2008. július 11., péntek
Ismét itthon
Ma este érkeztem haza a szilágyságból, hála a jó Atyának békességben. Kedd este mentem haza mert Szerdára volt programozva a kocsi R A R vizsgáztatása. Eléggé bonyodalmas még ezekkel az új törvényekkel is a kocsi beíratás, de jó hogy legalább most már túl vagyok rajta, van végleges forgalmi szám(SJ 72 ENY) amivel lehet közlekedni.
Köszönök szépen ezúton is minden segítséget mindenkinek, akár az íratásban, akár egyébben segítettek. Az Úr legyen áldva mindenért!
Itthon a szokottnál nagyobb a csend, mert Beatrix és Andris a Hargitán táboroznak, épp nemrég beszéltem velük és áradoztak milyen jó, de azért haza is vágynak egy kicsit. Így van ez a rendjén.
Azért engedtük most magukba, hogy szokják egy kicsit nélkülünk is a boldogulást az életbe. Holnap ha lehet meglátogatjuk őket.
Kívánok mindenkinek nyugodalmas jó éjszakát innen Homoródszentmártonból!
2008. július 7., hétfő
Gyerekbemutatás
Az elmúlt héten elég sok esemény történt amiből egy néhányat lejegyzek.
Kedd este Homoróddarócon Gál Piroska testvérnő virrasztóján vettünk részt többen a homoródszentmártoni gyülekezetből és a Máté Zoltán testvérék Székelyudvarhelyről. Többen eljöttek a faluból együttérezni a családdal és figyelmesen halgatták a felolvasott ígét.
Préd. 12:3,7b-9,15,16 ígéből a következő gondolatokat szóltam a jelenlevőkhöz:
-Emlékezz teremtődről ifjuságod idején
-Eljön mindenkinek az elköltözés ideje
-Felbomlik a test, porrá lessz
-Istent féljed
-Isten megítél minden cselekedetet
-Készüljünk Isten elé
Szerdán a temetésen népes hallgatóság előtt a Jn.14:1-6 alapján hírdettem az ígét a háznál:
- Higyjünk Istenben és Jézusban
- Van hely a menyországban
- Jézus a mennybe vezető út
- A gyermekeket hozni kell Jézushoz, nem küldeni
- Vigyázzunk, ne botránkoztassuk a kicsinyeket
- Jézus hívja magához a gyermekeket
- Gyermeki hitre van szükségünk, hogy Isten országába bejussunk
2008. július 1., kedd
Egy hűséges taggal kevesebb
Homoróddarócon, Gál Piroska testvérnő hirtelen az Úrhoz költözött. Vasárnap délután még az imaházba együtt énekeltünk, imádkoztunk s kérdésemre: hogy van? - mosolyogva azt válaszolta, nagyon jól!
Azonban miután hazament, elrendezte háziállatait, még lefekvés előtt, örök nyugalomra hajtotta fejét. Pénteken az összejövetel előtt indítva éreztem magam, hogy meglátogassam, de már a lánya kapujában ülve beszélgetett az anyatársával. Mondtam is neki,hogy már nincs nagy baj, ha fenn jár- kel. Kb. egy másfél hónapja érte egy kissebb mértékű szívinfarktus, amiből úgy látszott kigyógyul, semmi jel nem mutatott arra, hogy rosszabbul lenne. A lánya Szilágyi Ibolya aki több ideje Magyarországon dolgozik, három hetet itthon volt mellette, épp Vasárnap este indult vissza, de még mielőtt megérkezet volna, kapta a hírt és jött is haza.Isten másképp tervezte. Piroska testvérnő Brassóba a kórházi ágyán azt mondta nekem: "Bárcsak még egyszer elmehetnék az imaházba!" Imája meghalgattatott! Kétszer eljöhetett, Pénteken és Vasárnap. Nagyon hűségesen látogatta az összejöveteli alkalmakat.Helye az első sorban üress marad és csendes, alázatos személye sokáig emlékünkben fog élni. Bárcsak ösztönözné a többi tagokat is hűségre, alázatra, testvérnőnk példás élete.
Ma este tehát virrasztó, holnap délután 3 órakkor pedig temetés lessz.
Isten vígasztalja a gyászoló családot.
