a Szilágyságba, hogy augusztus 14-én együtt ünnepeljünk Torkos Anita és Tóth Gábor menyegzőjén Szilágynagyfaluba. Egy kicsi időre beugrottunk Ballára is meg Rátonba is. Már a menyegzőbe indulásra kész voltunk, amikor a kis Péterünk leesett az ágyból és akkora lék lett a homlokán, hogy a zilahi sürgősségin három öltéssel kellett korigálni.Így majdnem csak az istentisztelet végére érkeztünk meg. No de hála érte mostanra már szépen begyógyult a seb.
A menyegző aztán jó hangulatban telt, sok ének és köszöntéssel és számomra egy jó meglepetéssel. Találkoztam egy mozdonyvezetővel akivel együtt dolgoztam annak idején a vasútnál, mint fűtővagonos és ő megengedte egyszer, hogy vezessem a vonatot Ipptól - Nagyfaluig. Nagy örömömre szolgált a találkozás és külön öröm volt látni életében a változást. Nagyon keresi Istent. Jó beszélgetés után, imádkoztam érte. Hiszem hogy a ki kér kap, aki keres talál és a zörgetőnek megnyittatik.
Vasárnap délelőtt Ballán szolgáltam, később pedig indultunk haza. Hétfőtől Péntekig, aug 16-20-ig egy felejthetetlen lelkipásztori héten voltam a Hargita táborban. Nagyon jó légkörben, jó buzdításokat kaptunk az imádkozásra Gerhard Du Toit testvértől.
Ahogy hazajöttünk, a feleségem nekilátott a ruhák kimosásának, újból csomagolt mert szombat délután már utaztunk Vajdahunyadra, édesanyám egyik testvéréhez, akinek rég megígértünk egy látogatást de most jött össze. Vasárnap délelőtt az egész családdal és nagynénémmel a Lupényi testvéreket kerestük fel. Rég kívánkoztam eljutni ide, sok jót és szépet hallottam felőlük és most meg is győződtem a dolgok valódiságáról.Áldja meg az Úr őket gazdagon. Egy kicsit félreeső hely az ország minden tájától(gyülekezetétől), de nem lehetetlen ide sem eljutni és ha valakit indít a Lélek az látogassa meg a testvéreket, mert örömmel várják a látogatókat. Délbe ebédre Borzási Sándor testvérék fogadtak nagy szeretettel, aztán a felesége, mivel ápoló nő még, a szálakat is kiszedte a Péter homlokából. Mi pedig Sándorral csendben ellátogattunk a bányatelepig, egy kicsit bevitt a bánya bejáratig és végig magyarázta a munkájának folyamatát én pedig élveztem a dolgot. Végül kissé elfáradva a nagy meleg miatt, de időben megérkeztünk a délutáni alkalomra Vajdahunyadra. Hétfőn és kedden végiglátogattuk a Hunyadi és a Dévai várakat egy kicsit még a strandra is maradt idő, a tegnap délután pedig békességben hazaérkeztünk Homoródszentmártonba. Most ennyit írok, aztán később teszek fel képeket is az eseményekről. Jó éjt mindenkinek.

Menyegző Szilágyballán

Az elmút hétvégnén örömmel mentünk haza, hogy együtt osztozzunk egy ifjupár örömében, Domokos Noémi és Kaszta Attila menyegzőjén. Sok jó tulajdonságról tettek bizonyságot úgy a vőlegény mint a menyasszony rokonai. Én csak Noémit ismerem inkább és tudom hogy komoly megtért leány, de a vőlegény megjelenése is szerénységről, alázatról tanúskodott. Áldja meg az Úr az ő életüket.

Bár nem volt tervbe, hogy a két nagyobbik Beatrix és András a nagyszülőknél maradjanak, de a mamák közbejárására mégis ott hagytuk őket vakációzni egy kicsit. Mi aztán vasárnap reggel indultunk vissza a Székelyföldre, mert délután urvacsorai alkalmunk volt Darócon, este pedig itthon szolgáltam. Hamar elrohan ez a nyár is, de bárcsak ne telne hasztalanul. Segítsen a jó Atya mindenkit hűségesen szolgálni neki. Ámen.

Szlovákiában

 A Krivan csúcson azért vagyunk csak haton, mert Norbert fényképezett, hárman pedig kissé a csúcs előtt feladták, amúgy nagy élmény volt fenn lenni a süvítő szélben. A legutolsó kép az egy másik helyen készült hétfőn, 2450 méteres csúcson, de akkor gyönyörűen sütött a nap. Ott egy órát időztünk, imádkoztunk énekeltünk, nagyon felemelő érzés töltött el mindannyiunkat.

Az elmúlt héten csütörtökön ahogy véget ért a szóbeli vizsga és a szakdolgozat román nyelven való megvédése, hogy a dolgokat feledni tudjuk, tízen a Tátra hegyekbe mentünk túrázni a teológusok közül.Felejthetetlen élmény marad mindannyiunk számára ez a túrázás. Négy nap hegymászás volt a programunk,Vasárnap pedig a Vavrisovo-i szlovák imaházba szolgáltunk egy ottani tolmács segítségével. A legmagasabb csúcs amit megmásztunk a Kriván volt amely 2497 méter magas. Ott már nagyon jól jött a téli sapka és a kesztyű is. Gyönyörű tavakat és vízeséseket is bőven láttunk, egyszóval csodálatos helyeken jártunk. Amikor a hatalmas sziklák mellé álltam, akkor éreztem igazán, mennyire porszem vagyok. Hálás a szívem, hogy Isten előtt mégis kedves minden teremtménye bár kicsinyek vagyunk, ő mégis nagyon szeret.

Apadunk a Székelyföldön

Egy hónap leforgása alatt két lelkipásztor testvér köszönt el a Székelyföldi közösségektől. Pünkösdben Tőtős János testvér Erdőszentgyörgyről, most vasárnap pedig Kiss Zoltán testvér Sepsiszentgyörgyről. Ez utóbbi alkalmon is részt vehettünk egy néhányan a szomszédos körzetekből. Erről bővebben olvashattok itt.

 a Sepsiszentgyörgyi fiatalok szépen énekeltek

 Kiss Zoltán családjával, a helyi elöljárók és a vendégek

Bár hiányozni fognak testvéreink, annak viszont örvendünk, hogy a frissen végzős teológusok közül hárman(hogy ne mondjam négyen, mert én már itt vagyok) a Székelyföldi misszió támogatására kaptak elhívást. Várjuk tehát az új szomszédokat, Csíkszeredába Szabó Szilárdot, Sepsiszentgyörgyre Dóczi Tibort és Brassóba Deák Zsolt testvéréket.

 Simon Péter-Dániel

Közben szépen növekszik a következő generáció is. A kis Péter-Dánielünk napról-napra értelmesebben figyel, ismerkedik a világgal, sőt reggelente jókedvűen ébredve egy kis tá-tá-tá-tá.....(saját szerkesztésű) szöveget mondogat. Az értelmét még nem tudom pontosan, de ha én kérdezem, hogy táj-táj??? , arra már kézzel-lábbal reagálva jelzi hogy apa vegyél ölbe és mehetünk. Sok örömünk van e legkisebb gyerekünkben is.

Hála mindegyikért az Úrnak és az a vágyunk, hogy Istenünk dicsőségére nevelhessük őket.
Délután indulok Nagyváradra, mert holnap szóbeli vázsgánk lesz az Emanuel egyetemen, a négy éves anyagból, csütörtökön pedig a szakdolgozat megvédése következik román nyelven. Az Úr őrizzen mindenkit és tartson meg az ő kegyelmében