Egy hűséges taggal kevesebb

Homoróddarócon, Gál Piroska testvérnő hirtelen az Úrhoz költözött. Vasárnap délután még az imaházba együtt énekeltünk, imádkoztunk s kérdésemre: hogy van? - mosolyogva azt válaszolta, nagyon jól! Azonban miután hazament, elrendezte háziállatait, még lefekvés előtt, örök nyugalomra hajtotta fejét. Pénteken az összejövetel előtt indítva éreztem magam, hogy meglátogassam, de már a lánya kapujában ülve beszélgetett az anyatársával. Mondtam is neki,hogy már nincs nagy baj, ha fenn jár- kel. Kb. egy másfél hónapja érte egy kissebb mértékű szívinfarktus, amiből úgy látszott kigyógyul, semmi jel nem mutatott arra, hogy rosszabbul lenne. A lánya Szilágyi Ibolya aki több ideje Magyarországon dolgozik, három hetet itthon volt mellette, épp Vasárnap este indult vissza, de még mielőtt megérkezet volna, kapta a hírt és jött is haza.Isten másképp tervezte. Piroska testvérnő Brassóba a kórházi ágyán azt mondta nekem: "Bárcsak még egyszer elmehetnék az imaházba!" Imája meghalgattatott! Kétszer eljöhetett, Pénteken és Vasárnap. Nagyon hűségesen látogatta az összejöveteli alkalmakat.Helye az első sorban üress marad és csendes, alázatos személye sokáig emlékünkben fog élni. Bárcsak ösztönözné a többi tagokat is hűségre, alázatra, testvérnőnk példás élete. Ma este tehát virrasztó, holnap délután 3 órakkor pedig temetés lessz. Isten vígasztalja a gyászoló családot.

A homoróddaróci imaház kívülről

az imaház belől

Jobb a vége,sajnos nem mindenkinek

"Jobb akármi dolognak vége annak kezdetinél....."(Préd 7:8) írta Salamon, én pedig aláhúzom hogy ez igaz! Legalább ami a vizsga időszakot illeti. Hála érte most már vége, nekem is lehet egy kiss szusszanásom a tanulás után. No azért nem kell épp olyan tragikusan felfogni az elmúlt hetet, mert közbe még volt időnk a fiukkal áhítatot is tartani, egy jó alapos beszélgetéssel egybekötve, Szerda este a Rogériusz negyedi gyülekezetbe voltam Papp Lacival( ő szolgált), Csütörtökön pedig az 1-es számú nagy gyülekezetben szolgáltam. Jó volt látni a megtelt padokat még hétköznap is. Bárcsak mindenütt ez lenne jellemző. Vasárnap Rátonban voltunk az egész családdall, mert őket is vittem magammal. Ha visszagondolok a vizsgákra, az jut az eszembe, hogy nem véletlen húztam ETIKÁ- ból az "Öngyilkosság" témát. Miután elmondtam amit tudtam erről a témáról, tanárunk megkérdezte "Hogyan prédikálnék egy öngyilkos ember temetésén". Azt mondtam, elsősorban nem a halottról prédikálnék, hanem ígét hirdetnék, persze nagyon megfontoltan és óvatosan nehogy valaki célzást olvasson szavaim között, s talán nem szolgálna a zenekar, énekker... Nehéz egy ilyen helyzetben jól dönteni, ráadásúl biblikusan. Attól függ, mire teszek nagyobb hangsúlyt: a gyülekezetre, a gyászoló családra, vagy hitünk tisztaságára? Azt is mondtam, hogy sajnos Hargita megye az élen jár ezen a területen. Haza se érkeztem egésszen Szerdán, hanem mentem egyenesen Székelyderzsbe és már az úton azzal fogadtak, hogy egy 52 éves derzsi féfi megölte a 44 éves feleségét, aztán pedig magát felakasztotta. Épp akkor volt vége a temetésnek ahogy 5 órára az imaházba értem, sajnálom hogy soha nem találkoztam ezzel az emberrel, pedig alig 200 méternyire lakott az imaháztól. Borzasztó, hogy szedi az ördög az áldozatait. Másnap hallottuk a Csikszeredai esetet, ahol egy fiatalember saját édesanyját brutálisan meggyilkolta. Valahányszor ilyeneket hallok, elgondolkozom, ha nem kell az embereknek Isten kegyeleme, mit Jézus Krisztus váltsághalála álltal minden embernek kínál, az ördög nagyon csúnyán elbánik velük. Ó vajha felébrednének a székely emberek és meglátnák, hogy van értelme az életnek s ne dobnák olyan könnyen el maguktól. Mondhatnánk mind Pállal együtt:"Nékem az élet Krisztus és a meghalás nyereség" Kérlek imádkozz velem, keménnyakú magyar nemzetünk megtéréséért!

