Beteg-e valaki közületek?

A tegnap ragyogó napsütéses idő volt. Kívánkoztam a szabadba és közben eszembe jutott, hogy a robogón egy kicsit álítsak, mert nehezen ment a dombra. Egész délután azzal foglalkoztam, estére pedig már belefáradtam, mivel még úgy se működött mint azelőtt. Két eset is eszembe jutott a bibliából: az egyik amikor Péter azt mondta, én elmegyek halászni! Kezdtem azon törni a fejem, hozzá se kellett volna fogjak. Miért nem elégedtem meg vele úgy ahogy volt? A másik eset, amikor a tanítványok egész éjjel semmit sem fogtak. Olyan jól át tudtam érezni a kudarcukat. Nehezen fogadtam el, de mégis úgy kellett letegyem a kis "robit", hogy nem működik. Tanít az Úr! Mára már elromlott az idő, így több folyóiratot is átlapoztam. Különösen megragadott az "Élményeim a háborúból és hadifogságomból" a Békehírnök- ből. Milyen nagy érték volt ott a fogságban egy biblia! Mennyire eltöltötte a foglyokat a reménység, mert volt miből táplákozzanak! Arra gondoltam ma amikor minden embernek lehet bibliája aki akarja, vajjon mennyi vágy van bennünk a kutatására? Bárcsak lenne olyan fontos nekünk, mint a foglyoknak volt akkor! Délután Homoródalmásra mentem. Ma két tinédzser lány jött el a foglalkozásra és nagyon jót beszélgettünk a barátságról, hogyan őrízkedjenek a világ csábításaitól. A végén mind a ketten imádkoztak, hogy Isten rendeljen nekik komoly, hívő férjet. Ámen! Az Istentiszteleten a Préd 8:9-13 igéből szolgáltam. Bíztattam a testvéreket, hogy bármennyi gonoszság venne is körül, ne csüggedjünk el, hanem nézzünk Jézusra, aki képes megtartani minket. Az alkalom végén meglátogattam egy családot, ahol az anyuka nagyon nagy cukorbeteg és a lába befertőzött, emiatt le akarják amputálni, még nincs 40 éves sem. Nagyon sirt mikor meglátott. Szinte szavakat sem kaptam mikor megláttam a reálistól mégegy akkorára megdagadt lábát. Lassan, amilyen bátorító igék eszembe jutottak elmondtam, kértem hogy bizza magát teljesen Jézusra, mert csak Ő tud egyedűl segíteni. Utánna imában kértem,hogy ha lehetséges gyógyuljon meg a lába, de ha Isten másképp döntött, akkor erősítse meg Piroskát tudjon belenyugodni az Ő akaratába. Kérlek imádkozzatok érte, hogy Isten tegyen csodát az életébe, a megpróbáltatásban forduljon hozzá!

