2008. november 12., szerda
Misszió
Az elmult héten csütörtökön éjjell hazaérkeztem Nagyváradról. Péntek este Darócon szolgáltam, erre az alkalomra elég sokan eljöttek. Szombaton Syékelyderzsbe vendégeink voltak (egy néhány fiatal Váradról és Aradról, a néhai Sószóró csapat) akik örömmel foglalkoztak a gyerekekkel. Ebéd után egy új helységbe mentünk együtt, Petekre, ahol én is csak akkor jártam életemben először.
Érdekes volt látni ahogy megérkeztünk, egy néhány perc alatt körülvett kb. 40 ember. Bemutatkoztunk, aztán egy ének és imádkozás után a sószórós fiatalok foglalkoztak a gyerekekkel én pedig maradtam a felnőttekkel. Nagyon szomjasan hallgatták az igét. Vasárnap délelőtt Derzs, dálután Daróc és Homoródszentmártonban szolgáltam. Kedden ujrainditottuk feleségemmel Homoródalmáson is a gyerekfoglalkozást.
Ma délután 3 órára ismét Petekre mentünk egy kis csapattal: Pintyi Katalin , Bedő Juliánna és én Homoródszentmártonból, Kányádból pedig felvettük még Péter Attilát a kislányával Magdolnával.
Ez a mai alkalom jóval Hosszabbra sikerült mint a Szombati 3 - 6,30-ig. Juci foglalkozott a kb.20 gyerekkel, miután egy néhány éneket énekltünk én mentem a felnőttekhez ők is 18-20-an voltak. Miután hirdettem nekik az igét "Az utolsó itéletről", mondtam hogy tehetnek fel kérdéseket. Hát az bőven került. Hogy adhatjuk meg magunkat? Megkeresztelhetik-e gyermeküket? Mikor lehet átalkeresztelkedni? Egy másik azt kérdezte:Ha ő úgy érzi hogy kész van, alámeritem? Ezek a kérdések a romák tipikus kérdései, de miután sok beszéddel intettem őket józanságra, mértékletességre egy néhánnyal végül imádkozhattam akik azt mondták ők dönteni akarnak. Bárcsak a jó Atya tenné őket szilárdakká, álhatatosakká! Ámen!
Kérlek imádkozz a Petek-i emberek megtéréséért.
Hazafele még láttunk 10 csodálatos szarvast is, 2 bakk volt köztük, a többi nőstény. Olyan bátrak voltak, hogy amikor elmentem mellettük a kocsival kb 50-60 méternyire voltak az uttól, de a velem utazók nem vették észre. Szépen megfordultam az uttesten keresztbe s mikor rájuk világitottam, megszámoltuk őket csak utánna sétáltak át a patakon. Ilyen szép látványokkal is gyönyörködtet minket Isten.
2008. november 3., hétfő
Nagyvárad
Hamar elröppent az elmult hét, szolgálatokkal, vendégfogadással és készüléssel a Teológiára. Fent voltak a Hargita táborba egy néhány család Szilágyballáról, Hétfőtől Szombatig, ők látogattak meg minket menet hazafele, Szerdén pedig mi kerestük fel őket a táborban. A tegnap már úgy indultam hazulról Derzsbe, Muzsnába, hogy onnan indultam is Nagyváradra. Az éjjel 1: 30 -kor meg is érkeztünk Vajda Miklóssal(Gernyeszegről) és Szabó Szilárddal( az egyik teológus), akit Kolozsvárról hoztunk idáig. A tegnap délelőtt Derzsben voltam, az I Pét 5. részből jól megbeszéltük, hogy milyen kell legyel a presbiter. Elég jól tudják a testvérek én pedig igyekszem úgy legeltetni a nyájat, mint példányképe a nyájnak. Délután Muzsnán a "Bárány menyegzőjéről" prédikáltam aztán urvacsorázott a gyülekezet. Egy kicsi változást lett a Derzsi dálutáni programban, mert Vasárnapra tettük a gyerekfoglalkozást Szerdák helyett, így 15:30- tól van Vasárnapi iskola,utánna16:30-tól következik az igehírdetés. Erre az alkalomra átjött az egyik szomszéd faluból hat roma személy akik úgy nyilatkoztak, szeretnének megtérni. Kérlek imádkozz ezekért az emberekért, hogy valóban megtérhessenek. Az alkalom végén sok dologról beszélgettünk, végül kiderült,hogy egy közülük alá is merítkezett egy közösségben, de sajnos még mindig cigarettázik. Akkor mondtam el nekik, hogy legyen világos előttük, az igazi megtérés nem ilyen. Hanem őszinte szívbőli bűnbánat, komoly válozás és a bemerítés csak a megtérés után kedves Isten előtt. " Aki hisz és megkeresztelkedik, az üdvözül".Annak örvendtem,hogy figyelmesen végighallgattak, amivel egyetértettek, rábólintottak,mandogatták -tiszta igaz- bárcsak szívből akarnák követni az Urat.