Német zenészek Székelyudvarhelyen

a zenekar szolgál

Ismét elrohant egy hét amit többnyire tanulással töltöttem, készülve a vizsgákra. Azért az esti alkalmak látogatása nem maradt el. Kedden Homoródalmáson voltunk feleségemmel. Azt figyeltem meg, hogy az imaház szomszédságából mióta oda járunk négy és fél éve, már vagy öt személy is meghalt. Most legutóbb egy olyan idős néni, aki szinte minden alkalommal ott volt az összejöveteleinken, de nagyon keveset fogott fel Isten kegyelméből. Úgy kívánom Isten legyen kegyelmes az Almás- i emberekhez, hadd tudnának megtérni.Ámen. Szerdán este egy Németország-i összevont fuvószenekar szolgálatát halgathattuk a Székelyudvarhelyi baptista gyülekezetben. Nagyon kellemes zenedarabokat játszottak, többnyire ismerős énekek dallamát pl. "Ó mily hű barátunk Jézus", "Az Úr az én jó pásztorom", "Lelked ha fáj, nehéz szived", stb. amelyeket együtt énekeltünk a zenekarral. Volt igeszolgálat, bizonyságtevés melyeket Alexander Seidel(a Vetés és Aratás munkatársa) fordított és egy rövid pantomim is. Csötörtökön itthon foglalkoztunk a Zsid 11. részből a hithősökkel,Pénteken Homoróddarócon is hasonlóképpen. Volt mit tanulnunk. Vasárnap délelőtt Homoródszentmártonban volt urvacsoravétel. Az imaórai íge is buzdított a kitartásra, álhatatosságra, míg a 3 Móz 1. részből az égő áldozatokkal foglalkozva láthattuk, Isten kedvesen fogadta azokat. De ezektől sokkal tökéletesebb volt az Úr Jézus áldozata, ezért nagyon hálásak lehetünk. Az ebédnél Veress Lidia és Bedő Juliánna voltak vendégeink gyülekezetünkből, jó volt együtt beszélgetni és imádkozni, hogy az Úr áldja meg a helyi missziót. Délután Darócon este pedig itthon szolgáltam az Isten előtt kedves bőjtről a Lk 5:33-39 íge alapján. Este a feleségemmel kettesben egy kis sétára indultunk. Nagyon kellemes volt az esti friss levegőn szemlélni a virágokat, fákat és a gyönyörű naplamantét. Elősször nem nagy kedvvel indult feleségem, de utánna úgy értékelte még máskor is menjünk, ennek örülök.