Ma is vannak éhes emberek

Az olykor meglankadt, elcsüggedt embert feleleveniti az a tudat amit Pál apostol mondd a korintusi testvéreknek az I Kor 15:58-ban: "Azért szerelmes atyámfiai erősen álljatok, mozdíthatatlanul, buzgólkodván az Úrnak dolgában mindenkor, tudván, hogy a ti munkátok nem hiábavaló az Úrban". A tegnap nagyon jó besszélgetés alakult ki az egyik családnál, egyszerű hétköznapi dolgoktól, eljútottunk a bibliához. Elmondta a bácsi hogy olvasott egy könyvet, amiben azt írja hogy a test halálakor a lélek is meghal. Igaz ez? Kihozta és kezdtem nézni a kiadót, persze az nem volt reklámozva, de hamar meg lehetett érteni hogy honnan ered(egy Jehova tanúja adta neki) . Vettem a bibliát és kezdtük együtt olvasni a "Gazdag és Lázár " történetét amiből kiderül hogy a lélek tudatos állapotban van a halál után is. Kibuggyant belőlle a kérdés: De akkor miért irnak ilyeneket? Hát azért hogy megtévesszenek, mert ha az ember elhiszi hogy nincs örökélet, nincs kárhozat, pokol(márpedig egyesek szerint nincs), akkor éli világát, mert úgyis egyre vág! Salamon-tól is volt idézve ebben a könyvben amikor azt állítja Salamon hogy nincs különbség az ember és az oktalan állat között.Meghal az egyik is, meghal a másik is - ezzel vége mindennek. Csakugyan? Akkor miért kéri számon Isten az ember életét? Miért írja a Biblia, hogy elvégezett dolog hogy az emberek meghaljanak, azután pedig következik az Ítélet? Ha a lélek is meghal, akkor mi megy az ítéletre? Levontam magamnak a következtetést, hogy ha nem hírdetjük az ígét, akkor az ördög elhiteti az embereket mindenféle hamissággal. Utánna a bácsi említette a jól ismert mondást: Nem jött onnan vissza senki! Ekkor az I Kor 15-ből olvastam neki a halottak feltámadásáról. Eközben megérkezett a bácsi menye- látva a bibliát a kezembe- azt mondta: én is szeretem a bibliai vitát. Később vele folytattuk a beszélgetést s mint kiderült, nem vitatkozni akart, hanem kérdése volt: Hogy vették Pál kézrátétele álltal az Efézusiak a Szentlelket?(Apcsel 19) . Beszélgetésünk tovább a Szentlélek munkájáról, a megváltásról folyt. Őszinte érdeklődést láttam benne is a hit iránt. Miután imádkoztunk, nagy örömmel jöttem el, kérve Istent, hogy ami jó munkát elkezdett, Ő folytassa tovább ezekben a személyekben.Meghívtam, hogy jöjjenek nálunk és folytassuk a témát. Bárcsak az Úr adna egy ébredést az egéssz népünk között, hogy felragyoghasson minden embernek KRISZTUS! Ámen. Ha fontosnak látod te is ezt, imádkozz velünk együtt ébredésért.

Vasárnap

Egy nagyon csendes, kellemes nyugalomnapot ünnepelhettünk a tegnap. Itthon az imaórai igéből, mely arra buzdított hogy munkálkodva együk kenyerünk, Pál Ervin testvér azt mondta, hogy talán arról kellene szóljon legyünk mértéktartók a munkában. Amikor az Úr házába jönnek a testvérek, jobb lenne ha éberebbek, figyelmesebbek tudnának lenni. Ezt lehet hogy még más helyen is el kellett volna mondani. Azért természetesen imádkoztunk azért is ha olykor megrestülnénk, tétlenekké válnánk, hadd legyünk figyelmeztethetők. A délelőtti ígéből a Mk 2:23-28 -ból egy néhány kérdés foglalkoztatott, ami alapján szolgáltam:

• Létszükséglet volt-e a tanítványok kalász szedegetése, vagy nem?
• Mit tehetünk meg a nyugalomnapon, hogy azt ne rontsuk meg?
• Miért adatott a nyugalomnap?
• Ki álltal és kire nézve teremtettek mindenek?(így a nyugalomnap is)

Azzal fejeztem be szolgálatom, vigyázzunk, hogy a kivételes esetekre ne alapzzunk, ne váljanak azok szokásainkká! Jó volt megemlékezni a szentjegyekben az Úr Jézus szenvedéseiről, haláláról, amit a mi megváltásunkért vállalt. Az alkalom után Molnár testvérékkel is megujítottuk a szövetséget. Délután 4 órától Homoróddarócon, szintén urvacsorához járult a gyülekezet. Az Istentisztelet után még beszélgettünk és imádkoztunk a betegekért, meglankadtakért. Este 6-tól itthon a Préd 5:1-7 -ből tanultuk az Isten tiszteletét, méltó imádatát.

Miért van az, hogy....?