2008. június 28., szombat
Jobb a vége,sajnos nem mindenkinek
"Jobb akármi dolognak vége annak kezdetinél....."(Préd 7:8) írta Salamon, én pedig aláhúzom hogy ez igaz! Legalább ami a vizsga időszakot illeti. Hála érte most már vége, nekem is lehet egy kiss szusszanásom a tanulás után. No azért nem kell épp olyan tragikusan felfogni az elmúlt hetet, mert közbe még volt időnk a fiukkal áhítatot is tartani, egy jó alapos beszélgetéssel egybekötve, Szerda este a Rogériusz negyedi gyülekezetbe voltam Papp Lacival( ő szolgált), Csütörtökön pedig az 1-es számú nagy gyülekezetben szolgáltam. Jó volt látni a megtelt padokat még hétköznap is. Bárcsak mindenütt ez lenne jellemző. Vasárnap Rátonban voltunk az egész családdall, mert őket is vittem magammal.
Ha visszagondolok a vizsgákra, az jut az eszembe, hogy nem véletlen húztam ETIKÁ- ból az "Öngyilkosság" témát. Miután elmondtam amit tudtam erről a témáról, tanárunk megkérdezte "Hogyan prédikálnék egy öngyilkos ember temetésén". Azt mondtam, elsősorban nem a halottról prédikálnék, hanem ígét hirdetnék, persze nagyon megfontoltan és óvatosan nehogy valaki célzást olvasson szavaim között, s talán nem szolgálna a zenekar, énekker...
Nehéz egy ilyen helyzetben jól dönteni, ráadásúl biblikusan. Attól függ, mire teszek nagyobb hangsúlyt: a gyülekezetre, a gyászoló családra, vagy hitünk tisztaságára?
Azt is mondtam, hogy sajnos Hargita megye az élen jár ezen a területen.
Haza se érkeztem egésszen Szerdán, hanem mentem egyenesen Székelyderzsbe és már az úton azzal fogadtak, hogy egy 52 éves derzsi féfi megölte a 44 éves feleségét, aztán pedig magát felakasztotta. Épp akkor volt vége a temetésnek ahogy 5 órára az imaházba értem, sajnálom hogy soha nem találkoztam ezzel az emberrel, pedig alig 200 méternyire lakott az imaháztól. Borzasztó, hogy szedi az ördög az áldozatait. Másnap hallottuk a Csikszeredai esetet, ahol egy fiatalember saját édesanyját brutálisan meggyilkolta.
Valahányszor ilyeneket hallok, elgondolkozom, ha nem kell az embereknek Isten kegyeleme, mit Jézus Krisztus váltsághalála álltal minden embernek kínál, az ördög nagyon csúnyán elbánik velük. Ó vajha felébrednének a székely emberek és meglátnák, hogy van értelme az életnek s ne dobnák olyan könnyen el maguktól.
Mondhatnánk mind Pállal együtt:"Nékem az élet Krisztus és a meghalás nyereség"
Kérlek imádkozz velem, keménnyakú magyar nemzetünk megtéréséért!
2008. június 9., hétfő
Német zenészek Székelyudvarhelyen
Ismét elrohant egy hét amit többnyire tanulással töltöttem, készülve a vizsgákra. Azért az esti alkalmak látogatása nem maradt el. Kedden Homoródalmáson voltunk feleségemmel. Azt figyeltem meg, hogy az imaház szomszédságából mióta oda járunk négy és fél éve, már vagy öt személy is meghalt. Most legutóbb egy olyan idős néni, aki szinte minden alkalommal ott volt az összejöveteleinken, de nagyon keveset fogott fel Isten kegyelméből. Úgy kívánom Isten legyen kegyelmes az Almás- i emberekhez, hadd tudnának megtérni.Ámen.
Szerdán este egy Németország-i összevont fuvószenekar szolgálatát halgathattuk a Székelyudvarhelyi baptista gyülekezetben. Nagyon kellemes zenedarabokat játszottak, többnyire ismerős énekek dallamát pl. "Ó mily hű barátunk Jézus", "Az Úr az én jó pásztorom", "Lelked ha fáj, nehéz szived", stb. amelyeket együtt énekeltünk a zenekarral. Volt igeszolgálat, bizonyságtevés melyeket Alexander Seidel(a Vetés és Aratás munkatársa) fordított és egy rövid pantomim is.
Csötörtökön itthon foglalkoztunk a Zsid 11. részből a hithősökkel,Pénteken Homoróddarócon is hasonlóképpen. Volt mit tanulnunk.