Ne dobjátok el hát bizodalmatokat

Ezen a hétvégén vendégünk volt Antal Tamás Paptamási-ból(Bihar megye), így a tegnap elvittem magammal Székelyderzsbe és Muzsnára. A bibliaórai ígével foglalkoztunk délelőtt a Zsid 10:19-39, ami nagyon kedves, bátorító ige. "Ne dobjátok hát el bizodalmatokat melynek nagy jutalma van."(35 v) Jézus kereszthalála álltal megnyílt az út a mennybe, az igazi szentélybe. Ahova maga Jézus az út! Mivel bízunk abban, hogy mi is egy napon bemehetünk a kapukon a városba, azért nem élhetünk akárhogy. Jézushoz igaz szivvel kell jöjjünk, mert Ő a szivet érzéseivel, gondolataival együtt ismeri. Nem csaphatjuk be, mint ahogy embereket félre lehet vezetni. Legfenneb önmagunkat. Aztán teljes hittel, reménységgel kell bízzunk benne. Egyedül Ő adhat nekünk üdvösséget, senki más. Fontos hogy bíztassuk egymást jó cselekedetekre, szeretetre, mert ha valaki az igazság megismerése után széndékosan vétkezik, az kieshet a kegyelemből. Óvjon meg minket ettől Isten! Várjuk türelemmel, bizalommal azt a napot amikor Jézus értünk jön. Bizodalmunknak, reménységünknek nagy lessz a jutalma. Délután mind a két gyülekezetbe urvacsorához járultunk. Hálát adtunk Jézus Krisztus tökéletets áldozatáért, mely álltal "örökre tökéletesekké tette a megszentelteket"(Zsid 10:14). A Lk5:1-11, ből az ragadott meg leginkább, hogy bár Péter elismeri egész éjszakai fáradozásukat, kudarcukat, Jézus parancsára mégis kész volt engedelmeskedni. Így élhették át a csodát. Az engedelmesség több az áldozatnál. Bárcsak én is tudnék mindig ilyen engedelmes lenni!

Ez az a nap

figyelmes hallgatók

a karzat alatti hallgatók

Veress Ernő testvér előadás közben

"Ez az a nap..."Így olvasta szombaton reggel a nagyváradi missziókonferencián Gergely István elnök testvér az ígét, hogy csoportos imára hangoljon mindannyiunkat. Jó volt együtt lenni, hallgatni a sok lelkes beszámolót felvidékről, vajdaságról, kárpátaljáról és az anyaországról. Fontos volt megállni, visszapillantani a multra, tanulni a hibákból és jobban missziózni a jövőben. Vasárnap Homoródszentmártonba, Homoródalmáson és Homoróddarócon szolgáltam. Hétfőn meglátogattunk egy testvérnőt Brassóba a kórházba(Darócról Piroska testvérnő), aki az elmult héten szívinfartust kapott. Hála érte most már javult az állapota és nagyon örvendezett hogy felkerestük. A jó Atya legyen vele, adjon neki felépülést. Ma este ismét Homoródalmáson voltam feleségemmel. Hála van szívemben hogy ott volt az a nő is, akiről kb. egy hónapja írtam, hogy levágták az egyik lábát térden alól, mert befertőzött és cukros lévén nem gyógyult. Nagyon vágyott, el is hozta (tolta) a férje, igaz ő nem maradt, de hátha legközelebb. Bárcsak Isten szeretete megragadná őket. Ámen.

Néhány kép Kovásznáról

Fedett borvízforrás Kovászna központjában

Szintén a központ

A megtelt imaház

énekkel köszöntöm az édesanyákat

A hétfői bejegyzéskor nem működött megfelelően a net, ezért nem tudtam képeket feltenni, most megpróbálom hátha sikerül. Kedden voltunk Homoródalmáson és azt láttam, hogy hűségesen eljöttek a testvérek, félretéve a munkát. Együtt örvendtünk az Ezékiel 33-ik rész, 10-20 versek alapján azért, hogy Isten nem gyönyörködik a bűnös halálában, hanem azt várja hogy megtérjen és éljen. Milyen jó ezt tudni! Bárcsak sokan megértenék ezt Almáson is. Ma egy könyvet tanulmányoztam a címe "Uram adj érted égő szivet". Tanulságos és hasznos könyv. Délután a Harghita hegy környékén nagy esőzés, helyenként jég is esett. Hála a jó Atyának minket most elkerült. Csütörtökön a kocsink fékrendszerét ellenőríztem készítettem a nagyváradi útra, s közben észrevettem hogy a rozsda egy helyen nagyon kikezdte, ezért bevittem Székelyudvarhelyre Veress Tibi testvérhez, aki készségesen megoldotta a gondot. Áldja meg a jó Atya érte. Terv szerint most már úton kellene legyünk Nagyvárad fele, ahol Missziós konferencia lessz holnap 24-én, de végül is id. Máté Zoltán testvérrel megyek és kora hajnalban szeretnénk indulni. Hisszük hogy az Úr sok áldást rejteget a holnapi napon számunkra, id. Veress Ernő és Borzási István testvérek álltal, ugyanis ők lesznek az előadók. Kívánok nekik sok erőt, felülről jövő bölcsességet. Ámen!