Ma volt angol óránk, valamint magyar és irodalomtörténet. Estére a fiukkal kimentünk egy kicsit focizni, utánna pedig áldott testvéri légkörben áhítatot tartottunk. Nyugodalmas jó éjt mindenkinek.
2008. október 26., vasárnap
Imaházmegnyitó Székelyudvarhelyen
Áldott napot töltöttünk ma az Udvarhelyi gyülekezettel és sok más helységből érkezett testvérrel.
Sokan eljöttek a székelyföldről, a szilágyságból Balláról, Ipról és egy jónéhányan Magyarországról is. Reggel a fuvószenekar szolgálata keltette fel a város figyelmét, ami után Boros Róbert a 24. zsoltár felolvasása és Budai Lajos testvér imája következett. Az ünnepélyes szallagvágás után bevonultunk a terembe. Az imaáhítatra Kelemen Sándor és Bot József testvér buzditott a 118. zsolt 23-25 alapján. Gergely István elnök testvér hírdette az ígét az Mt 21:12-17-ből a templom megtísztitásáról. A krónika ismertetése után volt egy néhány köszöntés, ami figyelemre méltó volt a Bunta Levente (Székelyudvarhely polgármestetre) nagyon kedves, szivélyes Istenfélő szavai. Elmondása szerint, vasárnaponként bibliaolvasással szokta kezdeni a napot. Jó volt ezt hallani, bárcsak minél több polgármester foglalkozna az igével. Közös ebéd volt, a helyiek finom töltöttkáposztával szolgáltak, valamint tea, kalács és kávé is volt. A délutáni alkalom 3 órakkor kezdődött a zenekar szolgálatával. Délután szines program keretében hallottunk köszöntéseket, verset, énekszólót, orgonajátékot. Az ígét Borzási Gyula testvér hírdette a 84. zsoltár alapján. Közreműködött a helyi énekkar egész nap. Az én részem a közös énekek irányítésa volt, amit nagy örömmel tettem. Az Úr adjon gazdag áldást az Udvarhelyi testvéreknek, hogy a szép imaház teljen meg Istenfélő emberekkel. Ámen
2008. október 16., csütörtök
Jó hozzánk az Úr
Ezt tapasztaltuk az elmult napokban, hogy valóban jó az Úr! Az elmult szombaton egy temetésen voltam Lövétén, az egyik testvérnőnek(Fazakas Margit a homoródalmási gyülekezetből) a fiutestvére halt meg (57 évesen) rák betegségben. Hogy miért irom ezt? Azért mert testvérnőnk temettette el az elhunytat és amikor megmondta a katolikus lelkésznek, hogy ő megtért és nem tartozik az egyházhoz, akkor azt hallotta: "Tudja meg hogy nincs üdvössége, mert elhagyta az egyházat".
Bár próbálta magyarázni Margit néni, hogy ő nem az Úrat hagyta el, de szinte szót sem kapott.
Vasárnap elmondta a gyülekezetben(homoródalmáson) mit élt át. Úgy látszik, még ma is vannak emberek (sajnos lelkészek is) akik nem Jézus Krisztustól várják az üdvösséget, hanem az egyháztól. Bárcsak minden ember megtérne és az üdvösség felismerésére eljutna .Testvérnőnk Jézusban nyert üdvösséget és ezt akarta megvallani, mi pedig bíztattuk, hogy jól viselte a próbát és ha kell Jézus nevéért ettől többre is legyen kész.
Darócon és Szentmártonban is urvacsorai közösséget gyakoroltunk Vasárnap. Jó volt megemlékezni Urunk áldozatáról. Reggel az imaórán imádkoztunk a betegekért, külön megemlékezve a Molnár Józsi testvérékről akik egy ideje Budapesten élnek, ma este pedig(csütörtök) az imaházban szinte nem hittem a szememnek. Itthon volt Molnár Erzsike testvérnő. Mondtam is, mi úgy jártunk, mint mikor imádkoztak a hivők Péter szabadulásáért, amikor pedig zörgetett az ajtónál, nem hittek a szolgaleánynak, ki álította hogy Péter zörget a kapunál. Erzsike néni, nagy örömünkre elmondta, hogy Józsi testvér állapota sokat javult, jól tud aludni és nincsenek erőss fájdalmai. Hálát adtunk a jó Istennek érte.