Vasárnap délelőtt Homoródszentmártonban volt urvacsoravétel. Az imaórai íge is buzdított a kitartásra, álhatatosságra, míg a 3 Móz 1. részből az égő áldozatokkal foglalkozva láthattuk, Isten kedvesen fogadta azokat. De ezektől sokkal tökéletesebb volt az Úr Jézus áldozata, ezért nagyon hálásak lehetünk. Az ebédnél Veress Lidia és Bedő Juliánna voltak vendégeink gyülekezetünkből, jó volt együtt beszélgetni és imádkozni, hogy az Úr áldja meg a helyi missziót.
Délután Darócon este pedig itthon szolgáltam az Isten előtt kedves bőjtről a Lk 5:33-39 íge alapján. Este a feleségemmel kettesben egy kis sétára indultunk. Nagyon kellemes volt az esti friss levegőn szemlélni a virágokat, fákat és a gyönyörű naplamantét. Elősször nem nagy kedvvel indult feleségem, de utánna úgy értékelte még máskor is menjünk, ennek örülök.
2008. június 2., hétfő
Ne dobjátok el hát bizodalmatokat
Ezen a hétvégén vendégünk volt Antal Tamás Paptamási-ból(Bihar megye), így a tegnap elvittem magammal Székelyderzsbe és Muzsnára. A bibliaórai ígével foglalkoztunk délelőtt a Zsid 10:19-39, ami nagyon kedves, bátorító ige. "Ne dobjátok hát el bizodalmatokat melynek nagy jutalma van."(35 v)
Jézus kereszthalála álltal megnyílt az út a mennybe, az igazi szentélybe. Ahova maga Jézus az út! Mivel bízunk abban, hogy mi is egy napon bemehetünk a kapukon a városba, azért nem élhetünk akárhogy. Jézushoz igaz szivvel kell jöjjünk, mert Ő a szivet érzéseivel, gondolataival együtt ismeri. Nem csaphatjuk be, mint ahogy embereket félre lehet vezetni. Legfenneb önmagunkat.
Aztán teljes hittel, reménységgel kell bízzunk benne. Egyedül Ő adhat nekünk üdvösséget, senki más. Fontos hogy bíztassuk egymást jó cselekedetekre, szeretetre, mert ha valaki az igazság megismerése után széndékosan vétkezik, az kieshet a kegyelemből. Óvjon meg minket ettől Isten! Várjuk türelemmel, bizalommal azt a napot amikor Jézus értünk jön. Bizodalmunknak, reménységünknek nagy lessz a jutalma.
Délután mind a két gyülekezetbe urvacsorához járultunk. Hálát adtunk Jézus Krisztus tökéletets áldozatáért, mely álltal "örökre tökéletesekké tette a megszentelteket"(Zsid 10:14).
A Lk5:1-11, ből az ragadott meg leginkább, hogy bár Péter elismeri egész éjszakai fáradozásukat, kudarcukat, Jézus parancsára mégis kész volt engedelmeskedni. Így élhették át a csodát. Az engedelmesség több az áldozatnál.
Bárcsak én is tudnék mindig ilyen engedelmes lenni!
2008. május 27., kedd
Ez az a nap
"Ez az a nap..."Így olvasta szombaton reggel a nagyváradi missziókonferencián Gergely István elnök testvér az ígét, hogy csoportos imára hangoljon mindannyiunkat. Jó volt együtt lenni, hallgatni a sok lelkes beszámolót felvidékről, vajdaságról, kárpátaljáról és az anyaországról. Fontos volt megállni, visszapillantani a multra, tanulni a hibákból és jobban missziózni a jövőben. Vasárnap Homoródszentmártonba, Homoródalmáson és Homoróddarócon szolgáltam.
Hétfőn meglátogattunk egy testvérnőt Brassóba a kórházba(Darócról Piroska testvérnő), aki az elmult héten szívinfartust kapott. Hála érte most már javult az állapota és nagyon örvendezett hogy felkerestük. A jó Atya legyen vele, adjon neki felépülést.
Ma este ismét Homoródalmáson voltam feleségemmel. Hála van szívemben hogy ott volt az a nő is, akiről kb. egy hónapja írtam, hogy levágták az egyik lábát térden alól, mert befertőzött és cukros lévén nem gyógyult. Nagyon vágyott, el is hozta (tolta) a férje, igaz ő nem maradt, de hátha legközelebb. Bárcsak Isten szeretete megragadná őket. Ámen.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