Miért van az , hogy az ember aki nem jó lelkiállapotban van, sohasem magában látja a hibát, hanem másban? A tegnap felkerestem egy testvért, aki egy idelye nem jött az Istentiszteletekre. Néhány rövid kérdés után( Hogy vannak? Mit csinálnak? Nem betegek-e?) rátértem a lényegesebb kérdésre: Miért nem jön az imaházba? Hát beteg voltam testileg is lelkileg is! A hülés hallható volt a hangján, de kérdeztem a lelki probléma mi? Hát van elég. Na jó de mi? Hát elég baj van a testvérek közt, amit a testvér nem tud, amit nem mondanak meg a tetstvérnek. Tessék mondani. Hát az egyik ilyen a másik olyan, a harmadik azt teszi. Jó. Most tessék konkrétan mondani miről van szó. Hát a nemrég gyülekezetünkhöz csatlakozott személy így beszél, úgy cselekszik, igaz nem vagyunk tökéletesek egy sem, de mégis?! De mondom mit tanácsol az íge az erősseknek: " Tartozunk mi erőssek az erőtelenek gyengeségeit hordozni". Nem ezt kellene önnek tenni? Másrészt azt mondja az apostol " mostanában már kemény eledellel kellene tápláljalak.... de még mindig tejre van szükségetek " . Kérdezem tovább, nem éppen az ilyen gyenge atyafit kellene tudni elhordozni? De ön épp az ellenkezőjét teszi, megbotlik, elakad benne, rajta? Összegezve mondanivalómat, azt tanácsoltam: ne az emberekre nézzen mert hibát mindegyikbe könnyen találhat, még énbennem is! Úgy látom levette tekintetét az Úr Jézus Krisztusról, hitünk fejedelméről és bevégezőjéről, enélkül pedig nincs győzelmes hívő élet. Nézzen fel újból Jézusra, a többi testvérekért pedig inkább imádkozzon, semmint kritizálja őket! Egy régebbi beszélgetés jút az eszembe, azt mondta egyik testvér nekem egy más gyülekezetből: "Testvér! Nincs szeretet a gyülekezetünkbe!" Kérdeztem tőle: És ezt hogy tetszik érteni? Úgy mint aki bevállalja hogy egy a szeretetlen testvérek közül, vagy mint csupán külső szemlélő? Mert ez nagyon nem egyre vág? Persze világos, hogy ő hogy gondolta, ezért meglepődött a kérdésem hallatán! Azt tanácsoltam, ha nincs szeretet, akkor vigyen személyesen Ő! Sokkal könnyebb meglátni másban a hibát, mint hogy magamban felfedezzem, elítéljem! Készülve a holnapi szolgálatokra, azt figyelem, hogy ugyanezt tették a farizeusok is. Hamar megtalálták a hibát a tanítványokban . Sőt Jézust is megleckéztették volna, persze ha Ő nem lenne "A szombatnak is az Ura!" Az Úr őrizzen a farizeusi lelkülettől. A jó Atya legyen kegyelmes hozzánk, a szóban forgó testvért(eket) állítsa helyre és áldja meg mindenki számára a holnapi napot, hogy valóban nyugalom napja legyen úgy lelkünk, mint testünk számára.Ámen.

Homoródalmási érdekességek

Hétfő reggel 6 órakkor indultam kolozsvárra, segíteni Máté Zoltán testvérnek két kamiont megpakolni asztalos gépekkel. Jól esett a fizikai munka, azonban mire kiszedtük a sok gépet és felraktuk este 11 is elmúlt már. Hajnali 3-ra békességben hazaérkeztem, utánna jól kipihentem magam. Kedden délután Homoródalmásra mentünk, s mivel néhányan nem tudták hogy a felnőttek 7-re kell jöjjenek megérkeztek korábban és ameddig a gyerekek kézimunkáztak, mi addig jót beszélgettünk a testvérekkel. Mihály Domi bácsi fiatal korában alámerítkezett, (édesapja volt a gyülekezetvezető évekig) de mivel a világba nősült, eltávolodott a jó Istentől. Ő most már közel van a 80 év-hez és hála érte hogy jár az imaházba, jól emlékezik a gyülekezet alakulására amit természetesen szüleitől hallott. Csodálkoztam micsoda memóriája van. Úgy mondta az évszámokat mintha csak a tegnap játszódtak volna az események. Beszélgettük is feleségemmel az úton hazafale hogy amig a Domibácsi él, le kell irjuk a gyülekezet krónikáját, mivel tudtommal nincs semmi adat erről a gyülekezetről. Azt sem tudta senki hogy mikor zárták be utoljára az ajtót a 90-es években. Egy bíztos, hogy valami rejtélyes módon lett bezárva, mert mikor mi 2003 őszén bementünk ( persze miután egy néhány órát kerestük a kulcsot, egyik szomszédtól a másikig) a tűzgyújtó be volt rakva a kályhába, puksapor- szárazon és ELŐRE újság volt alá téve, ezt pedig minden valószínüséggel 1989 előtt nyomtatták.Tehát fontos hogy amit csak tudunk a múltról, jegyezzük le a jövő nemzedéknek! Ma délbe felmentem Molnár Józsi testvérékhez és Erzsike testvérnő nagy örömmel újságolta hogy képzeljem el az éjjel csak kétszer kellet felkeljen Józsi bácsihoz! Elgondolkoztam rajta hogy nekem ha csak egyszer is megzavarja valami az álmom, megesik nem tudok vissza aludni. Neki pedig az a nagy szó hogy csak kétszer kellett felkeljen! Az Úr áldja meg Erzsike testvérnőt sok erővel, szeretettel hogy legyen ereje gondozni férjét. Kérlek imádkozzatok értük!