Kovászna

A tegnapi napot a jó Isten kegyelméből a kovásznai testvérekkel tölthettem Beatrix lányommal. A család többi tagja azért nem kísért el, mert feleségemnek nagyon fájt a dereka(valószínű idegbecsípődés) a kissebbek pedig maradtak vele. Hála hogy most már jobban van. Ahogy megérkeztünk egy nagyon barátságos imaterem fogadott, persze a lelkipásztor és a kedves testvérekkel együtt. Hamar kiderült, hogy bár még soha nem jártam eddig kovásznán, mégis elég sok ismerős arcot láttam. A szilágyballai születésű Mátis Erzsébet, aki még vasárnapiiskola tanítóm is volt ( most Zágoni), aztán Gnott testvér aki a körzeti gyűlésekről volt ismerős, valamint említett testvérem sógora Fegyver tv. családjával együtt, akik Csernátonból voltak ott. A jó légkörű imaóra után az I Ján 5:6-13 ígéből szóltam "Az üdvbizonyosságról" három fő gondolat alapján:

• Bizonyságtétel a mennyben
• Bizonyságtétel a földön
• Bizonyságtétel a szívben

Jó volt együtt kérni hogy Isten erősítse meg bennünk az örök életre szóló reménységet. János Csaba testvéréknél az ebéd közben sokat beszélgettünk, testvéreim elmondták hogyan vezette őket az Úr Magyarországra a teológiára, majd onnan Kovásznára. Jó volt hallani beszámolójukat. Ebéd után testvérem ajánlatára kimentünk egyet sétálni a volt diktátorunk(Nicolae Ceausescu) kestélyához. Látva a rendezett kertet amiből nem hiányzott a helikopter leszálló pálya sem, a gyönyörű növények, díszvilágítással körülvett impozáns épületet, aminek az alagsorában álítólag sportpálya, úszoda meg miegymás van, eszembe jútott Nabukodonozor megaláztatása: " Abban az órában betelék a beszéd Nabukodonozoron: és az emberek közül kivetették, és füvet evék mint az ökrök, és égi harmattal öntözteték az ő teste, mígnem szőre megnöve, mint a saskeselyű tolla, és körmei mint a madarakéi." Dán 4:30. Úgy megfogott ez engem! Annyi minden luxust megengedhetett magának , talán mondhatná valaki " volt esze magához", de azt kell meglátni hogy bölcsessége nem volt ! Istenre tekinteni, aki neki mindezeket megadta. Úgy gondolta ő a leghatalmasabb! Sajnos neki már ilyen kegyben sem lehetett része mint Nabukodonozornak, hogy megtérjen, hanem végleg elvettetett. Mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri is, de lelkében kárt vall? Engem ez nagyon elgondolkoztatott, s talán téged is aki olvasod e blogot!? MI a célom(od)? Mit akarok(sz) elérni ez életben? A legfontosabb hogy örök életed legyen ! Délután az édesanyákról emlékeztünk meg a II Móz 2: 1-10 ige alapján. Beszéltem Mózes szüleinek istenfélelméről, bátorságáról, leleményességéről, Isten gondviselő szeretetéről és arról a jutalomról hogy Isten visszaadta gyermeküket nevelés céljából. Bíztattam a kedves édesanyákat, merjék Istenre bízni saját életüket, gyermekeiket és ha Isten akar adni, vállalják a gyermekáldást, mert az anyaméh gyümölcse jutalom. Hála Istennek ezért az egész napért!