A ma esti igénk az I Pét. 3:13-22, 4:12-19 , arra buzdított legyünk hálásak a szabadságért amelyben élünk és ha jönnének nehezebb idők, akkor se hátráljunk meg. Tartsunk ki Jézus mellett. Amikor halljuk,hogy szerte e világon milyen sok helyen üldözik a keresztyéneket, jusson eszünkbe milyen kegyelemben élünk, de ugyanakkor készüljünk fel arra amit az íge mondd: Az utolsó időben a gonoszság egyre inkább megsokasodik. Ezt erősítette meg bennünk a vasárnap esti ige is. A tengerből feljövő fenevad(Jel 13, 1-10) milyen hatalmat kapott a káromlásra, a szidalmazásra és arra is, hogy a szentek ellen hadakozzon és őket legyőzze. Imádják őt a föld minden lakosai, kivéve azokat akiknek neve be van írva az élet könyvébe, amely a Bárányé. A te neved ott van-e? Ha igen, adj hálát érte! Ha nem, kérdd Jézust irja be a te neved az élet könyvébe! Ámen!Bármilyen próba érne minket, legyen bíztatás számunkra a Hit hangjai 97-es ének:Áldjuk Jézust hálás szivvel.Ide beirom:
1.Áldjuk Jézust hálás szivvel, Megváltotta életünk!
Fenn a mennyben, dicsőségben, Helyet készít minekünk!
Refrén:
Mikor mind mennybe érünk,
Ó, mily szép, áldott nap lesz az nekünk!
Ott meglátjuk Jézust,
És zeng győzelmi énekünk!
2.Míg e földön zarándoklunk, Gyakran felhős az egünk,
De ha utunk Véle járjuk, Örök fénybe érkezünk. Refr.
3.Legyünk mindig hűek Hozzá, Buzgó szivvel szolgáljunk,
Mert készen vár Jézusunknál, Gazdag égi jutalmunk! Refr.
4.Csak előre nem hátrálva, Míg meglátjuk szent arcát,
Nemsokára menny országa Felénk tárja kapuját.Refr.
2008. október 7., kedd
100 éves jubileum Székelymuzsnán
Vasárnap október 5-én a zuhogó eső ellenére több mint 230 személy gyült össze Muzsnán megemlékezni a gyülekezet fennállásának 100-ik évfordulójáról. Szinte napra pontosan 1908 okt. 3-án tartották az első imaórát ebben a faluban( amiről jegyzőkönyv is létezik) a Kinda István testvérék házában, kik Amerikából költöztek haza, hozva az új hitet. Nem ment minden épp olyan zökkenőmentesen, mert gyakran zaklatták őket, hitehagyottaknak nevezték azokat akik eme közösségbe csatlakoztak. Pár év mulva azonban a községi jegyző lecsendesítette a népet( akárcsak Efézusban) hogy hagyjanak békét ennek a közösségnek, mert akkorra már jogilag elismerték a Baptista közösséget mint felekezetet.
1926-ban épült fel a jelenlegi imaház, amelynek az építésénél már nagyon sok falubeli is segített. Ki munkával, ki pénzzel, vagy építőanyaggal. 1940-43-ig az imaház ajtaja be volt zárva és lepecsételve. Hála érte hogy azóta nyitva áll, minden oda kívánkozó ember előtt.
Az alkalmat de. 11-kor kezdtük, hogy a távolabbi testvérek is nyugodtan elérkezzenek.
Az imaórát id. Máté Zoltán, Boros Róbert és Tőtős János testvérek tartották, utánna Borzási Gyula testvér hírdetett ígét az V Móz 33:29 alapján. Ezután a gyülekezet Krónikáját olvastam fel, miután a köszöntések következtek. A gyülekezeteink testvériségén kivül még üdvözletet hoztak a helyi református és unitárius lelkészek, valamint a község alpolgármestere. Voltak vendégeink még Magyarországról is a Nyári Jenő testvér feleségével és egy munkatársukkal.
Záró igehírdetés a Lk 24:28-35 alapján hangzott, Veress Efraim elődöm részéről.
Az Úr áldja meg az elhangzott ígét. Közös ebéddel fejeztük be az alkalmat.