Események

A tegnap Szövetségünk munkakongresszusán a kolozsvári baptista gyülekezetben vettem részt, id Máté Zoltán testvérrel a körzetünkből. Mondhatom hogy mióta emlékszem egyáltalán valamilyen gyülésre, kongresszusra még ilyen egységes, meghitt légkörű aligha volt. Úgy érzem mégis csak formál minket az Úr lelke. Ez volt a témája is az igehírdetésnek "Az egységről" amivel Otniel Bunaciu tv. a Romániai Baptista Unió elnöke szolgált a gyülés végén Jn 17:21-23 ígéből. Nagyon építő volt ezért leírom amit lejegyzeteltem.

1. Egyek vagyunk a szeretetben

- ezt ki is kell fejezzük, nem maradhatunk passzivak - legyenek szeretetközösségeink - szeressük az embereket 2. Egyek vagyunk a hitben - Jézust kell kövessük, éljünk Istenfélő módon ( Románia 99 %-a keresztyénnek vallja magát, de hogy mennyi él is keresztyén módra ez kérdés - mondta ő) - Jézussal mint az igazsággal való találkozás átformál - a szeretetünkben meg kell látszodjon az égység 3. Krisztus szeretete eggyé tesz minket - nincs az a szociális program ami helyettesíthetné az evangéliumot A Bukarest ferentari negyedében van egy iskolájuk I-VIII osztály cigány gyerekek számára, ezzel is misszióznak. Testvérünk kívánta hogy Krisztus szeretete a lélek egységében kössön össze minket! Adja a jó Atya hogy úgy legyen. Ámen. Ezen a Vasárnapon Derzsben szolgáltam délelőtt a Zsid 3:1-15-ből. Nagyon szükségük van a Derzsi testvéreknek is akárcsak nekem a Krisztus melleti kitartásra. Ezért bíztattam őket hogy Krisztusra nézzenek és a mennyei elhívásra gondoljanak, ami erőt ad a kitartásra. Délután Muzsnán és Derzsben is urvacsorához járultunk. Muzsnán Máté Ildikó elkezdte a gyerekfoglalkozást, amit már rég szerettünk volna. Örülök hogy most felvállalta, vágyom arra hogy lelje örömét ebben a szolgálatban. Este Szentmártonban vendégünk volt Veress Tóbiás családjával Udvarhelyről. Az alkalom után még sokáig beszélgettünk majd imádkoztunk gyülekezeteinkért, nemzetünkért bárcsak az Úr adna ébredést!

Bölcs mondások

"Mindezekből fiam intessél meg: a sok könyvek írásának nincs vége, és a sok tanulás fáradságára van a testnek" (Préd 12:14). Ennek az ígének a súlyát éreztem a mai nap saját bőrömön. A sok könyv közül Alister E. McGrath is irt egy könyvet, aminek a címe "Bevezetés a keresztény teológiába". Én ennek olvasásával gyötörtem a testem, elég nehezen érthető dolgokat tárgyal persze van benne sok értékes gondolat is. Mivel a látogatás nélküli tagozaton hárman vagyuk(Balog Gábor, Pap László és én) könyv pedig csak ez az egy volt a könyvtárban, így önként vállaltam hogy most szombatra kiolvasom a felhagyott részt, válaszolok a kérdésekre és átadom Lacinak a Kolozsvári gyűlésen. Nem tudtam mire vállalkozom! Kellett ez nekem? Estére, mivel a gép előtt ültem egész délután, a szemem is, a fejem is fájt. No de mostmár a vacsora után új erőt nyertem és megyek hogy amíg birom olvassak, minél hamarabb fejezzem be. Tehát állítom- igaza volt Salamonnak - a sok tanulás fáradtsággal jár, mégis hiszem hogy meglessz a haszna is. Ámen.