Este 6 órától Efraim testvér itthon Homoródszentmártonba szolgált, hálaadó ünnep keretében emlékeztünk Isten sokféle jóságáról amit ebben az évben ránk árasztott. Mindenért hála neki.
Balról jobbra, első sor:Veress Efraim, Tőtős János, Borzási Gyula- második sor: Boros Róbert,
id. Máté Zoltán, Simon András és Nyári Jenő,( lenn a sarokban Veress Jémina apukát várja)
2008. október 1., szerda
Temetes
Szombaton szept.27 én reggel kaptuk az értesítést, hogy feleségem nagyapja Fazakas Márton, 87 éves korban megkapta a mennyei behivót. Ezért az egész családdal Vasárnap hajnalban elindultunk Szilágynagyfaluba ás idejében megérkeztunk a temetésre ami d. u. 4 órától kezdődött.Menet közben még beugrottunk Szilágyballára, hogy meglátogassuk az öcséméket, akiknek kisbabájuk született, a neve Simon Erik. Az Úr áldja meg őket
A temetésen a háznál Szekrényes Pál és én szolgáltunk, a temetőkertben pedig Papp László és Péter István (ügyintéző lelkipásztor) testvérek hirdették az igét. Szépen szolgált a helyi énekkar és a zenekar. Nagy békességgel a szivünkben vettünk búcsut a kedves nagytatátol, mert tudtuk hogy az Urban halt meg. Erről tett bizonyságot, amikor egy hónapja meglátogattuk, azt mondta ő már szeretne haza menni.Mondtam neki: Tata, meg kell várni még az Ur Jézus hív. Hát nem kellett sokat várjon. Bárcsak amikor rám kerül a sor, én is ilyen békességgel léphetném át az örökkévalóság küszöbét.Még akkor este hazaindultunk és éjjel 3 órára haza is érkeztünk .
Ha az Úr éltet, Vasarnap a Muzsnai gyülekezetnek 100 éves jubileuma lessz, most arra készülünk. Kivánom hogy Isten áldja meg ezt az alkalmat minden velünk ünnepelni kivánkozó testvér számára.Ámen.
2008. szeptember 18., csütörtök
Elgondolkozhatsz rajta
Nemrég ahogy mentem az egyik gyülekezetbe, felvettem egy utast és beszélgetni kezdtünk. Mindennapi álltalános dolgok után, egyszer csak szóba jött a hit, lévén vasárnap. Megkérdeztem tőlle: Hiszel-e a feltámadásban? Kissé sanda mosollyal- Hát én nem igazán. Na jó, de hát akkor mi értelme van a tamplomba menni? Ha nincs feltámadás, élő reménység, örök élet. Egyáltalán miben hiszel. Hááááát , talán inkább a reinkarnációba. De ennek szerinted mi az alapja? Hát talán a buddhizmusból ered. Jó- jó, de a biblia egy szót sem említ erről és te mégis inkább ebben hiszel? Ami a bibliában világosan le van írva az I kor 15. részben azt nem hiszed, amit pedig ki tudja honnan ered, ki találta ki, az neked jó?
Folytattam: Ha nincs feltámadás, hiábavaló a hit, de hiábavaló a prédikálás is! Ámde Krisztus feltámadt a halottak közül, zsengéjök lőn azoknak akik elaludtak! - Mondja Pál apostol és én ezt hiszem amit a biblia mondd! Jó lenne változtatni a gondolkozásodon. Tudd meg, hogy van és lessz feltámadás, sőt neked is meg kell állj Isten ítélőszéke előtt! Akkor vajjon mi lessz veled?
Nemsokára elköszöntünk,így fejeződött be a beszélgetésünk. Tovább haladva az úton, lelkem háborgott bennem. Arra gondoltam, milyen sok ember nem ismeri az igazságot, emiatt pedig elkárhozik. A ma esti igénk, amivel itthon Homoródszentmártonban foglalkoztunk az I Pét. 1:13-25 , újból eszembe juttatta ezt a beszélgetést.
"Annakokáért felövezvén elmétek derekait, mint józanok, tökéletesen reménykedjetek abban a kegyelemben, a melyet a Jézus Krisztus hoz néktek mikor megjelen."13. vers
Milyen reménységed(ünk) van és milyen kegyelemben lesz részed(ünk)?
Gondolkozz el ezen és ha még nincs élő reménységed, kérj kegyelmet még ma, hogy megálhass az ítélet napján! Ámen.
Kérlek imádkozz velem együtt az elveszett emberekért, megtérésükért.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)